A múlt héten kirobbant adatgyűjtési ügynek két szála van: a Nemzetbiztonsági Hivatal számítógépére (vagy -gépeire) telepített kémprogram, meg a kormányzati informatikai rendszer elleni támadások ügye, illetve az a megfigyelési (lehallgatási) "botrány", amelynek nevesített (és az ügybe már belebukott) politikai szereplői is vannak. Nagyobb visszhangot egyelőre az utóbbi kapott, holott az előbbi aggasztóbb.
A "megfigyelési ügy" az adatgyűjtés felgöngyölítésének a mellékterméke - ez tűnik a legvalószínűbbnek. Lapunk 18-19. oldalán olvashatják, az adatlopással (vagy adatlopási kísérlettel) gyanúba kevert cég Dávid Ibolyáról gyűjtött állítólag terhelő információkat azért, hogy ezzel is segítse az MDF-en belüli hatalomváltást, ami a párt szeptemberi tisztújításán Almássy Kornél elnöki győzelmébe torkollt volna. Almássyt és támogatóit a pártvezetés pillanatok alatt hidegre tette, és az akció mögött a Fideszt sejtette - e vélelmét az elnök asszony ország-világ tudtára is adta.
Politikai ellenfélről információkat szerezni és ehhez magánnyomozókat igénybe venni nem törvényellenes. A szerzés módja lehet az - de arról, hogy törvénytelen eszközökkel "dolgoztak volna" Dávid Ibolyára, egyelőre semmit nem tudni. Csak kósza hírek utalnak rá. Egyre több helyről hallani, hogy a megismertnél több hangfelvétel van, s hogy Almássy is csak azokkal szembesülve látta be, mindenkinek jobb, ha visszalép. (Azt tényleg nem értjük, hogy ha az MDF számára a Fidesz és a nevesített Stumpf István bűnössége evidens, akkor az ugyanazon a hangfelvételen főnökként szóló Csányi Sándor OTP-vezértől miért kért kvázi bocsánatot a párt több fórumon is.)
Meglehet, az egészből semmi nem igaz, és Dávid Ibolyára nem dolgozott senki: a köz által eddig megismert bizonyítékok csak közvetettek. Meglehet, pusztán pár, az Orbán-Kövér vonalnál mérsékeltebb jobboldali figura pártot szeretne magának, és ehhez mágnásokat (nem csak Csányit) is megnyertek. (E föltevéssel eljátszadoztak már mások is, például a Magyar Nemzet méltán híres publicistái, Egei Antal és Horváth Zsolt.) Ez a "kör" új párt helyett a bejáratott márkanevet próbálná életképesebbé tenni, sok pénzzel és azok megnyerésével, akik szerint Dávid Ibolya középpárti, Fideszt lenyomni célzó stratégiája nem vált be. Ha az adatgyűjtés törvényes volt, az önmagában még nem volna "botrányos". Ilyen a politikai harc.
De meglehet, úgy van, ahogy az elnök asszony mondja - akkor sokkal meredekebb az ügy. Az adatgyűjtés politikai hátteréről, ne feledjük, egyelőre csak azért eshet szó, mert fideszes politikusok rögtön azzal védekeztek (ők tudják, miért), hogy az ügy koholmány és az igaz célpont a Fidesz. Demeter képviselő kirohanásából akár arra is lehet következtetni, hogy a kormány valóban a párt "alternatív titkosszolgálatát" készülne fölszámolni. Ez már jó nagy botrány lenne, hozzá foghatót nem éltünk az elmúlt 19 évben.
Még ennél is súlyosabb, ha - tegyük föl - gazdasági indíttatású megrendelések is állnak az adathalászat mögött. Képzeljük el, mit érhetnek az üzleti világban mondjuk a magánosításra, vagy az állam pénzügyi, beruházási terveire vonatkozó minősített kormányzati információk. Ezek birtokában nemcsak a gazdasági élet magánszereplőivel, de az állammal (a központi költségvetéssel) szemben is behozhatatlan előnyre tehetne szert az értesülések gazdája. Töménytelen ellenőrizhetetlen hatalomra. Egyelőre nem tudjuk, hogy van-e szó ilyenről - de nem lehet nem gondolni erre is, hisz az információszerzéssel összefüggésbe hozott cég minden jel szerint kapcsolatban áll az ország meghatározó gazdasági köreivel.
Ezekre a kérdésekre csak a kormány adhatja meg a választ. És meg kell adnia - ha van neki. És viselni a következményeket, ha blöffölt.
