A szabad demokraták hétvégén méltán történelmi jelentőségű találkozót tartottak a Fejér megyei (beszélő név, amely a gazdaság kifehérítésére utal) Rácalmáson. A szimpóziumot követő Nyilatkozatot, az ún. Rácalmási Nyilatkozatot a magyar politikatörténet annalesei már vasárnaptól a legnagyobb horderejű dokumentumok között tartják számon, melyek íve Kossuth Ceglédi Beszédétől a nemzeti elkötelezettségű hazafiak Lakiteleki Zászlóbontásán át a kisgazdák stratégiai jelentőségű, 1996-os Vasszécsényi Téziseiig húzható meg. Illetve hát mostantól a RáNyilig.
Szóljon, ha valaki érti, mi történik itt, mert mi nem. Megpróbáltuk, nem megy.
Az SZDSZ ügyvivői és frakciójának tagjai "elutasították" Gyurcsány Ferenc "Megegyezés" c. programszkeccsét. A dolgozat meritumára röviden térnénk ki, a lendületes, érdekes esszé arról szól, hogy a kormányfő (s bizonnyal az MSZP) lemondott a további nagyívű szerkezeti reformok akarásáról (próbált volna mást tenni, kisebbségben, a népszavazás után). Vázlatos, ám rezignált magyarázattal szolgál arra, hogy az eddigiek miért nem sültek el túl jól (mely magyarázat nyilván vitatható, de legalább nem steril: mentegetné a népet, de kevés jó okot talál rá). Bátortalanul, ám megalapozottan megjegyzi, hogy a közkeletű, és a Fidesztől eredeztethető elképzeléssel ellentétben Magyarországon nincs válság, a helyzet szar, de nem reménytelen, és jövőre jobb lesz.
Valamint és legfontosabban felemlít pár apróságot, melyeket a kormány a ciklusból hátralévő másfél évben elvégezne. Ez kettős célt szolgál, egyrészt megtölti a kormány előjegyzési naptárát, "feladat: szakképzés elintézése, határidő május 40., felelős XY"; "védőnői létszám növelése, felelős anyám tyúkja, postafordultával". Ez jó cél, egy kormánynak muszáj tudnia, mivel töltse ki a munkaidőt az ebédszünetig. Másrészt ezen apróságok arra is jók lehettek volna, hogy a volt koalíciós partnerrel a szocpárt csöndesen felvegye a fonalat. Szerepel ugyanis köztük némi adócsökkentés: a mondás szerint 1000 milliárd forint értékben, ami kísértetiesen egyezik azzal a számmal, amit a szabad demokraták az adócsökkentés révén az adófizetőktől be nem szedendő összegként szoktak követelni (igaz, elsősorban Kóka János szájával, és ez a száj június óta már nem pártelnöki szerv). Ez az 1000 milliárd persze nem ezer milliárd, és főként nem a szabad demokraták 1000 milliárdja: az első évben igazából csak 150 lenne, a másodikban meg attól függ. Már 2009-ben sem az állami kiadáscsökkentés tenné lehetővé (Gyurcsány sem a szociális kiadásokat nem kurtítaná, sem az államot nem gyepálná: csak nem szocialista ez az ember?) - hanem az adócsalóktól beszedett adó, mely adócsalókat a kormány szép szóval és szigorral terelne a helyes útra.
Hogy van 150, 300, pláne 1000 milliárd forint tartalék a feketegazdaságban, az vagy igaz, vagy nem; és ezt vagy be lehet szedni, vagy nem. Valamint. Az első évre, 2009-re szánt 300 milliárd az vagy 300 milliárd, vagy 150, és az vagy elég, vagy nem, és mire. A bánat tudja. De mindezt a kormányfő (meg az MSZP) meg tudta volna vitatni a dolgozat fő címzettjével, az SZDSZ frakciójával, akkor, amikor ennek eljön az ideje, jelesül az adótörvények és a költségvetés részletes vitájakor, novemberben meg decemberben. Ha nem tetszik, adj be pár módosítót. A végén - december 31-én - vagy megegyezünk, vagy nem, de addig legalább megtudjuk, ki kicsoda, és mit miért mond. (Ezt az izét, mikor így pénzről vitatkoznak, ezt hívják rendes országokban politikának.)
De most úgy tűnik, ilyesmiben nem kíván szerencséltetni minket a liberális párt. A hétvégén elnökük, Fodor Gábor in extenso helyezte az iratmegsemmisítőbe a kormányfői eszmefuttatást és javaslatot, mondván, hogy a.) ez semmi, ez nem javaslat, ez lószar, b.) ha valami lenne is, a kormányfő hiteltelen, ezért mindegy, mit mond c.) kiabált velem a Feri, velem ne kiabáljon senki. Érdemi indoklási szakasz az a.) ponthoz - hogy akkor honnan szednék össze a pénzt a még több, a valódi, az 500 milliárdos adócsökkentéshez - sem a hétvégén nem hangzott el, sem Fodor azóta tett, káprázatosan semmitmondó nyilatkozataiban. A b.) pont lendületesen emeli új perspektívába a Fidesz bebukott "gyurcsányahibás" kampányát; a c.) pont pedig Navracsics Tibornak szolgáltat megérdemelt igazságot, akivel szintén ordibált a kormányfő, ráadásul étkezés közben, hogy majd' megakadt Navracsics torkán a lókolbász.
Mikor jön, hogy ők sem mennek be a parlamentbe, ha ott a kobra?
Hagyjuk most azokat a vad politikai pletykákat, hogy Fodor nyilatkozataiban túl messzire ment, messzebbre, mint arra az ügyvivői testület és a frakció felhatalmazta. Ne firtassuk azt sem, vajon mennyit tudott a készülő dolgozat részleteiről előre az SZDSZ, és mit mondott rá akkor, vajon szólt-e, hogy baj lesz. De mi értelme lehet a vita berekesztésének azelőtt, hogy valójában elkezdődhetett volna?
A "szakértői kormány" gondolata nem csak politikailag abszurd, de gyáva és antidemokratikus is - végezze el a piszkos munkát helyettünk valaki más. (Miért nem szerződtetünk mindjárt néhány tábornokot?) Arra jó csak, hogy a róla szóló beszéd észrevétlenül nőjön bele az előrehozott választásokba. De ennél előbb lesz az, hogy a liberálisok Gyurcsány Ferenc közeles leváltásába akarják beleijeszteni a szocialista pártot. Talán csak zsigerből dolgoznak; talán csak addig terjed már, hogy ha ma kedd van, akkor a szerdát még szeretném túlélni. Talán úgy gondolják, a kormányfővel 2010 biztos bukás, és a kikényszerített váltással nem elássák a következő másfél évet, az utolsó, mégoly halvány esélyt a fordításra, de megmentik vele azt, ami még menthető. Hogy a szavazók őket jutalmazzák majd meg a népszerűtlen miniszterelnök távozásáért. De ez nem túl meggyőző analízis. Gyurcsány mostani bukása a szocpárt szétforgácsolódásához vezetne - és az előrehozott választásokhoz. Ezt Orbán Viktor úgy nyerné meg nagy fölénnyel, hogy egyetlen szót se kéne szólnia, hogy fogalma se lesz senkinek a programjáról. Hány híve marad ekkor az SZDSZ-nek abból a 250-300 ezerből, akik már háromszor a szocialisták és a liberálisok közös kormányzására adták a voksukat?
