Hajókkal, Pekingig

A szerk.

A hét végén megint volt miért örülni, bár egyszer már végre kipróbálhatnánk, hogy milyen is ez (az örülés) akkor, ha éppen nem rendeznek nemzetközi kajakversenyt. Elég az hozzá, hogy a duisburgi (ejtsd: düjszburgi, khm) világbajnokságon a magyar válogatott "nagy harcban a vendéglátókkal" nyilvánvalóvá tette, hol is állunk mi a nemzetközi porondon.
Közvetlenül a spiccen: 9 arany, 3 ezüst, 6 bronz; a németek ugyanennyi arany mellett fordított számú ezüstöt és bronzot szereztek. Summa summarum, ez egy idegenben elért döntetlen, de emlékezhetünk, hogy tavaly a szegedi, fesztiválszámba menő vb-n milyen biztosan győztünk a magunk 12 aranyával.

Mindenek előtt gratulálunk! Szép volt fiúk, lányok!

Ugyanakkor a pekingi érmeket nem az előző két vb összesített eredményei alapján osztják. S a kajak-kenu tipikusan azon sportágak közé tartozik, amelyeknek igazi, hiteles mércéje az olimpia. És arról se feledkezzünk meg, hogy az átlag magyar szurkolónak (tehát nekünk) mennyire fontos az elégséges számú olimpiai arany a napi lelki egyensúlyhoz (még akkor is, ha annál többet elvárni, hogy hőseink a szívüket tegyék ki a vízre, amúgy eszünk ágában sincs). És ezen a téren kajakosaink, kenusaink a legfőbb és legmegbízhatóbb szállítónak bizonyultak - eddig. S miért ne lenne így eztán is?

Lelkünknek ez ugyan merőben költői kérdés, de a női szakág tavaszi purparléi kétségkívül adnak neki valami nagyon is gyakorlati színezetet. Nos, a nők olimpiai számaiban (500 egyes, páros, négyes) kettő-egyre győztek a németek (Kovács Katalin hozta az egyest, a másik két számban azonban az első méterektől végig vitathatatlan volt a német fölény), ám az eddigi eredmények és az egyes sportolók ismeretében nem tűnik istentől elrugaszkodott vágyálomnak, hogy az olimpián ebből három-null legyen - a javunkra.

Az a helyzet, hogy: vissza Janics Natasát a csapatba! Pontosabban a kettes és a négyes hajóba, az egyesért nem aggódunk különösebben, a tavaszi válogató majd eldönti, hogy Janics vagy Kovács indul, mindkettejükkel elég biztosra mehetünk.

Ám ez a "vissza a csapatba!" nem úgy megy, hogy gyere, cipó, hamm, bekaplak! A (sport)csillagok oly szerencsés együttállása szükséges ehhez, ami nem minden korban adatik meg. Edzőknek, versenyzőknek, szövetségnek (de legfőként a két "haragosnak", Janicsnak s a nők edzőjének, Fábiánné Rozsnyói Katalinnak) kell ehhez túllépnie saját árnyékán. Egy páros nem készülhet ki-ki alapon, egy négyes nem készülhet hármasban az olimpiára, de még a kacsaúsztató-kerülő kupára sem. S mert a körülmények adottak, sem versenyzőnek, sem edzőnek nincsen választása, melózni kell - együtt. Hogy ezért kinek kéne többet, kinek kevesebbet tenni, azt nem dolgunk eldönteni; bízunk bennük, mit tehetnénk. Ahogy érmekben, úgy ilyen dolgokban is méretik a sportemberi nagyság. Egy edző nem mondhat le a versenyzőről, mert az "nehéz ember", egy versenyző nem mondhat le a válogatottságról, mert az edző "nehéz ember", hiszen mindketten felelősséggel tartoznak a közönségnek, hazájuknak - ha másért nem, hát a feléjük irányuló szeretetért.

Mindezek ellenére legtöbbet talán mégis maga a szövetség tehet, hisz hétfőtől megszűnt a "csak a vébét várjuk ki!" című hivatkozási alap. Még az is lehet, hogy igazuk volt abban, hogy csak mérsékelten kavartak bele eddig a dolgokba. De mostantól nincs is más dolguk, mint minden érintett, így a közönség számára is világos helyzetet teremteni. Mi a sportoló, az edző, a szövetségi kapitány és a hajósinas dolga, ki állítja össze a válogatottat, milyen kritériumok alapján, ki a főnök, s meddig terjed a főnöksége, ki kinek tartozik elszámolással, adott esetben engedelmességgel. Csupa ilyen, tisztán strukturális tennivaló. Meg persze a lelkek ápolása. De világos, tiszta helyzetben a lelkek is könnyebben megbékélnek.

Szerintünk simán menni fog. Mint a szél! Mint a hajóink Pekingben!

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.

Kovács Gergő: „Igyekszünk, hogy a jelöltállítással kevésbé kavarjunk be, de ettől mi még elindulunk”

A Kutyapárt társelnöke egy éve vezeti a főváros egyik elit budai kerületét, közben rendszeresen részt vesz a Fővárosi Közgyűlés néha szürreális keretek közt zajló munkájában. Erről, no meg a Kutyapárt önálló indulásáról, a fővárosi költségvetés nehéz megszületéséről, és persze a Pride tapasztalatairól is beszélgettünk.