könyv - ROSS MACDONALD MOZGÓ CÉL

  • - banza -
  • 2010. november 4.

Zene

című regénye úgy kezdődik, mint a legjobbak: "A világoskék pára a kanyon mélyén olyan volt, akár a lassan égő pénz füstje." Egy ilyen hasonlat leveszi a lábáról az embert, pláne, ha akkora bűnregény-rajongó, mint e sorok szerzője. De aztán...
címû regénye úgy kezdõdik, mint a legjobbak: "A világoskék pára a kanyon mélyén olyan volt, akár a lassan égõ pénz füstje." Egy ilyen hasonlat leveszi a lábáról az embert, pláne, ha akkora bûnregény-rajongó, mint e sorok szerzõje. De aztán... A cselekmény a kezdeti lendület után eliszaposodik, unalmas lesz és nehézkes, a figurák érdektelenek, és mozgásuk mintegy automatikus. Az elbeszélõ, Lew Archer, a magándetektív pedig annyit és olyan laposan moralizál, hogy abból több tucat falvédõre is kitelne. Ross Macdonald (többször megírtuk) elsõsorban a családok felbomlásának krónikása; mintha olvasta volna Márai híres szövegét: "család ellen nincs orvosság". Frusztrált fiúk és lányok esnek vad gyûlölettel szüleiknek, akik ugyancsak utálják egymást, és szájtépõ önsajnálattal vetik bele magukat a világba. Ezekben a regényekben többnyire gazdagok a fõszereplõk, de a pénz messze nem boldogítja õket, hajlamosak szedni a cuccot és lekopni valahová, ahol maguk nyalogathatják maguknak festett sebeiket. Ennyi társadalomrajz és szociálpszichológia voltaképpen elég is egy krimihez, és az olyan remekekben, mint például A Galton-ügy vagy A Wycherly család nincs is hiányérzetünk. De ezúttal Macdonald csak rutinból dolgozott (ami paradox, hiszen ez az elsõ Lew Archer-regénye), és a máskor nagyszerû fordító, Gy. Horváth László sem a tõle megszokott mûgonddal járt el; persze lehet, hogy szó szerint fordított: "Széles ajka dacosan borult szép, domború fogsorára. Szögletes, vigasztalan pózban dõlt neki az ajtógombnak."

Fordította: Gy. Horváth László. Európa, 2010, 290 oldal, 2300 Ft

***

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.