- sisso -

Chris Martin, a Coldplay frontembere azt nyilatkozta valahol, hogy nem következett volna be a második világháború, ha Hitler Bob Marleyt hallgat és marihuánát szív.

Ünnepelt és tehetséges műsorvezető volt, majd depressziós lett, hol kövér, hol sovány, aztán ivott is. Aggódva figyeltük azt is, hogyan szolgáltatja ki magát az általa egyébként jól ismert magyar médiának. Betegségével való többéves vívódásáról a héten könyv jelenik meg (Miért éppen én, Park Könyvkiadó).

Baglyas Erika képzõmûvész, performer. Egyik legutóbbi projektje a halálosan beteg hozzátartozók ápolásának kényszerû, illetve önkéntes vállalásával foglalkozik.

A szerzõ (a Magyar Narancs egykori fõszerkesztõje, a továbbiakban VBA) ebben a kissé sûrû, verbunkos amerikanizmusokkal, pesti szlenges japánsággal megírt életrajzi regényattakjában Hollywood "legfüggetlenebb" és "legõrültebb" rendezõjérõl értekezik.

Számos jól ismert, experimentális színházi csapattal (Insomniac Productions, The Glee Club, Forced Entertainment) dolgozott együtt; saját produkciói mellett a Duckie nevû színházi társulás aktív tagja. Az Edinburghi Fesztiválon és nemzetközi színpado-kon is sikerrel szerepelt a Trafó és a British Council által most bemutatott, 1998-ban készült Családi kiruccanás (A Family Outing).

Lilly Wust, alias Aimée 28 éves hétköznapi német nõ. Négy gyermekkel és egy náci férjjel. Gondos szüleinek köszönhetõen eltemet-te leszbikusságát, férjhez ment, számtalan szeretõt tartott, de soha nem szerette a férfiakat. Felice Schragenheim, azaz Jaguár élénk, húszéves, leszbikus zsidó lány. Hamis papírok segítségével próbálja túlélni a náci Berlint.

A Finita la Commedia társulat Medusa piercing és Exit címû darabját együtt mutatták be decemberben a Trafóban. A Civil Negyed nevû csapatból 2004-ben alakult társulat a rendezõ Juhász Anikóból (O. Caruso) és Fehér Ferenc táncosból áll, aki Magyarországon - a nemzetközi táncélet hagyományaitól eltérõen - egyedül képviseli az utcai táncok világát a kortárs színpadon.

Felröppentek a hírek, hogy a Merlin Színház megbukott, és már küldik el a személyzetet. Ebbõl a színházigazgató szerint annyi igaz, hogy - mint mindig - anyagi problémákkal küszködnek, de elindítottak két új sorozatot, és decemberben négy bemutatójuk volt.

Tíz éven át hazai független társulatokban játszott, majd 1998-ban saját csapatot alapított. Azóta számos szakmai díjjal ismerték el színészi és rendezõi munkáját. Legújabb darabját (A sütemények királynõje, Magyar Narancs, 2004, november 11.) nemrég mutatták be a Szkénében.

Van, aki ördöggörcsnek nevezi, más végtelen gyerekkornak. Nekünk, átmenetileg normálisaknak tükör, amihez nem merünk elég közel hajolni. És hiába szeretnénk távol tartani magunkat, hiába próbáljuk gyógyszerekkel lenyomni, attól még szellemként kísért. Ennél jóval egyszerûbb tudomásul venni és együtt élni mindenféle bolondsággal. Nagyjából ez volt a Sotéria Alapítvány, a Varázshegy Egyesület és az Astoria Színházi Társulás üzenete a Bolondság Napján.

A Pulitzer-díjas írónõ legfrissebb regényére (fordította: Szûr-Szabó Katalin) nyugodtan mondhatjuk, hogy nõirodalom, és nem a szó - nálunk sajnos annyira megszokott - negatív, hanem inkább a magasztos értelmében. Maradjunk annyiban, hogy nõirodalomról akkor beszélünk, ha a regényben megjelenik a nõi sors, az író nõként reflektál önmagára, illetve ha kontextusba helyezõdnek a nõi dolgok, a menstruáció, a kocsonyafõzés vagy a feketemosogatás. (Mûvésznõk nemegyszer bizonyították már, hogy efféle tevékenységek is lehetnek emelkedettek.) Ha van benne feminista polémia, nemi szempontú társadalomelmélkedés, akkor különösen nõi a próza. Aztán ennek számos változata lehet még, és a sikere attól is függ természetesen, hogy jól van-e megírva.

Doktorira készülõ pszichoanalitikusoknak egyenesen menynyei falat a rendezõ eddigi legszemélyesebb alkotása, amely, miközben a gyermekkorra tekint vissza, a katolikus egyház szexuális disznóságai közt matat.