A szerk.

A hét végén megint volt miért örülni, bár egyszer már végre kipróbálhatnánk, hogy milyen is ez (az örülés) akkor, ha éppen nem rendeznek nemzetközi kajakversenyt. Elég az hozzá, hogy a duisburgi (ejtsd: düjszburgi, khm) világbajnokságon a magyar válogatott "nagy harcban a vendéglátókkal" nyilvánvalóvá tette, hol is állunk mi a nemzetközi porondon.

És semmiféle meglepetést nem hozott: a kormány a múlt hetihez képest (lásd: Félpályás támadás, Magyar Narancs, 2007. augusztus 2.) még jobban az adófizetők zsebébe nyúlt, s végül kiegyezett a demonstráló magoszos szabolcsi gazdákkal. Akik a sajtó szerint csak részben elégedettek, hiszen az elfagyott ültetvényeket nem nyilvánították katasztrófa sújtotta területté, a kormány a múlt heti plusz ötmilliárd után nem tett újabb pénzt az eredetileg félmilliárdos kárenyhítési alapba, és a gazdák járulékfizetési kötelezettségének elengedése is gyorsan lekerült a napirendről.

Elnökök járják a Székelyföldet! Még visszhangozták a havasok a Fidesz-vezér bálványosi szavait, amikor megjött Traian Basescu, aki idén a magyarok közt pihente ki köztársasági elnöki fáradalmait.

A múlt héten újabb bemutatót kaptunk abból, hogyan intézzük agrárügyeinket. Miután a tavaszi fagy tönkrevágta a gyümölcsösök jó részét, a satnya kukoricatermés pedig az állattartóknak drágítja meg a takarmányozást, a keleti végek gyümölcstermelői bevették a 4-es főút egyik sávját.

A biciklisták buktak, de rajtuk kívül mindenki köszöni, jól van, a most folyó Pánmongol Játékokon a mongol vagy angol váltónak összejött a 7000 pont (vagy a megaherz az öngólváltónak, nem értettük pontosan), a Nagydíjon pedig a jamaicai fiú messzebbre hajította a brazil kislányt, mint ellenfele, az eddigi éllovas, Petőfi Béla.

Bemegy két faszinger a szobába, egyik a főnök, másik a helyettese, kijönnek. Az egyik azt mondja, kirúgtam a taplót, evvel nem lehet, hárommilliót lopott most is. A másik meg azt: felmondtam a gyökérnek, egy percig sem tartózkodom vele tovább egy légtérben. Most valami lopást akart rám kenni.

Ostoba beszédek, de van bennük rendszer - mondhatjuk Vilmossal Orbán Viktor fölszólamlásairól. E szövegek fokozatos romlásáról sokan megemlékeztek már. A hétvégi "hagyományos" tusnádfürdői szónoklat sem hozott változást: lapos filozofálgatás (ezúttal a korszellemről), a példaképek kijelölése (most Merkel és Sarkozy), belpolitikai üzenetek, és a falu bölcse szerepéből fakadó mind komikusabb kiszólások.

A köztársasági elnök tévéinterjúja fenséges díszletek közt zajlott. A Sándor-palota teraszának hátterén a nyáresti Pest csodás panorámája tárult fel, s a Duna ezüst szalagja. Ott lent az ország lakóit sejtettük, midőn hétvégi dolgukra sietnek, enni, inni, csajozni.

A rendelés horvátországi tartózkodásunk ideje alatt majdnem zavartalanul üzemel. Sokan vagyunk, sokféle véleményünk van, az idő jó, az árak nem. Jól vagyunk, Öcsi belelépett egy törött kagylóba, szakszerű ellátásban részesítettük. Csókol anyád, Kamara.

Hol élünk mi? Bár kétségkívül megvertek a hétvégén rendezett melegparádé alkalmából néhány homoszexuális vagy homoszexuálisnak látszó embert, vagy a felvonulókkal szimpatizáló polgárt, gyorsan szólunk. Ne bízzátok el magatokat, melegek! Nem (csak) nektek szóltak azok a fülesek - átvitt értelemben sem, és alkalmasint a kivitelezés szintjén sem. Ezeket az ordas frászokat a magyar társadalom kapta - ha még csak a szkinhedeitől.

Horn Gyula nem könnyíti meg azon honfitársaink dolgát, akik amellett kívánnának érvelni, hogy az agg miniszterelnököt méltánytalanság érte, midőn az államfő megtagadta tőle a magas szintű plecsni adományozását. Ugyanakkor a kitüntetés nem odaítélésének hívei is csodálattal adóznak Horn Gyula hétvégi teljesítményének. A szenior előadóművész önszületésnapi produkciója már-már a régi időket idézte!

Hogy a hét végi koalíciós megállapodás ne oszlatta volna a homályt az egy vs. több egészségbiztosító ügyében, azt nem mondhatjuk. Viszont azt sem, hogy a két fél kidolgozott részletekkel, apróságokra is kiterjedő megoldással állt elő.