Mágnásos lemez

Publicisztika

A múlt héten kirobbant adatgyűjtési ügynek két szála van: a Nemzetbiztonsági Hivatal számítógépére (vagy -gépeire) telepített kémprogram, meg a kormányzati informatikai rendszer elleni támadások ügye, illetve az a megfigyelési (lehallgatási) "botrány", amelynek nevesített (és az ügybe már belebukott) politikai szereplői is vannak. Nagyobb visszhangot egyelőre az utóbbi kapott, holott az előbbi aggasztóbb.

A múlt héten kirobbant adatgyűjtési ügynek két szála van: a Nemzetbiztonsági Hivatal számítógépére (vagy -gépeire) telepített kémprogram, meg a kormányzati informatikai rendszer elleni támadások ügye, illetve az a megfigyelési (lehallgatási) "botrány", amelynek nevesített (és az ügybe már belebukott) politikai szereplői is vannak. Nagyobb visszhangot egyelőre az utóbbi kapott, holott az előbbi aggasztóbb.

A "megfigyelési ügy" az adatgyűjtés felgöngyölítésének a mellékterméke - ez tűnik a legvalószínűbbnek. Lapunk 18-19. oldalán olvashatják, az adatlopással (vagy adatlopási kísérlettel) gyanúba kevert cég Dávid Ibolyáról gyűjtött állítólag terhelő információkat azért, hogy ezzel is segítse az MDF-en belüli hatalomváltást, ami a párt szeptemberi tisztújításán Almássy Kornél elnöki győzelmébe torkollt volna. Almássyt és támogatóit a pártvezetés pillanatok alatt hidegre tette, és az akció mögött a Fideszt sejtette - e vélelmét az elnök asszony ország-világ tudtára is adta.

Politikai ellenfélről információkat szerezni és ehhez magánnyomozókat igénybe venni nem törvényellenes. A szerzés módja lehet az - de arról, hogy törvénytelen eszközökkel "dolgoztak volna" Dávid Ibolyára, egyelőre semmit nem tudni. Csak kósza hírek utalnak rá. Egyre több helyről hallani, hogy a megismertnél több hangfelvétel van, s hogy Almássy is csak azokkal szembesülve látta be, mindenkinek jobb, ha visszalép. (Azt tényleg nem értjük, hogy ha az MDF számára a Fidesz és a nevesített Stumpf István bűnössége evidens, akkor az ugyanazon a hangfelvételen főnökként szóló Csányi Sándor OTP-vezértől miért kért kvázi bocsánatot a párt több fórumon is.)

Meglehet, az egészből semmi nem igaz, és Dávid Ibolyára nem dolgozott senki: a köz által eddig megismert bizonyítékok csak közvetettek. Meglehet, pusztán pár, az Orbán-Kövér vonalnál mérsékeltebb jobboldali figura pártot szeretne magának, és ehhez mágnásokat (nem csak Csányit) is megnyertek. (E föltevéssel eljátszadoztak már mások is, például a Magyar Nemzet méltán híres publicistái, Egei Antal és Horváth Zsolt.) Ez a "kör" új párt helyett a bejáratott márkanevet próbálná életképesebbé tenni, sok pénzzel és azok megnyerésével, akik szerint Dávid Ibolya középpárti, Fideszt lenyomni célzó stratégiája nem vált be. Ha az adatgyűjtés törvényes volt, az önmagában még nem volna "botrányos". Ilyen a politikai harc.

De meglehet, úgy van, ahogy az elnök asszony mondja - akkor sokkal meredekebb az ügy. Az adatgyűjtés politikai hátteréről, ne feledjük, egyelőre csak azért eshet szó, mert fideszes politikusok rögtön azzal védekeztek (ők tudják, miért), hogy az ügy koholmány és az igaz célpont a Fidesz. Demeter képviselő kirohanásából akár arra is lehet következtetni, hogy a kormány valóban a párt "alternatív titkosszolgálatát" készülne fölszámolni. Ez már jó nagy botrány lenne, hozzá foghatót nem éltünk az elmúlt 19 évben.

Még ennél is súlyosabb, ha - tegyük föl - gazdasági indíttatású megrendelések is állnak az adathalászat mögött. Képzeljük el, mit érhetnek az üzleti világban mondjuk a magánosításra, vagy az állam pénzügyi, beruházási terveire vonatkozó minősített kormányzati információk. Ezek birtokában nemcsak a gazdasági élet magánszereplőivel, de az állammal (a központi költségvetéssel) szemben is behozhatatlan előnyre tehetne szert az értesülések gazdája. Töménytelen ellenőrizhetetlen hatalomra. Egyelőre nem tudjuk, hogy van-e szó ilyenről - de nem lehet nem gondolni erre is, hisz az információszerzéssel összefüggésbe hozott cég minden jel szerint kapcsolatban áll az ország meghatározó gazdasági köreivel.

Ezekre a kérdésekre csak a kormány adhatja meg a választ. És meg kell adnia - ha van neki. És viselni a következményeket, ha blöffölt.

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.

24 óra

„Megállapodást kellene kötnie. Szerintem tönkreteszi Oroszországot azzal, ha nem köt megállapodást – mondotta Trump elnök a beiktatása utáni órákban Vlagyimir Putyinról, majd hozzátette azt is, hogy „szerintem Oroszország nagy bajba kerül”. Trump azt is elárulta, hogy telefonbeszélgetést tervez az orosz elnökkel, de még nem tudja, mikor. Nemrég azt is megjegyezte, hogy Oroszország egymillió embert veszített az Ukrajna ellen indított háborújában. (Ez a szám az orosz áldozatok felső becslése.)

A Menhir

Bár soha nem jutott a hatalom közelébe, mérgező jelenlétével így is át tudta hangolni a francia közgondolkodást. Több mint fél évszázadig volt elmaradhatatlan szereplője a politikai életnek. Újrafazonírozott pártját lánya, Marine Le Pen, eszmei hagyatékát az alt-right francia letéteményese, Éric Zemmour viszi tovább.

Nehogy elrabolják

Huszonéves nőként lett vizsgáló a magyar rendőrségen, és idővel kivívta férfi kollégái megbecsülését. Már vezetői beosztásban dolgozott, amikor az ORFK-hoz hívták; azt hitte, szakmai teljesítményére figyeltek fel – tévedett. Patócs Ilona A nyomozó című könyve nem regény, hanem egy karrier és egy csalódás dokumentuma.