KARIN FOSSUM: AKI FÉL A FARKASTÓL

  • - banza -
  • 2010. május 20.

Könyv

A címbe emelt mondás folytatása: "az ne menjen az erdőbe".
A címbe emelt mondás folytatása: "az ne menjen az erdõbe". Nem tudni pontosan, hogy a regény hõsei félnek-e a farkastól, de annyi bizonyos, hogy az 1954-ben született norvég írónõ nem fél erdõbe vinni hõseit, akiknek sokféle rémület szántja szívét-lelkét. És velük szorong az olvasó is, látva a könyv iszonyatos trióját. Errkit, a huszonnégy éves, soha nem mosakodó, húgyszagú nadrágjában kacsázó, pszichiátriai kényszergyógykezelés alatt álló skizofrént, Kannickot, a tizenkét éves, kórosan elhízott, az erdõben a nyilazást gyakorló intézeti gyereket, aki egy lengyel vendégmunkástól és egy norvég anyától "fogant egy benzinkút raktárában, chipses ládák és mosogatószivacsok között". Hozzájuk kapcsolódik Morgan, ez a szerencsétlen fiatalember, aki bankrablása közben akarata ellenére ejti túszul Errkit, hogy aztán a cselekmény során ne lehessen tudni, ki kinek is a túsza voltaképpen. És nem egy vidám fiú Sejer felügyelõ sem, akit felesége, Elise kilenc évvel korábbi halála óta folyvást erotikus álmok gyötörnek. És akinek vágyálma: "ha megöregszem, magamhoz veszem a kapitányságon lévõ összes megoldatlan bûnügyet. A munkámból hobbi lesz. Micsoda gyönyör!"

Túl sok a jóból, mondhatná erre az olvasó. Ennyi borzalmat már nemcsak elviselni, de elhinni és elfogadni is nehéz. Fossum azonban félelmetes lélektani érzékkel és pontos epikus arányérzékkel szövi a szálakat, nyomasztó természeti leírások és szikár dialógusok segítségével fogadtatja el és teszi hitelessé a rettenetes, az abszurd humortól sem mentes történetet.

Fordította: Szöllõsi Adrienne. Scolar, 2010, 317 oldal, 2950 Ft

*****

Figyelmébe ajánljuk

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.

Három méterrel a tenger szintje alatt

Április 13-a, hétfő reggel. Még csípős a tavasz, de lassan vége a fűtési szezonnak. Mindenhol kialvatlan emberek, a munkavégzés akadozik. Minden második ember csalódott. Elcsalódott, mondják, elcsalták! Többen szervezni kezdik a kivándorló bulikat. Mások csöndben csomagolnak.