Verzió

Kislányok a kifutón

  • - sisso -
  • 2012. december 1.

Film

E road/dokumentum movie-ban a tömegkasztingra berendezett novoszibirszki művházból eredünk egy álomkarrier nyomába, mindvégig egy részvétlen, klausztrofób térben maradva; a tágas sztyeppe, a dácsák, a transzszibériai pályaudvar vágánytengere, a repülőtér és Tokió lepattant külvárosa mind a kiskorú manöken sorozatgyártás sivár univerzumának metaforája.

Szibéria hátsó traktusában nagy álmokat dédelgetnek az iskolás lányok. Bikiniben, félszegen, sorszámot szorongatva ezrek várják, hogy kiválasszák őket a messziről jött emberek, és megszabaduljanak szülővárosuk fogságából egy szebb élet reményében, amiről fogalmuk sincs. Közben képek villannak fel a bébiszépségversenyről, ahol szüleik támogatásával már négyéves korukban úgy néznek ki, mint egy Barbie baba vagy egy koraérett transzvesztita.

Az iparág két szereplőjét követi a film. Ashley, a modellvadász igyekszik felkutatni a Japánba küldhető minél fiatalabb lányokat. Maga is modell volt, megtakarított pénze és lakása van, de magányos, boldogtalan, és ambivalensen viszonyul a munkájához. Felfedezettje, a tizenhárom éves Nádja a szegénység elől iszkolva, boldogan vág bele a tokiói kalandba. A dolgok azonban nem úgy alakulnak, ahogy elképzeli. Távol a családtól hónapokig csak fotózásokra, meghallgatásokra jár, senkihez nem tartozik, gyerekből hirtelen lesz felnőtt, aztán már sírni is elfelejt. A manökenbiznisz két szélsőségét képviselő figura őszintén beszél érzéseiről. Lázadni a sorsuk ellen, a nőiségükért eszükbe sem jut, és ezt a momentumot ragadja meg, mélyebb lelki és üzleti összefüggéseket is érzékeltetve, ez a sokkoló film.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.