Árnyékcég

Publicisztika

Lapzártánk után fejezte be zárt ülését az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága; a szünetben a titkosszolgálati miniszter tájékoztatót tartott. Ekkor világgá röpített szavaiból sok újat a megfigyelési ügyről nem tudtunk meg - ahhoz képest, amit sejtettünk, bizonyosan nem.

Lapzártánk után fejezte be zárt ülését az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága; a szünetben a titkosszolgálati miniszter tájékoztatót tartott. Ekkor világgá röpített szavaiból sok újat a megfigyelési ügyről nem tudtunk meg - ahhoz képest, amit sejtettünk, bizonyosan nem. De a miniszter rajta van a dolgon, rövidesen újabb bizonyítékokat tár a köz elé. Vagy mondjuk azt, hogy bizonyítékokat, mert az eddig nyilvánosságra került tények túl sok mindent nem támasztottak alá keddi állításai közül.

Amelyek szerint a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) "polipszerű árnyék-titkosszolgálatot" leplezett le, "mely képes volt beépülni különböző szervezetekbe, ahonnan magán-, üzleti és állami titkokat tudott megszerezni". A polipnak a Fidesz-éra két titkosszolgálati minisztere is megbízásokat adott.

A titkosszolgálati miniszter a jelek szerint mint sértetti képviselő, netán mint a további rendőrségi nyomozást megalapozó gyanú ügyében adatgyűjtést folyatató szerv vezetője nyilatkozott meg. Ilyen van. Sőt - a titkosszolgálati miniszternek hovatovább kötelessége beszámolni arról, ha egy ilyen csúnya esetre bukkan.

Súlyos állítását oktalanság lenne eleve konfabulációnak és rágalomnak gondolni - hisz annyi minden látszik alátámasztani. A két tehetséges biztonsági szakember előélete, e két személy vonzódása a Fideszhez. A két másik megnevezett személy, Kövér László és Demeter Ervin vonzódása a romantikus kémtörténetekhez, meg ahhoz a világszemlélethez, mely szerint a történelmet a titkosszolgálatok (és egyéb ezoterikus társaságok) mozgatják. Az ellenzéki sajtó feltűnő, naprakész informáltsága a kormányhoz meg az MSZP-hez köthető botrányokról, álbotrányokról, titkos tervekről - mely informáltsághoz a hagyományos újságírói eszközök sokszor oly kevésnek tűnnek. És akkor a távolabbi múltról még nem is beszéltünk! Mert ha a Lakatos Miklós-féle trabantos önégetés 1999-ben leginkább balfaszságról is árulkodott, azt az esetet, amikor 2001 elején a nagyobbik kormánypárt a koalíciós partnere vezetőjével elbánt, amikor az okvetetlenkedő Torgyánt a kazettaüggyel, fiának korrupciós gyanúba keverésével kiejtették a játékból, már korántsem a mókás ügyetlenkedés aurája vette körül.

De tudni persze nem tudunk, nem tudhatunk semmit. Vajon a két fiatalember mit kezdett az ügyesen megszerzett adatokkal? Afféle magányos harcosok voltak, némi politikai beágyazottsággal, vagy a függelmi viszony egyértelműbb volt - ahogy azt Szilvásy előadta? Átalányban fizették őket, vagy bitre? Ki fizette őket, és főként miből? Kit figyeltek - ki mindenkit? És ki mindenkinek forgalmazták a megszerzett árut? Hányfele dolgoztak? Megannyi érdekes kérdés, melyek megalapozottsága az eddig napvilágra került tények fényében aligha vitatható.

Ám ez - hogy tehát nem rögtön dobjuk a kukába Szilvásy György történetét - csak a dolog egyik oldala lenne. Ahhoz, hogy elhiggyük, többre lesz szükség.

Azok a bűncselekmények - lőfegyverrel való visszaélés, államtitoksértés, többrendbeli számítógépes visszaélés és magántitok jogosulatlan megismerése -, amelyek gyanújával az NBH feljelentést tett a rendőrségen (a Nemzeti Nyomozó Irodánál), ha megállnak a bíróságon, közepesen súlyos börtönbüntetést vonhatnak maguk után.

