címû regénye úgy kezdõdik, mint a legjobbak: "A világoskék pára a kanyon mélyén olyan volt, akár a lassan égõ pénz füstje." Egy ilyen hasonlat leveszi a lábáról az embert, pláne, ha akkora bûnregény-rajongó, mint e sorok szerzõje. De aztán... A cselekmény a kezdeti lendület után eliszaposodik, unalmas lesz és nehézkes, a figurák érdektelenek, és mozgásuk mintegy automatikus. Az elbeszélõ, Lew Archer, a magándetektív pedig annyit és olyan laposan moralizál, hogy abból több tucat falvédõre is kitelne. Ross Macdonald (többször megírtuk) elsõsorban a családok felbomlásának krónikása; mintha olvasta volna Márai híres szövegét: "család ellen nincs orvosság". Frusztrált fiúk és lányok esnek vad gyûlölettel szüleiknek, akik ugyancsak utálják egymást, és szájtépõ önsajnálattal vetik bele magukat a világba. Ezekben a regényekben többnyire gazdagok a fõszereplõk, de a pénz messze nem boldogítja õket, hajlamosak szedni a cuccot és lekopni valahová, ahol maguk nyalogathatják maguknak festett sebeiket. Ennyi társadalomrajz és szociálpszichológia voltaképpen elég is egy krimihez, és az olyan remekekben, mint például A Galton-ügy vagy A Wycherly család nincs is hiányérzetünk. De ezúttal Macdonald csak rutinból dolgozott (ami paradox, hiszen ez az elsõ Lew Archer-regénye), és a máskor nagyszerû fordító, Gy. Horváth László sem a tõle megszokott mûgonddal járt el; persze lehet, hogy szó szerint fordított: "Széles ajka dacosan borult szép, domború fogsorára. Szögletes, vigasztalan pózban dõlt neki az ajtógombnak."
Fordította: Gy. Horváth László. Európa, 2010, 290 oldal, 2300 Ft
***
