- sisso -

Zalán Tibor a nálunk függőséget kiváltó A rettentő görög vitéz után ismét írt egy parázs nyelvezetű humoros mesét, most Chagall festményeitől ihletve, benne ábrándos fiúhős, bolond nagypapa a tetőn, anyahold az égen, és egy hűséges szamár.

A Közép-Európa Táncszínház (KET) és a Gangaray Dance Company legfrissebb közös előadását a Miskolci Tánchétvége záró estjén láthattuk legutóbb. A hét éve működő tematikus rendezvény minden évben egy-egy társulatról készít pillanatfelvételt.

A Nouveau Cirque Du Vietnam előadása a Trafó egyedülálló Új cirkusz sorozatának legutóbbi állomása. A világ egyik legvirulensebb szórakoztató műfaja szemléjének minden darabját érdemes megnézni, mert a színházként is felfogható előadások olyan távol eshetnek egymástól stílusban, mint a csillagok.

művészeti fesztivál színházi programja idén is a "hogyan lehet szakrális a kortárs" problematikából indult ki, s feltette a mérsékelten eredeti kérdést: lehet-e a történelmi falak közé betörni új időknek új dalaival? Távoli emberekről szólt Faustin Linyekula kongói táncos-koreográfus Le cargo című szólója. Arról, milyen a kulturális és társadalmi átmenet az egyes ember - esetünkben a táncművész - szempontjából Európa és Afrika között.

című előadása hamisítatlan vizuálfolyam volt, és egyben - a soros EU-elnökség kiemelt kulturális programjaként - nagyon stílusos befejezése a Nemzeti Színház évadjának. (Mondjuk, kész csoda, hogy a parlamenti jobbszél nem tiltakozott a koreográfus nevének plakáton való megjelentetése ellen is.) Pina Bausch - a művésznő 2009-es halála után is együtt maradt, koreográfiáit repertoáron tartó, azokat szerte a világban bemutató - legendás társulatát látni például azért nagyszerű dolog, mert az előadások szelíd szépsége ellenére minden magatartásformát keményen karikíroznak a táncosok, sőt antropológiai pontossággal tárják fel őket, így nincs néző, aki ne moshatná tisztára terápiásan a jellemét.

. .

A Verdák generációja, azaz a gépeknek saját személyiséget és élettörténetet tulajdonító korosztály számára különösen jó hír, hogy született egy autókról szóló kortárs meseantológia. Nyilván a kisfiúk fognak elsőként lecsapni rá, de a 12 kortárs író meséje nemtől, kortól függetlenül kínál személyiségre szabott autós kalandokat - egyik történet sem csak a gépjárművek életéről szól, hanem élettapasztalatokat dolgoz fel a gyerek szempontjai szerint.

Az ausztráliai Circa saját magáról elnevezett előadása értelmezhető a társulat himnuszaként, de úgy is, mintha három korábbi előadásának (The Space Between; by the light of stars that are no longer...; Furioso) legjobb kunsztjait varrták volna össze új darabbá. A lényeg, hogy a manapság olyan sokszínűvé vált cirkuszművészet meglehetősen új, egészen a kortárs táncba simuló, letisztult verzióját képviselik.