Verzió

Palazzo Delle Aquile

  • - legát -
  • 2012. december 1.

Film

Innen nézve Palermo keresztapák nyomán működő egzotikus város, ahol a problémákat lefűrészelt csövű vadászpuskával szokás megoldani. E nem minden alapot nélkülöző képzelgésben eszünkbe nem jutna, hogy Palermo ugyanúgy európai nagyváros, ahogy oly sok más - veszélyes vagy veszélyesnek vélt - terület. Ennek megfelelően hasonló gondokkal is küzd, mint számos európai nagyváros.

Stefano Savona filmjében hajléktalanok a főszereplők. Egészen pontosan 18 család, akiket kipateroltak egy foglalt házból, és most valami konténertelepen akarnak elhelyezni. Tulajdonképpen hétköznapi történet, bár a hazai viszonyok ismeretében inkább afféle jótékonysági akció, hiszen nálunk általában nincs semmiféle ajánlat. Még hogy konténer? Jó, hogy nem luxusvilla a Svábhegyen.

De a palermói érintettek nem kérnek a konténerből - "nem vagyunk mi állatok, hogy ketrecben tartsanak" -, és elkeseredésükben elfoglalják a városházát, a címadó Palazzo delle Aquilét. A film arról a több mint két hétről számol be, míg hőseink ott tanyáznak - sosem látott, ám csöppet sem komfortos luxuskörülmények között -, miközben nemcsak kilátástalan helyzetükkel, de másik ellenségükkel, a bezártsággal is fel kell venniük a harcot. Mintha valami pszichológiai kísérletet látnánk több mint két órában, mégsem válik nyomasztóvá a film, holott a rendező feltehetően épp a kilátástalanságot igyekezett maximálisra súlyozni. Van is bőven feszültség, csakhogy nekünk inkább az jár a fejünkben, hogy elkergetett magyar hajléktalanok vajon mennyi időt tölthetnének el például a józsefvárosi polgármesteri hivatal dísztermében?

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.