- banza -

Az utóbbi években a "skandináv krimi" fogalma amolyan áruvédjegy lett Magyarországon; jól eladható márka, nagyjából könnyen körülírható műfaji ismérvekkel. A siker forrása sok tényező lehet, a "dán film" látásmódjától kezdve az amerikai típusú thriller részleges kifáradásán át egészen az olvasók egzotikumigényéig, melyet csak fokoznak a számunkra leírhatatlan és kiejthetetlen nevek.

Jonas Jonasson A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt című regényét a legszívesebben kettős road movie-nak nevezném, mivel cselekményvezetése, dialógustechnikája, egész formálása alapvetően nem epikus, hanem filmes ihletésű - ami tökéletesen megfelel a mai lektűrirodalom alapérzületének.

"Egész jó termés egyetlen délelőtt alatt: a nő narkós és mexikóiakkal kúr; Benavides megerőszakolta a saját húgát; Loftis heroint vásárol komcsi elvtársnőjének." Ez tényleg gazdag termés, de mintha sok lenne egy kicsit. Ellroy önirónia nélkül nevezte magát a bűnregény Tolsztojának, de ez inkább az utolsó pohár berendelése előtti (utáni?) izomkodás, semmint megalapozott önbizalom.

című regénye úgy kezdődik, mint a legjobbak: "A világoskék pára a kanyon mélyén olyan volt, akár a lassan égő pénz füstje." Egy ilyen hasonlat leveszi a lábáról az embert, pláne, ha akkora bűnregény-rajongó, mint e sorok szerzője. De aztán...

Block a betörős sorozatában valamikor nagyon kitalált valamit. Dramaturgiai megoldása szellemes és gyakorlatilag végtelenül folytatható megoldást kínál: a főhős betörő, ámde az erőszaktól kínosan tartózkodó munkája közben folyvást gyilkosságokba keveredik, és így a regények folyamán kénytelen magándetektívvé változni, hogy kinyomozva a valódi gyilkost, elhárítsa fejéről a hamis vádat.

A grúz-orosz író Fandorin nevű főhőse Az államtanácsos (Dosztojevszkij Ördögökjének amolyan lektűrös verziójában) és később A koronázás című történelmi bűnregényekben befejezte állami karrierjét, és a megoldhatatlan konfliktusok elől (például hogyan egyeztethető össze a morál a cár, egyáltalán a hatalom szolgálatával, van-e, és ha igen, milyen lesz vajon Oroszország jövője) a magánéletbe menekült. El is költözött Oroszhonból; Párizsba, Amerikába tette át székhelyét.

Az 1949-ben Ohióban született, de ma már Angliában élő hölgy az Agatha Christie utáni angol bűnregény női szakaszának (P.D. James mellett) legragyogóbb írója.

A címbe emelt mondás folytatása: "az ne menjen az erdőbe".

A magyarul ötödik könyvével jelentkező Peter James regénye az elmúlt évtizedekben főleg a skandináv szerzők által divatba hozott családi krimik sorába tartozik. Ezekben a rendőrség tagjai amolyan kis famíliát alkotnak, a munka során belelátnak egymás magánéletébe, megismerik társaik valódi családjának életét, míg a munka virtuális famíliája egy másfajta, olykor az előbbinél nagyobb szolidaritást jelent.

Már kezdjük megszokni, hogy az igényes krimi kezdi átvenni a régi realizmus szerepét.