A szabad demokraták Rácalmás után anabázisukat a múlt hét péntekén Velencén folytatták, a Velencei Vezérelvekkel, más néven a Velencei Vicceltünkkel. A hét elején még a "szakértői kormány vagy előre hozott választások" mondásnál tartottak a liberálisok, a vége meg mi lett.
Nyilván fel kéne most mondani, hogy Gyurcsány milyen jól taktikázott, és milyen jól segített neki az MDF, és ketten hogy verték bele a liberálisok orrát abba, amit a szoba közepére csináltak, de nem látjuk benne az intellektuális kihívást. Az MDF okosan égette az SZDSZ-t, és úgy úszta meg az előre hozott választást, hogy a Gyurcsány-kormány menesztésére szavazott. Az MSZP nem viselkedett hülyén; és a kormányfő is okosan úgy tett, mintha nem hisztis három és fél évesekkel kellene üzletelnie, akik ordítva levetették magukat az áruház padlójára: nyuszibicikjit akajok, betonkevejőt akajok! Nem kell Gyurcsány, de nem kell Orbán sem! Nem kell ez a kormány, és nem kell másik sem! Olyan kormány kell, amilyen nincs!
Gyere, Pisti, Kovács Pisti, otthon megbeszéljük.
Csak az SZDSZ nem viselkedett okosan. Két momentumot emelnénk ki csak: az egyik, amikor Horn Gábor azt találta mondani, hogy "akinek nem tetszik az SZDSZ politikája, az szavazzon az MSZP-re", és még azt is hozzátette, hogy hát nem mindegy, mikor jön Orbán, nyolc hónappal előbb vagy később? Valaki megpróbálhatna lelket önteni Hornba, vagy ha nem megy, akkor olyan fószert keresni a középtávú stratégiaalkotásra, akiben legalább igényszinten felmerül, hogy választást nyerni is lehet. Olyat meg, hogy egy fő pártmókus legelkötelezettebb, legtudatosabb támogatóinak azt üzenje: kapjátok be, nemigen láttunk az elmúlt húsz évben, különösen, hogy ezen réteg helyett nem húzott elő a háta mögül egy másikat (a százezer hegyes cipős, feszt mobiltelefonáló yuppie-t), amelyik bejuttatná őt a parlamentbe. És nem kéne megsértődni csak azért, mert nem nekik volt igazuk. Meg lett-e mondva, hogy vagy átengedik a költségvetést, vagy előre hozott választás lesz, tertium non datur? Meg. Meg lett-e mondva, hogy az MSZP, ha akarná se tudná levenni Gyurcsányt? Meg. Megmondta-e mindenki, hogy a szakértői kormány képtelenség, hogy az, amit az SZDSZ eltervezett, logikailag értelmetlen? Meg. És így lett? Így. Meg lett-e mondva, hogy pártszakadás lesz a vége, ha sokáig ezt csinálják? Meg. És az lett? Majdnem.
A sajtó a hibás, nyilván.
De lenne itt még valami. A liberális pártot eddig azért kedveltük, mert benne láttuk államformánk, a parlamentáris demokrácia legőszintébb és legérzékenyebb hívét. Márpedig a parlamentáris demokráciának ausgetippelt az a fundamentuma, hogy a négyévenként választott Országgyűlés többsége választja meg a végrehajtó hatalmat. A kormány így, és nem másképp, ennyi, és nem több vagy kevesebb időre bírja a nemzet felhatalmazását az ügyintézésre. De ő bírja, és nem más; és övé a felelősség is, és nem másé; és menet közben ugyan le lehet váltani, de annak is szigorú szabályai vannak. A választói felhatalmazás nélküli "szakértői kormány" követelése a képviseleti demokrácia alapelvét roncsolja, s az iránta érzett, amúgy sem túl heves közszeretetet csappantja.
Velencén végül győzött a józan ész és a politikai realitás: a szakértői kormány, meg Gyurcsány eltávolítása immár nem szerepel az SZDSZ-es követelések közt, Fodor Gábor mindössze azt mondogatja, hogy a kormányfő Megegyezés c. dolgozata "nem vitaalap". Az SZDSZ visszatért oda, ahonnan két hete indult. Vagy kicsit rosszabb helyzetbe: most már nemcsak az a feladatuk, hogy tisztességes megállapodást kössenek a kormánypárttal a költségvetésről és a következő másfél év aprómunkájáról, de vissza kell szerezniük a törzsszavazóik bizalmát is.
