Más szomorúság nincs is a kötetben, csak a tény, hogy fiatal szerzője elhunyt. Mert az ő iróniával telített optimizmusa és a két politikailag korrekt ló vicces párbeszédei (Hacsek és Sajó nyolc lábon) bárkit felvillanyoznak, beteg gyereket, közös felügyeletért küzdő apukát, őrületbe kergetett anyukát. Sőt, a lokálpatrióta gödöllői pacik történetei terápiásan hatnak arra is, aki csak úgy bénázik, mintha szerencsétlen gegek sorozata volna az élete. Györgyi néni és Sajó bácsi tanyáján, a főváros közelében is számos olyan izgalmas dolog zajlik, mint a híradókban (rendőrök szerencsétlenkedése; szélhámosok, csalók próbálkozásai; pénzéhes, lelkiismeretlen állatorvosok sáskajárása), amit mi a hétköznapjainkban nem gondolunk viccesnek. A mesében mégis humoros színezetet kapnak, ahogy az okos Csoda és a nagy igazságérzettel rendelkező csavargó Kósza elviselik, megoldják ezeket. A bosszú tematikában hívők sem fognak csalódni, mert a gonosz szándék itt önmaga paródiájába fulladva lakol. A két, véletlenül egymás mellé került ló mint két kényszertestvér tulajdonképpen egymást és állattartóit (szüleit) neveli fel a kalandok során, amelyeket mindig nyihogás zár, ha véletlenül nem jönnénk rá, hogy jó a vége amúgy is. A szerző üzenete egyértelmű: mindig nézd az élet napos oldalát, és nyihogj. Baranyai András szinte karikatúrának tűnő, vidám rajzai is ezt húzzák alá. A végén a két ló boldogan szalad egy papírsárkánnyal, amelyen a felirat: folyt. köv. Még ezt is elhisszük nekik az esti derengésben.
Pozsonyi Pagony, 2011, 96 oldal, 2650 Ft