De az esetleges marasztaló ítéletig igen hoszszú út vezet. A rendőrségi nyomozás oroszlánrészét az NBH vagy elvégezte, vagy nem - nagy kérdés, hogy a NNYI az állítólagos megfigyelők megfigyelése során keletkezett bizonyítékokhoz - bármik legyenek is ezek - érdemben hozzá tud-e tenni bármit, vagy sem. Azt nehezen tudjuk elképzelni, hogy a rendőrség ne találja megalapozottnak a gyanút - annyira legalább, hogy nyomozni kezdjen. A vádemelési javaslatra is fogadni mernénk, még akkor is, ha a rendőrségben nyilván van némi indokolt félsz, vajon az ügyészség nem dobja-e vissza indítványukat, ha az nem áll kellően erős lábakon. De mit vállal majd be az ügyészség? Milyen súlyú vádakat ítél majd képviselhetőnek? És ha valamit a bíróság elé is visz, mit sikerül majd bebizonyítania az első, a másod- és a harmadfokon? És kire? Kövér Lászlóra? Ahogy haladunk képzeletben felfele a magyar igazságszolgáltatás grádicsain, úgy növekszik a bizonytalanság. Ezen intézmények az elmúlt húsz évben talán még soha nem találkoztak politikailag ennyire súlyos üggyel - mégiscsak a kormányzásra pillanatnyilag legesélyesebb párt második emberét vádolta meg a jelenlegi kormány egyik legbefolyásosabb minisztere súlyos bűncselekményekkel. A politikai nyomás óriási lesz, és csak fokozza az, hogy az eljárás legizgalmasabb része a választási kampány idejére esik. Miközben ezen intézmények természetes hivatali ösztöne a hárítás és a tutizmus - gondoljunk a nem bolygatott Gripen-ügyre; a slendrián Postabank-vádiratra, a brókerbotrányra; vagy akár csak a nettó elbaszásokra: ki hitte el ebben az országban egy pillanatra is a Hajdút és Kaisert elmeszelő első móri ítéletet?

Vagy az van, hogy a kormánynak megdönthetetlen, cáfolhatatlan bizonyítékai vannak mindarra, amit Szilvásy kedd délután felskiccelt. Vagy ilyen erős, az elmarasztaló ítélethez elegendő bizonyítékai speciel nincsenek, de olyan erős bizonyítékai vannak, amelyek nyilvánosságra hozatala - például a bírósági tárgyalás során - legalább a közvélemény szemében hihetővé, sőt valószínűvé teszi e titkos ellentitkosszolgálat-szerű izé létezését. Vagy pedig az van, hogy a kormánynak még ilyen bizonyítékai sem lesznek. Megjegyeznénk: számos csapdát rejt az is, ha a kormány spinre, kampánytémaként, a politikai ellenfél diszkreditálására kívánja felhasználni ezt a botrányt. A nyomozás során keletkezett adatokkal ugyanis nem tehet meg bármit. Azt eszünk ágában sincs feltételezni, hogy az NBH nem rendelkezett törvényes engedéllyel az UD-sek megfigyelésére; de az szerfölött valószínűnek látszik, hogy Csányi Sándor lehallgatását senki nem hagyta jóvá - az ő neve jogellenesen kapott nyilvánosságot. Hogy csak egyet említsünk e buktatók közül. (A rágalmazási perek özönéről szó se essék.)

Az első változat szerint az egyik nagy magyar párt - a kettő közül - a köztársaság legnagyobb ellensége. A második szerint ezt következmények nélkül teheti: mert vagy a kormány nem bírja tőle megvédeni az államot, és/vagy az igazságszolgáltatás nem akarja. A harmadik szerint a másik legnagyobb, jelenleg kormányzó magyar párt az állami titkosszolgálatot politikai ellenfele kompromittálására használná fel.

Ebből nehéz lesz jól kijönni.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.