Bemegy két faszinger a szobába, egyik a főnök, másik a helyettese, kijönnek. Az egyik azt mondja, kirúgtam a taplót, evvel nem lehet, hárommilliót lopott most is. A másik meg azt: felmondtam a gyökérnek, egy percig sem tartózkodom vele tovább egy légtérben. Most valami lopást akart rám kenni.
Miután nem sikerül eldönteni (azóta sem), hogy vajon Kaczynski miniszterelnök (Jog és Igazságosság, PiS) tette-e ki a szűrét Lepper miniszterelnök-helyettesnek (Önvédelem, Samoobrona) július elején, vagy Lepper mondott fel, de azt sem, hogy van-e koalíciós válság, és hogy ki kormányoz, ha egyáltalán, a harmadik koalíciós partner (Lengyel Családok Ligája, LPR) egyik képviselőjét megkérdezik: lesznek-e előrehozott választások. Lesznek, ennek a kormánynak annyi. Mégis, mikor? A kérdezett homály ököri, ám jóságos tekintetét a semmibe fúrja: "Hát... Talán a ciklus végén?"
Miért is ne: Lepper ugyan valóban nem tagja már a kormánynak, ám agrárradikális pártja még nem hozott döntést a koalíció fölrúgásáról, és nem szavazott a kormány ellen egyszer sem. (Igaz, ebbéli szándékait keresztülhúzta volna az a ténykörülmény, hogy a szejm szabadságát tölti.) A kormányfő szintén nyitott a koalíció folytatására: 10 pontban foglalja össze a jó kormányzás feltételeit. A koalíciós partnerek - időközben a kettőből egy párt lett, Liga i Samoobrona, LiS, de ez sem biztos - héttel ütik a tizet: őnekik ennyi a feltételük. A miniszterelnök szerint Lepper csúszópénzt fogadott el valami szántó belterületté minősítéséért, ezt jelentette neki az egy éve létrehozott korrupcióellenes nyomozócsoport, a CBA. Lepper viszont azt állítja, a szántó nem is létezik, az egész a CBA provokációja, és a CBA a kormányfő személyes politikai rendőrsége. Mindkettejüknek igaza lehet. Ezért mind a 10, mind a 7 pont mögül a következő középtávú stratégia rajzolódik ki: a koalíciós partnerrel meg kell egyezni vagy börtönbe csukni. Esetleg mind a kettőt, ebben a (vagy más) sorrendben.
Azon persze, hogy egy jobboldali kormánykoalícióban a viták rendezésének fő eszközei a titkos adatgyűjtés és a Btk., mi lehetünk a legkevésbé meglepődve, láttunk mi már pórázon kisebbik államtitkárt a magyar parlamentben. Ha mindenáron értelmet akarunk találni itt, azt mondhatnánk, hogy Kaczynski kormányfő liberális gazdaságpolitikáját felette zavarja Lepper populista osztogathatnékja (a parasztokat és a nyugdíjasokat kínálná ő nagyon); ám ez csak féligazság. Valóban, a gazdaság pörög, a növekedés 5 százalék fölötti, dől az uniós pénz. De az ikrek kormányzásának mégsem ez, a gazdaság szanálása volt a maguk által kijelölt fő tétje, hanem a köztársaság "erkölcsi újjászületése"; a közélet megegészségesítése. Mindennek záloga valaminő egységes, egynemű, egyöntetű, nemzeti és katolikus izé lenne. Légkör. Valahonnan (a padlásról?) levezethető értékrend. A lankadatlan küzdelem a "volt kommunisták" és a korrupció ellen (a kettő ugyanaz). Hogy ebben mennyi a cinikus politikai számítás, és mennyi az őszinte, ámbátor rövidlátó és hótbuta erkölcsi felháborodás, ördög tudja. De ennek a politikának lett a következménye a lengyel politika megkergülése. A másik következmény pedig az alkotmányos rend szétcsúszása lett volna - a drákói átvilágítási törvény százezreket szekírozott volna ki a közéletből, ha az Alkotmánybíróság nem találja összeegyeztethetetlennek néhány demokratikus alapjoggal.
Ezt azonban mégsem adják olyan olcsón. A közvélemény-kutatások szerint a Liga és a Samoobrona most be sem kerülne a parlamentbe, a PiS kikapna a konzervatív liberális Polgári Platformtól (PO); s megerősödne a két éve nullára írt balpárt is. Ez utóbbiak és a PO koalíciója ugyan nem magától értetődő, de az előrehozott választások legalább a törött lábú lovak szenvedésének véget vetnének.
Még ha a ciklus végén is tartják őket.
