E road/dokumentum movie-ban a tömegkasztingra berendezett novoszibirszki művházból eredünk egy álomkarrier nyomába, mindvégig egy részvétlen, klausztrofób térben maradva; a tágas sztyeppe, a dácsák, a transzszibériai pályaudvar vágánytengere, a repülőtér és Tokió lepattant külvárosa mind a kiskorú manöken sorozatgyártás sivár univerzumának metaforája.
Szibéria hátsó traktusában nagy álmokat dédelgetnek az iskolás lányok. Bikiniben, félszegen, sorszámot szorongatva ezrek várják, hogy kiválasszák őket a messziről jött emberek, és megszabaduljanak szülővárosuk fogságából egy szebb élet reményében, amiről fogalmuk sincs. Közben képek villannak fel a bébiszépségversenyről, ahol szüleik támogatásával már négyéves korukban úgy néznek ki, mint egy Barbie baba vagy egy koraérett transzvesztita.
Az iparág két szereplőjét követi a film. Ashley, a modellvadász igyekszik felkutatni a Japánba küldhető minél fiatalabb lányokat. Maga is modell volt, megtakarított pénze és lakása van, de magányos, boldogtalan, és ambivalensen viszonyul a munkájához. Felfedezettje, a tizenhárom éves Nádja a szegénység elől iszkolva, boldogan vág bele a tokiói kalandba. A dolgok azonban nem úgy alakulnak, ahogy elképzeli. Távol a családtól hónapokig csak fotózásokra, meghallgatásokra jár, senkihez nem tartozik, gyerekből hirtelen lesz felnőtt, aztán már sírni is elfelejt. A manökenbiznisz két szélsőségét képviselő figura őszintén beszél érzéseiről. Lázadni a sorsuk ellen, a nőiségükért eszükbe sem jut, és ezt a momentumot ragadja meg, mélyebb lelki és üzleti összefüggéseket is érzékeltetve, ez a sokkoló film.
