Tánc

Shakespeare-mesék

  • - sisso -
  • 2011. december 10.

Színház

A Közép-Európa Táncszínház malmai gyorsan őrölnek, talán mert a Bethlen téri babaházból is látják a fenyegetett színházi világot. Öt idei bemutatójuk közül az egyik a Shakespeare-sorozat harmadik, befejező része, amely az ifjúságot célozza, és amelyet hárman jegyeznek: Vlad'ka Malá koreográfus, Gergye Krisztián koreográfus-rendező és Tárnok Marica bábművész. Shakespeare-összes tömörítve: a legerősebb jelenetekből áll össze a produkció. Tatarozás alatt álló színházterembe érkezünk, ahol Tárnok BKV-kosztümben mint az Országos Színházi Intézet munkatársa ad elő. Reflektál a jelen színházi állapotokra, és a titokzatos Shakespeare-ről mesél, majd felfedi a nézőteret, ahol a nyolc táncos ül, kezükön gumiszalagok. Sorra szólítja Lady Macbethet, Othellót, Júliát és a többieket, és a helyükre hasonló karakterű nézőket ültet, maliciózus megjegyzések kíséretében. Kezdődik a tánc, energikus és szellemes koreográfia, rég túlmutat a korai díszes melankólián. Démoni mozdulatsorokkal és finom gegekkel táncolják el a hatalmat, a féltékenységet, a gyilkosságot - átalakulva, szerepet cserélve, szalagokkal és kötelekkel nehezítve a mozgást. Így érzékeltetik: ez csak bábszínház, mint az élet maga. A háttérben az árnyjáték kimeríthetetlen humorforrás, akárcsak a bábok és a kortárs könnyűzene. Bonyolult előadás: a közvetlen képi megmutatást, a szöveget, Béres Móni organikus-barokkos jelmezeit és a táncot szövi össze. Zsúfolt, bőbeszédű, túltáplált - de ezt is megszoktuk, előadásról előadásra simul majd kifelé.

Közép-Európa Táncszínház, november 4.


Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.