Tánc

ArTeRrOr

  • - sisso -
  • 2012. április 2.

Színház

A Közép-Európa Táncszínház (KET) és a Gangaray Dance Company legfrissebb közös előadását a Miskolci Tánchétvége záró estjén láthattuk legutóbb. A hét éve működő tematikus rendezvény minden évben egy-egy társulatról készít pillanatfelvételt.

A KET volt hét éve az első, de reméljük, nem velük szűnik meg a program, és akad jövőre is tánctársulat, amelynek egyáltalán van repertoárja - továbbá a helyi színház is befogadja a megye egyetlen ilyen eseményét a Kocsonyafesztivál oldalvizén.

A Cirque du Soleil volt munkatársa, a már tánctanítói minőségében is hétpróbás Maday Tímea Kinga, valamint a Gangaray alapítója, a néptánc felől érkező Hámor József jegyzi a három rövid koreográfiából szorosan összeszőtt darabot. A balladisztikus mű egészén végigvonuló, a két alkotó által kifejlesztett és oktatott aikidó-partnering technika (a harcművészet és kontakttánc keveréke) és a sötét tónusú techno zene adja meg a rítust, ami a jelmezekkel, a néptáncos és modern tánctechnikai elemek finom kötéseivel szinte történetté, magánmítosszá kerekedik.

Nő és férfi finom egymásra hangolódásáról szól az első harmad, egy lassú harci tánc keretében; majd a férfi megötszöröződik, és a darab rituális férfitánccá alakul, a csűrdöngölős káosztól a rendig és vissza, átváltozásokkal, imákkal. Az utolsó részben a keleti harcművészetektől a cigány botolóig van minden, mi szemnek ingere, háttérben lassan úszó típusfigurák, dinamika és húzós zene. Viszont minden mesei szépsége mellett elefántcsonttorony ez a tánc, a formába való visszavonulás - és ez kortárs tekintettel maga a mozdulatmúzeum.

Miskolci Nemzeti Színház, február 25.


Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.