Veremíz

A szerk.

Hol élünk mi? Bár kétségkívül megvertek a hétvégén rendezett melegparádé alkalmából néhány homoszexuális vagy homoszexuálisnak látszó embert, vagy a felvonulókkal szimpatizáló polgárt, gyorsan szólunk. Ne bízzátok el magatokat, melegek! Nem (csak) nektek szóltak azok a fülesek - átvitt értelemben sem, és alkalmasint a kivitelezés szintjén sem. Ezeket az ordas frászokat a magyar társadalom kapta - ha még csak a szkinhedeitől.

Hol élünk mi?

Bár kétségkívül megvertek a hétvégén rendezett melegparádé alkalmából néhány homoszexuális vagy homoszexuálisnak látszó embert, vagy a felvonulókkal szimpatizáló polgárt, gyorsan szólunk.

Ne bízzátok el magatokat, melegek!

Nem (csak) nektek szóltak azok a fülesek - átvitt értelemben sem, és alkalmasint a kivitelezés szintjén sem. Ezeket az ordas frászokat a magyar társadalom kapta - ha még csak a szkinhedeitől. De például a rendőrségétől is. Amely megint elpackázott valamit, konkrétan a munkáját, nem tudta megvédeni az általa kiadott engedély birtokában demonstrálókat (és nem csak esemény után, de már a felvonulás alatt sem). Az milyen duma például, hogy minden kocsmába mégsem küldhetnek járőrt?

Itt akkor az van, hogy nálunk verik a meleget, ha felvonulni mer. Ki mond mást? Már nem mondhat senki, verik. Előre megfontolt szándékkal, a nyilvánosság előtt szervezkedve, bűnszövetségben, aljas indokból. Ostobaságból, per hecc - nem mindegy? Minden feltételezés csak mentségként hangzik. A társadalomnak a hétvége egy sima Rubikon. Még egy dolog, amiben képtelen momentán megvédeni magát - akkor egyes (adott esetben meleg) egyedeit már hogy is tudná. Ez ciki, mert Európa európai részein például nem verik a melegeket.

Ám az égésnél sokkal fontosabb és fájóbbnak ígérkező következményei is borítékolhatók az efféle "férfias játékoknak". Meggyőződésünk ugyanis, hogy az esethez nem kell viktimológust hívni. Mert az, hogy egy melegparádé adott esetben mennyire sikerül ízlésesre, nem vitaalap, az meg még kevésbé, hogy a melegek szokásaikkal, megjelenésükkel esetleg irritálhatnak másokat - ez ugyanis maga a rasszizmus. E rasszizmusnak pedig viszonylag könnyen behatárolható a horizontja: hogy tudniillik kik számíthatnak még a nagyon is valós ütlegekre eztán bármikor. Kétségkívül vannak még veszélyeztetett csoportok.

Csak fenntartásokkal tanácsolhatjuk ezután nekik az esetleges nyílt színi parádézást? Ugyan már! Az utcai megmozdulásokat törvények szabályozzák. Aki betartja, vonuljon fel! Nota bene, azzal a biztos tudattal, hogy mi baja is eshetnék. Nyugodtan. Hisz például melegek verésére nem adnak lehetőséget ugyanezen törvények. Ellenkezőleg, szankcionálják azt, megfelelő esetben börtönnel. Mint ahogy szankcionálják magát a gyűlöletbeszédet - a gyűlöletre uszítást - is, épp az ilyes esetekben, amikor annak egyenes következményeként tettlegességre is sor kerül. Most pedig épp ez történt, talán először a demokráciánkban. Hetekig ment a rohadt buzizás, nem mellesleg törvényesen bejegyzett pártok különböző fórumain is, és aztán akit értek, jól megvertek. Azért, mert meleg. Hallottuk, láttuk.

A rendőrség hibáját az igazságszolgáltatás egésze még valamennyire helyre teheti. A rendőrség és az ügyészség aligha jöhet most azzal, hogy itt kérem, szimpla garázdaság történt, vádat is csak e tényállásra alapozhatunk. Ugyan már. Az aljas indok nagyon is egyértelmű és tetten érhető. Múlt szombaton nem egyszerű pofozkodás történt, mert aki ott ütött, az azért tette, mert buzit akart verni. Tudatosan. Ismer a büntető törvénykönyv erre alkalmazható paszszust, tessék végre alkalmazni! S ha az jön ki, hogy a gyanúsítottak megvalósították a kisebbségellenes motivációjú garázdaság törvényi tényállását, meghozni az illő (visszatartó hatású) ítéleteket. Akkor (vagy ellenkező esetben) a napnál is világosabban kiderül, hol is élünk mi.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.