A köztársasági elnök tévéinterjúja fenséges díszletek közt zajlott. A Sándor-palota teraszának hátterén a nyáresti Pest csodás panorámája tárult fel, s a Duna ezüst szalagja. Ott lent az ország lakóit sejtettük, midőn hétvégi dolgukra sietnek, enni, inni, csajozni.
Az államfő politikai értelemben kevés olyan kijelentést tett, amit eddig ne hallottunk volna tőle. Ám mivel sehol sincs megírva az, hogy azon honpolgárok, akik a Sándor-palotánál pár emelettel lejjebb élik az életüket, legalábbis ne kérdezhessenek vissza, ha egy választott tisztviselőjük a móresre tanítgatja őket, és mert erkölcse mindenkinek sajátja van, vizsgáljuk meg a megnyilatkozás erkölcsi tartalmait. Ha már maga a megnyilatkozó épp e dimenziót tette meg legfontosabb referenciájának: "hiszen az elnöknek a funkciója az, ő nem kormányoz, nem törvényt hoz, hanem ő alapvető nagyrészt erkölcsi elveket érvényesít".
Ne használjunk mindjárt olyan kifejezéseket, hogy igazmondás vagy hazugság. Mondjuk inkább úgy, hogy precizitás. Legyen a precíz fogalmazás a mi egyik sarkalatos erkölcsi értékünk. Vajon így fogalmazott-e az államelnök, amikor azt állította, hogy őt nem pártok ültették "ebbe a székbe"? ("Tehát akit nem pártok ültetnek ebbe a székbe... annak számolnia kell azzal, hogy ezentúl voltaképpen az emberekre számíthat.") Nem, nem fogalmazott precízen, de mondhatnánk másképpen is. Mert hát ki a búbánatos istennyila más ültette Sólyom Lászlót a Sándor-palota teraszára, mint 185 országgyűlési képviselő, 99 százalékos valószínűséggel a Fidesz és a KDNP, azaz két párt tagjai? Sólyom Lászlót nem a Védegylet választotta államfővé, hanem a parlament, bármennyire is igyekszik az elnök elhitetni, hogy ő az emberek vagy mindenki vagy a civilek elnöke lenne (szemben a gaz pártok cselvetéseivel).
S ama kijelentéssel mit kezdjünk, hogy az elnök tavaly "hozomra írta alá" a Gyurcsány-csomagot? Valóban, tavaly júliusban sem politikai, sem alkotmányossági vétót nem emelt a megszorítások ellen. De Sólyom e törvényeket azért írta alá, mert - mint akkoriban nyilatkozta is - jogköréből fakadóan aligha tehetett volna mást, és mert tisztában volt azzal is, hogy nélkülük megroppanna a gazdaság. A hozomra kifejezés viszont a magyar nyelvből levezethető értékrend szerint azt jelenti, hogy hitelbe, s az elnöki közlésből az is kiderül, hogy e hitelt a Gyurcsány-kormány mintegy nem fizette vissza. A reformok lesújtó politikai értékelésével ("rombolás", "megszorítások", "szenvedés") nincs bajunk, legfeljebb nem okvetlenül értünk vele egyet. De a hozomra kifejezés nem csak hogy haz... nem precíz (mert azt sugallja, hogy Sólyom tehetett volna mást is), de azt jelenti: aláírtam, de engem is becsaptak. Tán nem olvasta volna, amit aláírt? Vagy csak a felelősségét igyekezne most kicsinyíteni, s távolítani magától a népszerűségvesztés kockázatát?
Következő személyes erkölcsi értékünk legyen az önmagunkhoz való hűség, meg a bátorság, mellyel kiállunk meggyőződésünkért. Vagy a gyávaság, mely miatt e kiállásra nem vagyunk képesek. Sólyom úgy véli, az 56-os forradalom a fundamentális értékek hordozója, a szilárd talapzat, melybe a köztársaság léte kapaszkodik. Ez szép gondolat. De hol volt az államfő 2006. október 23-án este? Az 56-os emlékmű felavatásán, hol mind személyes meggyőződéséből, mind kötelességből megjelenni tartozott volna, hiába kerestük tekintetünkkel. Csak az agg tudós, Kosáry Domokos bátorságát tudtuk csodálni, midőn dacolva a csürhe ordításával, elmondta ünnepi beszédét. És ha már kiállás. A mi szerény erkölcsi tudásunk szerint alávaló gaztett volt az, amikor kizárólag túlerőben támadó náci suhancok két hete az identitásuk miatt vertek meg embereket Budapesten. Sólyom Lászlót azonban a rasszista erőszak nem sarkallta megszólalásra: elnökünk erkölcsétől a részvét, az együttérzés a gyengébbel, az ártatlanul megtámadottal, úgy látszik, idegen. Hacsak nem épp a felháborodás és a felindultság miatt némult ő el fullra!
Van minékünk egy másik fontos értékünk, a szerénység is. Az önmagunkról, a világban elfoglalt helyünkről alkotott pontos kép. Vajon szerényen fogalmazott-e az elnök, midőn e szókat formázták elnöki hangképző szervei: "Hogyha én fölkeresem Magyarország legértékesebb helyeit és elmegyek, ez majdnem olyan, mint mikor a pápa elment valahova, kiszállt a repülőből, megcsókolta a földet... Nem csókolom meg a földet, de emberekkel találkozom." Majdnem olyan. Ha megcsókolná a földet, akkor lenne teljesen olyan?
Sólyom László hivatalát talán valami nagy szó- és gyóntatószéknek képzeli. Pedig nem az. Azért, mert a pásztor báránynak, ha ugyan nem birkának szeretné látni, még nem lesz tagja a nyájnak senki.
A pásztorról viszont meglesz a véleménye.
