tánc - Akram Khan Vertical Road

  • - sisso -
  • 2011. október 27.

Zene

címû koreográfiája ismét nem csalódás, ami az elsöprõ fizikalitást, az intelligens látványtechnikát és a szenvedélyt illeti. Az orientalista kortárs táncmû ezúttal is a klasszikus indiai kathak és a modern táncnyelv keverékébõl építkezik. Az Akram Khan Company világokat összekötõ munkáiban végtére is ez a különleges.

Sodró dinamika, örvénylõ mozdulatok, sápadt fények, árnyak, a galaktikus idõjárást érzékeltetõ hatalmas, áttetszõ, szélfútta vásznak, a sivatagot idézõ, szállingózó fehér köd és por. A hosszú ideig készített, Nitin Sawhney kozmikus zenéjével illusztrált, nyolcszereplõs darab szigorú visszatérés a formához - a látványszínház javára és a lélektani mélységek rovására. A minimalista felütésben egy férfi hosszú játékát láthatjuk a vászon mögött, és már ekkor óriási sóhajok szakadnak fel a közönségbõl. A központi figura aztán maga köré gyûjti az õsi legendák misztikus figuráit, akik idõrõl idõre szürreális házioltárrá állnak össze. Szájtátva lehet nézni, ahogy a táncosok, az új alázatosak egyéniségüket a nagy cél érdekében maguk mögött hagyva emberfelettit teljesítenek. A mû hibátlan és kissé lelketlen, de még ez is stílus és kortünet, sõt: tendencia a "forradalmi" koreográfusok körében. A Tanzquartier közönségétõl én még nem láttam olyat, hogy ne verte volna szét a házat egy-egy közepes darab után is, ez pedig egy pontosan szerkesztett, nyûhetetlen testekkel kiállított, lélegzetelállító verzió. Nagyszabású menekülési stratégia.

Bécs, július 28., a Trafóban november 4-én és 5-én

****