A biciklisták buktak, de rajtuk kívül mindenki köszöni, jól van, a most folyó Pánmongol Játékokon a mongol vagy angol váltónak összejött a 7000 pont (vagy a megaherz az öngólváltónak, nem értettük pontosan), a Nagydíjon pedig a jamaicai fiú messzebbre hajította a brazil kislányt, mint ellenfele, az eddigi éllovas, Petőfi Béla. Rottenbiller új, NASA tervezte karbonszálas fürdőkádjában két hosszt vert a norvég ikerpárra, pedig ők télen bálnákkal edzettek az Azovi-tenger egy lakattal elzárt öblében. A sport fejlődik, a napnál is világosabb.
Vagyis nem, nem a biciklisták, csak pár biciklista bukott meg. A gaz Vinokurov, akinek román volt az erőnléti edzője, dr. Tepes. Meg Rasmussen, aki úgy ment fel a hegyre, mint a lift, meg se izzadt, az utolsó ötszázon még rá is akart gyújtani, csak nem volt tüze, és senki nem értette, hogy kan jeg laane nogen ild?
Azaz nem. Igazából még egy biciklista se bukott meg, Rasmussen tagad mindent, és arra hivatkozik, hogy 17-szer vizelt a Touron, és az mind rendes, színtiszta brunz volt: igaz, Dick Pound, a nemzetközi doppingellenes ügynökség, a WADA főnöke akkor szólította a világ tévétársaságait bojkottra, amikor megtudta, hogy a versenyzők a mintaadást magányosan végzik. Tagad Vinokurov is. Sőt, Floyd Landis, a tavalyi Tour-győztes egy amerikai választott bíróságon küzd az Egyesült Államok doppingellenes hatóságával. Mindkét oldalon komoly tudósok dobják be magukat, a per laikusoknak követhetetlen és értelmezhetetlen. Ítélet még nincs, így tavalyi győztes sincs; s hogy Landis doppingolt volna, egyelőre nem állítható, amennyiben hiszünk az olyan szavak értelmében, mint per és bíróság és igazságszolgáltatás.
Oké, ne játsszuk tovább a szomorú barmot! Mi történt a Touron? Pár csalót kipiszkáltak a mezőnyből, épp a legnagyobb menőket (naná, hogy menők voltak, hisz kokszoltak), de a többség, aki fél nap hátránnyal ért célba, nem ivott se vért, se vegyszert. 'k a garancia, hogy jövőre jobb lesz; a kerékpársport tisztul megfele, és ilyenkor mindig kicsapódik a szenny.
Hogy ezt elhiggyük, csak kicsivel kell kevésbé hülyének lennünk, mint az előbb. Hisz egyedül egyik sem bír kokszolni, ergo a csapatvezetés meg a személyzet nyilván benne volt - de akkor ki nem? A szervező cég, az ASO tán nem? Nem tudták? Hülyébbek, mint mi? Vagy ők is csak tettetik? Akkor inkább legyen mindenki sáros. A pentitók, a doppingolást abbahagyó kerékpárversenyzők vallomásai is azt a képzetet keltik, hogy az egész van elrohadva.
Akkor innen hová tovább?
Csak a még sötétebb kételyek felé. A spanyol rendőrség és ügyészség tavalyi doppingellenes akciója, az Operación Puerto - bár kizárólag biciklistákat buktatott le - számos sportág versenyzőit érintette. A pletykák szerint teniszezők, futballisták, atléták jártak dr. Fuentes konyhájára fagyasztott vérért. Velük nem történt semmi, a nevüket sem tudjuk. Az államok eszközei végesek, a vértranszfúzió vagy a tesztoszteron bevitele a szervezetbe nem bűncselekmény, önök vagy mi szabadon gyakorolhatjuk; az államoknak a sportolók magánszerződéseinek betartásán kéne őrködniük, mégpedig úgy, hogy sokszor a szerződők maguk is érdekeltek abban, hogy a szerződés ne tartassék be.
Így most már ott tartunk, mint Alízka Tükörország közepén. A Tour nem holmi undorító bűnözők, hanem balekok gyülekezete, bármelyik nagy sportág megbukhatna, nézőiről kiderülhetne, hogy csalókért lelkesedtek, a győztesek becsaptak mindenkit. Lehet, hogy ki is fog. A Tour csak az első dominó. Ki tudja?
A sportot mindennek pont az ellenkezőjéért szerettük. Azért, mert objektív. Mert egy méter az egy méter, mert a sport nem hazudik. A sport a tiszta, megkérdőjelezhetetlen hierarchiák világa. A verseny, a győzelemre törő emberi erőfeszítés leglényege.
Szörnyű lenne ennek most búcsút inteni.
Ezért inkább nem tágítunk alapfeltevésünktől, miszerint dopping nincs, vagy ha van, akkor deviancia, aljas csalás. Augusztus végén atlétikai világbajnokság lesz. Nagyon drukkolunk. A tiszta versenynek és a WADA-nak. Egyetlen ötletünk lehetne ugyanis ezenkívül.
Hívják Vadászt a Köröndről!
