Az apró

Publicisztika

Van oly nemes ügy, ami mögött a parlamenti pártjaink egyként sorakoznak fel? Van esélye egy minősített többséget igénylő javaslatnak manapság, amikor még a feles törvényekhez is úgy kell kilóra megnyerni a képviselőket? Ha pénzről van szó, a helyzet nem is annyira reménytelen.

Van oly nemes ügy, ami mögött a parlamenti pártjaink egyként sorakoznak fel? Van esélye egy minősített többséget igénylő javaslatnak manapság, amikor még a feles törvényekhez is úgy kell kilóra megnyerni a képviselőket? Ha pénzről van szó, a helyzet nem is annyira reménytelen.

Múlt hét hétfőn délelőtt a Ház - szemmel tartván a tudomány és a kutatás nemes céljait - megmenteni indult az alkotmányos rendet. Amikor összeült az alkotmányügyi bizottság, a napirendjükön szereplő tervezetnek még száma sem volt. Fél (1/2!) órával később már jöttek a kész törvényjavaslattal. A sietség a plenáris ülésen bámészkodó kollégákra is ráragadt: negyed háromkor úgy döntöttek, nem pöcsölnek egy fikarcnyit sem, a kétharmados tervezetet a házszabálytól eltérve, sürgősséggel tárgyalják. Este hét után pár perccel a jelen lévő 370 képviselőből 368 - sürgős kihirdetést kérve - már át is engedte a törvényjavaslatot. Mi a közfelkiáltás, ha nem ez?

A jogszabály neve: "a pártok működését segítő tudományos, ismeretterjesztő, kutatási, oktatási tevékenységet végző alapítványokkal összefüggő egyes törvénymódosítások". A tét: évi 1,2 milliárd.

De mér' is kapkodtak (a lén kívül): áprilisban az Alkotmánybíróság (AB) szeptember 30-i hatállyal megsemmisítette a 2003-ban alkotott ez irányú törvény több passzusát. Így ha a tervezet nem vette volna időben az akadályt, a pártok alapítványai elesnek az uccsó negyedévi állami támogatástól.

A fél nap alatt megalkotott négy paragrafus - az AB útmutatásait követve -, szigorúbb szabályokat ír elő a közpénzekkel gazdálkodó pártalapítványoknak. Pedig eddig érinthetetlenek voltak: az ügyészség csakis a bíróságokon keresztül gyakorolhatta rajtuk felügyeleti jogát. Működésük teljességgel átláthatatlan volt, csak a korlátozott jogosítványokkal rendelkező Állami Számvevőszék (ÁSZ) vizsgálhatta a gazdálkodásukat, a kibocsátott számlák mögött álló teljesítéseket fürkésző APEH nem. Miként az sem volt garantált, hogy a kapott adományokat tényleg tudományos tevékenységre fordítják, és nem a párt kampányára, csöppet sem ismeretterjesztő szórólapjaira.

Most az új törvény részletes számviteli kimutatás, éves jelentés készítésére kötelez, lehetővé téve, hogy ezekbe bárki betekinthessen. Ha eztán nem a törvény címében meghatározott célokra fordítják a támogatást, kötelesek lesznek - az ÁSZ felhívására - a pénzt visszafizetni a kincstárnak.

Az új jogszabályoknak köszönhetően októbertől a parlamenten kívüli, költségvetési támogatásra jogosult pártok - így a Jobbik és a MIÉP is - alapítványai is a kasszához járulhatnak, s a parlamentiek már nem mandátumarányosan, hanem a szavazataik arányában kasszíroznak (aminek legfőbb vesztese a passzus ellen eredménytelenül tiltakozó SZDSZ).

Hm, a kapkodás ellenére viszonylag alapos törvény született. Mondhatnánk, miért nem ezzel kezdték 2003-ban? De inkább azt mondjuk, ha ilyen könnyen, gyorsan ment, miért nem próbálkoznának mindjárt a teljes pártfinanszírozás átalakításával? Van egy tippünk.

Neked ajánljuk