A K&H brókerbotrányában született első fokú ítélet (lásd róla e számunk 12-14. oldalát) alapján az ún. Kulcsár-ügy ekképp rekonstruálható. Kulcsár Attila banki alkalmazott piramisjátékot üzemeltetett úgy, hogy az átlagosnál magasabb hozamot ígérve bővítette ügyfélkörét. A bejövő pénzeket a tőzsdén megforgatta, és azok egy részéből a hozamok kifizetését fedezte, a másik részét meg eltette (és például ingatlanokba fektette a saját hasznára). Amikor a lyukak betömködésére további forrásokra lett szüksége, tőkeerős partnereket - állami nagyvállalatot, önkormányzati vagyont kezelő magántársaságot - keresett és vont be a bizniszbe, a cégek egyes vezetőinek sikerdíjat ígérve és csengetve.
Ám akármilyen profik művelik is, a piramisjátékok drasztikusan emelkedő tőkeigénye idővel szükségképpen összeomláshoz vezet. Kulcsár is mind kockázatosabb tranzakciókra kényszerült, mígnem ezek egyikén, a Pannonplast fölvásárlásán rajtavesztett. Ennek folyományaként derült fény a K&H brókercégében üzemelő pénzszivattyúra is. A rendszer a bíróság szerint zártan működött, azzal animátorain és néhány haszonélvezőjén kívül senki emberfia kapcsolatba nem került. Még az anyabank vezérigazgatója sem tudott semmiről, aki pedig Kulcsárral napi kapcsolatot tartott - a bíróság ártatlannak találta a volt vezért. A többi vádlott, a pénzeket jogtalanul használók és elsíbolók azonban megkapták példás büntetésüket. Ünnepelj, Igazság!
A fentiekből ugyan nem derül ki, de ez a Kulcsár-ügy ugyanaz a Kulcsár-ügy, amely 2003. június 16-án a bankfelügyeleti elnök megveretésével kezdődött, és amely éveken át nemcsak kiemelt nyomozati, hanem első számú bel- és pártpolitikai ügy is volt. Az ellenzék a sajtóján keresztül jószerivel a botrány kipattanásának másnapján komplett történettel állt elő, hogyan lopta a köz vagyonát Medgyessy miniszterelnök és "haveri köre". Amíg László Csaba volt a pénzügyminiszter, addig László Csaba; ám miután Draskovics Tibor lett a pénzügyminiszter, és sportminiszterként a képbe került Gyurcsány Ferenc is, a múlt hirtelen megváltozott néhány újságban - onnantól Draskovics meg Gyurcsány lopott Kulcsár segítségével (és persze Puch László). A szocialisták némi rákészülés után a sztrádapénzeket bugázó Orbán-kormánnyal, meg annak udvari autópályacégével jöttek, hiszen a Kulcsár-sztori kezdete a Fidesz idejére esett. És hát nem véletlen, hogy Kulcsár a lebukása után a fideszes frakcióvezetőhöz rohant "politikai védelemért". Naponta hangzottak el fideszes meg szocialista fölszólítások arra, hogy a másik fél A, B, C politikusa "tisztázza" X-hez vagy Y-hoz fűződő kapcsolatát. A politika igazságkereső buzgalmában parlamenti vizsgálóbizottságot is fölállított, amely a boldogtalan emlékű D. Ervin elnökletével annyiszor rúgta föl a házszabályt és csinált magából - meg a parlamenti politikából - bohócot, ahányszor csak összeült.
Mindezen tapasztalatokkal és féligazságokkal szembesülve írtuk akkoriban, hogy a két nagy párt talán nem véletlenül kuszálja ily' lelkesen a szálakat; és hogy az általuk keltett hangzavarnál valószínűleg csak az ijedelmük nagyobb - éppen azért óbégatnak, hogy ijedtségüket palástolják. Azt is írtuk, hogy ennek dacára optimisták vagyunk, mert bízunk a független igazságszolgáltatásban; végtére a nyomozás lendületesen haladt, a külföldre pályázó brókert lekapcsolták, a firhangért induló bankigazgató sem jutott el a parndorfi Kolossal Gardine Messéig, és a pénzeltüntetésben és -kifizetésben részt vevő offshore cégek föltérképezése is eredményt ígért.
Ám egyre furcsább fordulatok következtek. Máig tisztázatlan okokból levették a sakktábláról az ügyről sokat tudó magas rangú nemzetbiztonsági tisztet, majd az ügyészség a rendőrségi eljárásból kivonta először a letartóztatott gazdasági vezetőket (köztük az egy hete ártatlanságra ítélt bankvezért), kisvártatva pedig a nyomozást is elvette a rendőrségtől. A nyomozást addig vezető főrendőrt nevetséges, mondvacsinált vádakkal eltüntették a színről, államigazgatási karrierjét tönkretették, a nyilvánosságban meghurcolták, hogy végül hosszadalmas procedúra után jogerősen is ártatlannak nyilvánítsák. Előkerült egy felvétel, amelyen az ügyészek Kulcsárt hallgatják ki igen sajátos módszerekkel.
Nehéz mindemiatt másként látni: a brókerbotrány eredendően gazdasági indítékú bűncselekmény-sorozat volt, amelynek szereplői azonban kerestek és találtak is kapcsolatot a politika világával. Az első fokú ítélet a bűncselekmény gazdasági részét, ha nem is maradéktalanul, de feltérképezi. Az utóbbiról azonban egy szó közlendője sincs. És persze, a bíró hozott anyagból dolgozik, abból, amit a vádhatóság az asztalára tesz. De az ítélet szóbeli indoklásából kikerekedő történet a zártkörű társaságként működő, állami milliárdokkal is bűvészkedő nímand sikkasztókról akkor is túl egyszerű és szép ahhoz, hogy kielégítse az igazságérzetünket.
