Veremíz

A szerk.

Hol élünk mi? Bár kétségkívül megvertek a hétvégén rendezett melegparádé alkalmából néhány homoszexuális vagy homoszexuálisnak látszó embert, vagy a felvonulókkal szimpatizáló polgárt, gyorsan szólunk. Ne bízzátok el magatokat, melegek! Nem (csak) nektek szóltak azok a fülesek - átvitt értelemben sem, és alkalmasint a kivitelezés szintjén sem. Ezeket az ordas frászokat a magyar társadalom kapta - ha még csak a szkinhedeitől.

Hol élünk mi?

Bár kétségkívül megvertek a hétvégén rendezett melegparádé alkalmából néhány homoszexuális vagy homoszexuálisnak látszó embert, vagy a felvonulókkal szimpatizáló polgárt, gyorsan szólunk.

Ne bízzátok el magatokat, melegek!

Nem (csak) nektek szóltak azok a fülesek - átvitt értelemben sem, és alkalmasint a kivitelezés szintjén sem. Ezeket az ordas frászokat a magyar társadalom kapta - ha még csak a szkinhedeitől. De például a rendőrségétől is. Amely megint elpackázott valamit, konkrétan a munkáját, nem tudta megvédeni az általa kiadott engedély birtokában demonstrálókat (és nem csak esemény után, de már a felvonulás alatt sem). Az milyen duma például, hogy minden kocsmába mégsem küldhetnek járőrt?

Itt akkor az van, hogy nálunk verik a meleget, ha felvonulni mer. Ki mond mást? Már nem mondhat senki, verik. Előre megfontolt szándékkal, a nyilvánosság előtt szervezkedve, bűnszövetségben, aljas indokból. Ostobaságból, per hecc - nem mindegy? Minden feltételezés csak mentségként hangzik. A társadalomnak a hétvége egy sima Rubikon. Még egy dolog, amiben képtelen momentán megvédeni magát - akkor egyes (adott esetben meleg) egyedeit már hogy is tudná. Ez ciki, mert Európa európai részein például nem verik a melegeket.

Ám az égésnél sokkal fontosabb és fájóbbnak ígérkező következményei is borítékolhatók az efféle "férfias játékoknak". Meggyőződésünk ugyanis, hogy az esethez nem kell viktimológust hívni. Mert az, hogy egy melegparádé adott esetben mennyire sikerül ízlésesre, nem vitaalap, az meg még kevésbé, hogy a melegek szokásaikkal, megjelenésükkel esetleg irritálhatnak másokat - ez ugyanis maga a rasszizmus. E rasszizmusnak pedig viszonylag könnyen behatárolható a horizontja: hogy tudniillik kik számíthatnak még a nagyon is valós ütlegekre eztán bármikor. Kétségkívül vannak még veszélyeztetett csoportok.

Csak fenntartásokkal tanácsolhatjuk ezután nekik az esetleges nyílt színi parádézást? Ugyan már! Az utcai megmozdulásokat törvények szabályozzák. Aki betartja, vonuljon fel! Nota bene, azzal a biztos tudattal, hogy mi baja is eshetnék. Nyugodtan. Hisz például melegek verésére nem adnak lehetőséget ugyanezen törvények. Ellenkezőleg, szankcionálják azt, megfelelő esetben börtönnel. Mint ahogy szankcionálják magát a gyűlöletbeszédet - a gyűlöletre uszítást - is, épp az ilyes esetekben, amikor annak egyenes következményeként tettlegességre is sor kerül. Most pedig épp ez történt, talán először a demokráciánkban. Hetekig ment a rohadt buzizás, nem mellesleg törvényesen bejegyzett pártok különböző fórumain is, és aztán akit értek, jól megvertek. Azért, mert meleg. Hallottuk, láttuk.

A rendőrség hibáját az igazságszolgáltatás egésze még valamennyire helyre teheti. A rendőrség és az ügyészség aligha jöhet most azzal, hogy itt kérem, szimpla garázdaság történt, vádat is csak e tényállásra alapozhatunk. Ugyan már. Az aljas indok nagyon is egyértelmű és tetten érhető. Múlt szombaton nem egyszerű pofozkodás történt, mert aki ott ütött, az azért tette, mert buzit akart verni. Tudatosan. Ismer a büntető törvénykönyv erre alkalmazható paszszust, tessék végre alkalmazni! S ha az jön ki, hogy a gyanúsítottak megvalósították a kisebbségellenes motivációjú garázdaság törvényi tényállását, meghozni az illő (visszatartó hatású) ítéleteket. Akkor (vagy ellenkező esetben) a napnál is világosabban kiderül, hol is élünk mi.

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”