A szerk.

Megjött Toldi György, a rókalelkű bátya, / Visszeres seggén csüng szattyánbőr gatyája. / Kókadt kanóc pöcse gubbaszkodva hallgat, / Nemkíván az pinát, csupán nyugadalmat. // Hajdanában ő volt bordélyházak bakja, / Most unottan lóg le bús penészes makkja, / Hogyha egyszer mégis ünnep kerekedne, / Duhaj jókedvében, hogy egyet tekerne. // Hiába nógatja azt a hitvány tököt, / Sunyin és unottan mond az csütörtököt. / Rút irigység marja György barátunk szívét, Látva testvéröccse duzzadó kellékét. // Búsan üldögél hát, kocsányon lóg pöcse, / Mikor arra sétál taligával öccse. / Gondolata támad, mely aljas és kajla: / "Majd elintéz téged a királyi szajha!" - szóval, lehet.

Az ún. mesteremberek válogatott hazugságaiból és cselvetéseiből nyilván több - és feltehetőleg szórakoztatóbb, tanulságosabb, az emberi lélekről többet felfedő - kötet jönne ki, mint a Jókai-összes.

Van oly nemes ügy, ami mögött a parlamenti pártjaink egyként sorakoznak fel? Van esélye egy minősített többséget igénylő javaslatnak manapság, amikor még a feles törvényekhez is úgy kell kilóra megnyerni a képviselőket? Ha pénzről van szó, a helyzet nem is annyira reménytelen.

Lapzártánk után fejezte be zárt ülését az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága; a szünetben a titkosszolgálati miniszter tájékoztatót tartott. Ekkor világgá röpített szavaiból sok újat a megfigyelési ügyről nem tudtunk meg - ahhoz képest, amit sejtettünk, bizonyosan nem.

A múlt héten kirobbant adatgyűjtési ügynek két szála van: a Nemzetbiztonsági Hivatal számítógépére (vagy -gépeire) telepített kémprogram, meg a kormányzati informatikai rendszer elleni támadások ügye, illetve az a megfigyelési (lehallgatási) "botrány", amelynek nevesített (és az ügybe már belebukott) politikai szereplői is vannak. Nagyobb visszhangot egyelőre az utóbbi kapott, holott az előbbi aggasztóbb.

A szabad demokraták Rácalmás után anabázisukat a múlt hét péntekén Velencén folytatták, a Velencei Vezérelvekkel, más néven a Velencei Vicceltünkkel. A hét elején még a "szakértői kormány vagy előre hozott választások" mondásnál tartottak a liberálisok, a vége meg mi lett.

Miközben a politika csúcsain háború dúl az ellenzéki és a még ellenzékibb és a kormánypárt között, sőt a kormánypárt és a kormánypárt között is, megnyugtató, hogy alsóbb szinteken az ügyintézés zavartalanul folyik, és a fejlődés hiánytalanul kiköveteli magának azt, ami jár neki.

Az egri "kórházvédők" a végsőkig kitartanak, jelenleg éppen afféle váltósztrájkokkal védik szeretett munkahelyüket az azt köztudomásúlag lerombolni igyekvő Hospinvesttel szemben. Három orvos és egy nővér már megkezdte az éhségsztrájkot, és nem csak munkaidőben koplalnak, de meló után, ha betérnek a Dobó téren felállított sátorba, ott sem esznek egy árva katonát sem. A későbbiekben társaikkal kiegészülve felváltva ülnek majd a megyei közgyűlés szocialista elnökének irodája előtt is, majd ha ez sem lenne elég, akkor hol egyikük, hol másikuk hagy fel időlegesen a munkavégzéssel. Legalábbis így tájékoztatta a sajtót az egyik orvos, civilben a Hun Fokos Szövetség elnöke, aki pedig korábban már a makói gázmezőt is segített rövid úton visszajuttatni a Szent Korona birtokába.

A K&H brókerbotrányában született első fokú ítélet (lásd róla e számunk 12-14. oldalát) alapján az ún. Kulcsár-ügy ekképp rekonstruálható.

A szabad demokraták hétvégén méltán történelmi jelentőségű találkozót tartottak a Fejér megyei (beszélő név, amely a gazdaság kifehérítésére utal) Rácalmáson. A szimpóziumot követő Nyilatkozatot, az ún. Rácalmási Nyilatkozatot a magyar politikatörténet annalesei már vasárnaptól a legnagyobb horderejű dokumentumok között tartják számon, melyek íve Kossuth Ceglédi Beszédétől a nemzeti elkötelezettségű hazafiak Lakiteleki Zászlóbontásán át a kisgazdák stratégiai jelentőségű, 1996-os Vasszécsényi Téziseiig húzható meg. Illetve hát mostantól a RáNyilig.

Nyilván föltűnt már, hogy nyár közepétől mindig "forró őszről" szokás harangozni. Idén pláne, hiszen a kisebbségi kormány készül az első költségvetési szavazására! S ahogy a magvas megnyilatkozásokból kiviláglik, vagy túléli, vagy nem. Aztán vagy nem lesz előre hozott választás, vagy lesz. Körülbelül ennyit tudhatunk (már a köz).

Ott hagytuk el a múlt héten Pekinget, hogy Schmitt Pál mit beszélt (hülyeségeket, lásd: Egy empatikus szurkoló). Nevezett főbeosztású magyar sportvezető, dicséretére legyen mondva, azóta sem hagyta abba, s maradt is a tenorjában. Ám mivel egy hete még csak az fájt, hogy már két-három napja megy az olimpia, és mi még mindig nem nyertünk aranyat, ma már teljességgel elharapódzni látszik e tempó - túl vagyunk a játékok felén, s még a kilencedik-tizedik napon sincs egy szem sem az "áhított" medálból. Nem mintha nagyon pedáloznánk érte tettleg. Mindegy, szóban ott vagyunk. Bár úgy is inkább a vert mezőnyben, szóban az is az izgalmasabb.