JOHN LE CARRÉ: HAJSZA

Talán nem túl hangzatos kijelentés, miszerint az 1931-ben született angol író a kémkedés témájának Homérosza, visszafogottabban: Balzacja. Mint a nagy francia, le Carré is realista totalitással, mérhetetlen tudással, hatalmas alakformáló erõvel, ironikus humorral, roppant nyelvi arzenállal alkotta meg e jelenség emberi komédiáját. Egyik legmonumentálisabb vállalkozása a Karla-trilógia, melynek második kötetét - Falvay Dóra friss, eléggé meggyõzõ fordításában - nemrég vehettük kézbe. A regényciklusban az író eddig ismeretlen dimenziókba emelte a korábban pusztán érdekes, politikai töltetû kalandregénynek felfogott kémtörténet mûfaját, amelynek gyermekbetegségeiben még az õ elsõ remekmûve, A kém, aki bejött a hidegrõl is részben osztozott. A leosztásban persze most is a jók és a rosszak harca a sztori lényege. De a korábbi regény (Árulás) kétségbeejtõ tapasztalata után - amikor is az egyik legfeddhetetlenebbnek tûnõ angol hazafi leplezõdik le az oroszok által futtatott ügynökként - a biztos értékek cseppfolyóssá kezdenek válni a szovjet Karla ellenfele, George Smiley gondolkodásában. Az értékhierarchia alapjai recsegnek most. Kém-e még a kém, s még mindig rendíthetetlen hazafi-e, ha tetteiben hirtelen szerepet kapnak az érzelmek is? A magánügyek mindig alárendelhetõk a közügyeknek? Utóbbiak mindenhatósága minden pillanatban érvényes? Ember-e még az ember, ha - egy újabb keletû kifejezéssel élve - a gyanú hermeneutikája uralja életét? Smiley - noha gyõz (?!) - rezignációja immár csillapíthatatlan. A kémkedés Hamletje õ.

Fordította: Falvay Mihály. Agave, 2010, 494 oldal, 3280 Ft

*****