fesztivál - A VIII. ARCUS TEMPORUM

  • - sisso -
  • 2011. szeptember 1.

Zene

művészeti fesztivál színházi programja idén is a "hogyan lehet szakrális a kortárs" problematikából indult ki, s feltette a mérsékelten eredeti kérdést: lehet-e a történelmi falak közé betörni új időknek új dalaival? Távoli emberekről szólt Faustin Linyekula kongói táncos-koreográfus Le cargo című szólója. Arról, milyen a kulturális és társadalmi átmenet az egyes ember - esetünkben a táncművész - szempontjából Európa és Afrika között.
mûvészeti fesztivál színházi programja idén is a "hogyan lehet szakrális a kortárs" problematikából indult ki, s feltette a mérsékelten eredeti kérdést: lehet-e a történelmi falak közé betörni új idõknek új dalaival?

Távoli emberekrõl szólt Faustin Linyekula kongói táncos-koreográfus Le cargo címû szólója. Arról, milyen a kulturális és társadalmi átmenet az egyes ember - esetünkben a táncmûvész - szempontjából Európa és Afrika között. A stílusosan forró szél járta hangárban, a táncos és mesélõ, két könyv, egy kultikus szobor, egy notebook, lámpák és recsegõ hangfalak segítségével idézte fel gyerekkorát, a falujában élõ emberek viszonyait és ünnepeit. Miközben arról elmélkedett hol verbálisan, hol táncolva, saját céljaira letisztogatott mozdulataival, hogyan lehet valaki kortárs táncos egy olyan kultúrában, ahol a táncnak egyedül szakrális jelentése van. Árulás-e ez vagy önzés, miközben konkrétan hasznos, hiszen elõadómûvészként pénzt keres, és segíti az ottmaradtakat.

Az álszent kultúra földrészektõl független groteszkje lett Gergye Krisztián Áldozat címû oratorikus táncszínházi mûve, a Feltépett múlt c. trilógia 2. stációja (az elsõt Kõszegen mutatták be a nyáron). A szakrális ballada egy stilizált faluban vagy egy apátság legelõin játszódik, szalmabálák között. Háttérben zenekar, fõpap és boszorkánykórus, színészek és egy leláncolt gyermek. Posztmodern álarcosbál a Grimm-mesék dresszkódjával. A táncos a messzirõl jött idegen, aki egy óriásfészekbe költözik. A vadász lelõné, de a közösségnek az õsi törvények szerint elõtte meg kell tudnia, hogy kicsoda. A hétpróba szinte show-mûsorba csap át, meg helyenként horrorba. Van sírás és nevetés. Végül kiderül, hogy a lény szexuális irányultsága az elfogadhatatlan, ha embersége rendben is. Ezért nyilván pusztulnia kell. Még a süketek is meghallják ilyenkor, hogy milyen beszédes a csend.

Pannonhalma, 2011. augusztus 26.

*****

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.