A Közép-Európa Táncszínház malmai gyorsan őrölnek, talán mert a Bethlen téri babaházból is látják a fenyegetett színházi világot. Öt idei bemutatójuk közül az egyik a Shakespeare-sorozat harmadik, befejező része, amely az ifjúságot célozza, és amelyet hárman jegyeznek: Vlad'ka Malá koreográfus, Gergye Krisztián koreográfus-rendező és Tárnok Marica bábművész. Shakespeare-összes tömörítve: a legerősebb jelenetekből áll össze a produkció. Tatarozás alatt álló színházterembe érkezünk, ahol Tárnok BKV-kosztümben mint az Országos Színházi Intézet munkatársa ad elő. Reflektál a jelen színházi állapotokra, és a titokzatos Shakespeare-ről mesél, majd felfedi a nézőteret, ahol a nyolc táncos ül, kezükön gumiszalagok. Sorra szólítja Lady Macbethet, Othellót, Júliát és a többieket, és a helyükre hasonló karakterű nézőket ültet, maliciózus megjegyzések kíséretében. Kezdődik a tánc, energikus és szellemes koreográfia, rég túlmutat a korai díszes melankólián. Démoni mozdulatsorokkal és finom gegekkel táncolják el a hatalmat, a féltékenységet, a gyilkosságot - átalakulva, szerepet cserélve, szalagokkal és kötelekkel nehezítve a mozgást. Így érzékeltetik: ez csak bábszínház, mint az élet maga. A háttérben az árnyjáték kimeríthetetlen humorforrás, akárcsak a bábok és a kortárs könnyűzene. Bonyolult előadás: a közvetlen képi megmutatást, a szöveget, Béres Móni organikus-barokkos jelmezeit és a táncot szövi össze. Zsúfolt, bőbeszédű, túltáplált - de ezt is megszoktuk, előadásról előadásra simul majd kifelé.
Közép-Európa Táncszínház, november 4.
