Könyv

JOHN LE CARRÉ: HAJSZA

  • - banza -
  • 2010. július 22.

Könyv

Talán nem túl hangzatos kijelentés, miszerint az 1931-ben született angol író a kémkedés témájának Homérosza, visszafogottabban: Balzacja. Mint a nagy francia, le Carré is realista totalitással, mérhetetlen tudással, hatalmas alakformáló erõvel, ironikus humorral, roppant nyelvi arzenállal alkotta meg e jelenség emberi komédiáját. Egyik legmonumentálisabb vállalkozása a Karla-trilógia, melynek második kötetét - Falvay Dóra friss, eléggé meggyõzõ fordításában - nemrég vehettük kézbe. A regényciklusban az író eddig ismeretlen dimenziókba emelte a korábban pusztán érdekes, politikai töltetû kalandregénynek felfogott kémtörténet mûfaját, amelynek gyermekbetegségeiben még az õ elsõ remekmûve, A kém, aki bejött a hidegrõl is részben osztozott. A leosztásban persze most is a jók és a rosszak harca a sztori lényege. De a korábbi regény (Árulás) kétségbeejtõ tapasztalata után - amikor is az egyik legfeddhetetlenebbnek tûnõ angol hazafi leplezõdik le az oroszok által futtatott ügynökként - a biztos értékek cseppfolyóssá kezdenek válni a szovjet Karla ellenfele, George Smiley gondolkodásában. Az értékhierarchia alapjai recsegnek most. Kém-e még a kém, s még mindig rendíthetetlen hazafi-e, ha tetteiben hirtelen szerepet kapnak az érzelmek is? A magánügyek mindig alárendelhetõk a közügyeknek? Utóbbiak mindenhatósága minden pillanatban érvényes? Ember-e még az ember, ha - egy újabb keletû kifejezéssel élve - a gyanú hermeneutikája uralja életét? Smiley - noha gyõz (?!) - rezignációja immár csillapíthatatlan. A kémkedés Hamletje õ.

Fordította: Falvay Mihály. Agave, 2010, 494 oldal, 3280 Ft

*****

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.