Érdekes kísérletbe kezdett pár éve a Kondor Vilmos írói néven publikáló mindmáig nem tudni, kicsoda. Addig hallgatta a nyafogást, hogy nincs magyar krimi, mire beleunt, és gondolta, megteremti. A bûnregény egy újabb zsáneréhez nyúlt, a történelmi krimihez, amelynek jeles mûvelõit, Caleb Carrt és Steven Saylort éppen az Agave kiadó mutatta be a közönségnek. Kondor a harmincas évek Budapestjén indult, és a bûn mellett némileg a históriai világ felidézését is ambicionálta: Gömbös temetése, fasizálódó hazánk és a többi elég természetesen jelent meg a két regényben (Budapest noir; Bûnös Budapest). A kritika visszafogott üdvrivalgással fogadta e köteteket, némi okkal, hiszen Kondor nem totálisan igénytelenül, viszonylag ügyes miliõrajzzal, korfestéssel vezette végig fõhõsét, Gordon Zsigmondot a nagyjából megfelelõ ötletességgel kitalált cselekményeken.
De hogy Kondor nem író, hanem szerzõ, az a mostani regényből derül ki pontosan. Mint minden amatõr, érezve sikerét, túlzottan bízva képességeiben, jól elvetette a sulykot, és egy olyan témához nyúlt, amely a mûfaj legnagyobb írója, John le Carré Karla-trilógiájával érintkezik. Új könyve már alig regény, inkább rosszul tákolt filmforgatókönyv, a cselekmény valószínûtlen, és titka egy minimálisan tapasztalt kémregényolvasó számára is azonnal kitalálható; az igénytelenség gyõzött a leírásokban, dialógusokban, alakformálásban is. Kondor - fordított politikai elõjellel és értékrenddel - újraírta a Sellõ a pecsétgyûrûnt, csakhogy a Berkesiénél sokkal alacsonyabb színvonalon.
Agave, 2010, 241 oldal, 2980 Ft
