Nyilván föltűnt már, hogy nyár közepétől mindig "forró őszről" szokás harangozni. Idén pláne, hiszen a kisebbségi kormány készül az első költségvetési szavazására! S ahogy a magvas megnyilatkozásokból kiviláglik, vagy túléli, vagy nem. Aztán vagy nem lesz előre hozott választás, vagy lesz. Körülbelül ennyit tudhatunk (már a köz). Hogy mennyi pénz kellene és mennyi van (lesz) erre a büdzsére, arról momentán semmi hír. Persze még kiderülhet. Ahogy az SZDSZ-ről is, hogy esetleg tökös ellenzéki párt, ami végre az "értékei mentén" politizál, esetleg önértékelési zavaros tökkelütöttek serege, akik zavarosan megfogalmazott értékeikre hivatkozva idő előtt visszasegítik Orbán Viktort a hatalomba.
A feladat - kiegyezés a volt koalíciós partnerek között a kisebbségi kormány költségvetése érdekében - amúgy nem lenne megoldhatatlan, csak hát az MSZP és az SZDSZ olyan helyzetbe kormányozta magát, amiből nehéz jól kijönni. A márciusi népszavazási kudarctól becsinálva úgy gondolták (először az SZDSZ), tovább nem megy együtt. Éppenséggel lett volna racionális érv is rá. De jobbára hiszti volt, ami az utóbbi idővel ugyan alábbhagyott, s helyette szeptember elejéig adtak maguknak végső határidőt a felek - mire is? Az SZDSZ arra, hogy lássa a kormány "cselekvési tervét", ami, ha nem tartalmazza minimum azon "reformokat", amiket koalícióban is képtelenek voltak elkezdeni, nem számíthat a támogatására. Az MSZP meg arra, hogy kisebbségben is megmutassa, képes "lényeges" lépések megtételére, bármit jelentsenek is e szavak. Szeptemberben pedig nagy dolgoknak lesz tanúja a nép.
De mekkoráknak? Lesz ún. általános miniszterelnöki iránymutatás, feltesszük a felelősségvállalás fontosságáról, Magyarország helyéről és szerepéről mind Európában, mind a világban, no meg az igazságosságról. Az SZDSZ a konkrétumokat hiányolja majd, új elnöke még a zöld értékeket is, a régi pedig pár havi nyugdíj eltörlését. Adóreformra nemigen fogadnánk: ki tudja, valóban van-e a következő években be nem szedhető ezermilliárdja a költségvetésnek, annyi, amennyiért a kisebbik kormÉ izé, az egyik nem túl nagy ellenzéki párt alkalmi többséget kölcsönözne a szocialistáknak? Akiknek számos jó válaszuk lehet e javaslatra. Például: nem, nincs. Vagy: jó, de honnan? Vagy: a konvergenciaprogram már elfogadott számaitól eltérni nem lehet (nota bene: ez az idei költségvetés lényege, helyesen); de örvendezzünk, hogy csurran-csöppen iskolafelújításokra, panelprogramra stb. (mert hát a híres szocpárti szociális érzékenység is nyilván levezeti magát néhány milliárdban). Uniós meg futó hazai programokat adnak majd el új kormányzati politikának, a la Széchenyi-terv.
A "komoly" és "elszánt" üzenetváltások után pedig jön, aminek jönnie kell: a megszavazott költségvetés. (Kisebb valószínűséggel: a nem megszavazott.) A fő kérdés inkább az, marad-e a semmi március óta tartó felváltott pofozgatása a volt kormánypártok közt. Vagy végre kitalálják, mihez is kezdjenek magukkal; ha egyáltalán tudnak még bármit is.
