- sisso -

Primitív, meghökkentő és hátborzongató jelenség Genesis P. Oridge, a Psychic TV aranyfogú, pink bieder fűzős, pszichopata tekintetű férfi bemondónője a színpadon - még így hatvan felé is szédítő. Nekem legalábbis tökéletesen megfelelt, miután az A38 színpadán annyi befalcolt legendát is láthattam az utóbbi időben. Lássuk be, történelmi pillanatoknak, egy mondanivalójában cseppet sem elavult, műfaji és nemi határokat egyaránt sértő, intelligensen pukkasztó, dallamos, poetikus posztpunk art-show-nak lehettünk a tanúi.

Tizennyolc évesen alapítója volt a Aiowa nevű vajdasági színházi, összművészeti és ideológiai csoportnak. A délszláv háború idején nem foglalkozott színházzal, majd újra rendezni kezdett, és az utóbbi években a szegedi Thealter-fesztiválon, majd Budapesten is meghatározó események lettek az előadásai. Jelenleg a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház igazgatója.

Szaunából lettünk, és mindannyian egy nagy, globális szaunában fogunk elpusztulni. Nagyjából így értelmezem Horváth Csaba koreográfus és/vagy színházi rendező új Kalevaláját. A fagyos tájak lakóinak története, akiket elhagytak a normális istenek, halszagúak és fáznak, de házakat fognak építeni és tüzeket gyújtani közös erővel. A nép a színpadon van, hatalmas, fehér színű farönkök és futó fények között, Benedek Mari jelmezeiben, kisgatya és testfesték, meg hosszú szárú csizma a lábakon, a népi jelleget erősítve. Masszív csapat, egy komplett edzőterem, színészből lett untermanok és artisták, közben még beszélnek, zúdul a Szálinger Balázs által alkotott teljes eposzátirat veretes és humoros nyelvezete.

Diligramm című, 1997-ben megjelent lemezük után a magyar popzene egyik legnépszerűbb zenekara lettek és máig azok. Új, előre telt házas turnéprogramjukról, a Quimby Teátrumról beszélgettünk a zenekarvezetőkkel.

Káldor Edit a nyolcvanas években emigrált, alig tizenhárom évesen ment Ausztriába az édesanyjával. New Yorkban és Amszterdamban tanult, dolgozott Halász Péterrel Budapesten, ma Brüsszelben rendez és tanít. A véletlen ellentmondásaiban megmutatkozó valóságot kutatja, multimédiával fűszerezve, színészileg a végletekig eszköztelenül. Van, hogy csak ül a laptopjával, háttal a közönségnek, és vetít. A magány, az elszigeteltség a színháza alapmotívuma; egyedül vagy alkalmi társakkal, illetve filmes-fotós férjével, Frank Theysszel dolgozik.

"Kedves érzékszerveim, csalódtam bennetek, és benned is, drága fantázia. Elrajzolom magam, és megint elrajzolok mindent és mindenkit. Akkor ezután már mindig ez az általam való világ? Hogy lehetne kilátni innen? És mi van, ha nincs ott semmi? Azt is én vetítem?" Egy részlet a Tünet Együttes szórólapjából, amely a legújabb előadást hirdeti. Azért érdemel figyelmet, mert a megszokott, a kortárs táncot amúgy is körülölelő homályosításhoz képest nem magyaráz, nem beszél félre, hanem olyan érzeteket kelt, amelyeket a darab megtekintése során is tapasztalunk.

"Márpedig ahogy ez kinéz, megnémulok, s az a kevés is tűnni fog. Az a kevés - nem is tudom, hogy hívjam azt, talán csak így: volt egy-két este" - énekelte Cseh Tamás az Antoine és Désiré című lemezen, sikere teljében, a hetvenes évek végén. Négy évtizede mondja el dalban, Bereményi Géza szövegeire, hogy mi a helyzet a világgal, és benne velünk. Másfél éve hallgat, mintha a "jóslatot" teljesítette volna be, és küzd a betegségével. Megjelent vele egy "beszélgetőkönyv" és egy dupla válogatásalbum. Összegez.

Az idén nyolcéves fesztivál, mely voltaképpen egy nyitott pályázati rendszerrel működő verseny, jelentős szakmai fórummá nőtte ki magát, legalábbis erre lehetett következtetni a megjelent tömegből, a rangos összetételű zsűriből, meg abból, hogy Novák Péter konferált a megnyitón.

Kelet-európai kalandvágyshow, anarchista cigánykabaré, folk-rock-klezmer-ska ritmusok és ki tudja még, mi minden jellemzi a Gogol Bordello nevet viselő, emigráns orosz és ukrán, valamint New York-i muzsikusokból alakult zenekar különc előadásait. Az amerikai metropolis underground szcénájából indulva az utóbbi pár évben váltak úgymond világhírűvé. Alapítójuk és frontemberük, a cigány-punk forradalmár Eugene Hütz sem átlagos figura. Múlt pénteken, a Super Taranta! című lemezüket bemutató európai turné budapesti állomásán, az A38 hajón készítettünk vele interjút.

"Én sem vagyok az már, aki voltam, csókolommal köszönnek a boltban..." A felejthetetlen sorokat Ujj Zsuzsanna jegyzi. Fotós, performer, dalszerző és alternatív rockzenész pályája egyszerre indult a nyolcvanas évek elején. A magyar nőművészek közül először vele hozták összefüggésbe külföldi kritikusok a genderreprezentáció fogalmát. Hajas Tibor életműve meghatározó volt számára. 1992-től a Csókolom zenekarban énekli ironikus-depressziós szerelmes dalait, és az utóbbi két évben egyre gyakrabban lép fel. Az antisztárral az erdélyi turnéja utáni másnapon, a lakásán készítettünk interjút.

A Kozmosz és Rio között utazunk egy hőlégballonnak látszó tárggyal, videoklip óriásokkal, artista törpékkel, óriási hangfalakon átordító, rosszul öltözött énekesekkel, kicsi és jelentéktelen pontnak érezzük magunkat a világegyetemben, valaki más álmában vagyunk, de nagyon.

A Nemzeti Színház tagja, játszik az Operettszínházban, a Játékszínben. Õ Bors néni a Kolibri Színházban. Filmszerepei számosak: Kamondi Zoltán Dolinájának főszereplőjeként járt a Karlovy Vary-i Filmfesztiválon, ahol először 32 éve fordult meg, az Árvácskával.