A címbe emelt mondás folytatása: "az ne menjen az erdõbe". Nem tudni pontosan, hogy a regény hõsei félnek-e a farkastól, de annyi bizonyos, hogy az 1954-ben született norvég írónõ nem fél erdõbe vinni hõseit, akiknek sokféle rémület szántja szívét-lelkét. És velük szorong az olvasó is, látva a könyv iszonyatos trióját. Errkit, a huszonnégy éves, soha nem mosakodó, húgyszagú nadrágjában kacsázó, pszichiátriai kényszergyógykezelés alatt álló skizofrént, Kannickot, a tizenkét éves, kórosan elhízott, az erdõben a nyilazást gyakorló intézeti gyereket, aki egy lengyel vendégmunkástól és egy norvég anyától "fogant egy benzinkút raktárában, chipses ládák és mosogatószivacsok között". Hozzájuk kapcsolódik Morgan, ez a szerencsétlen fiatalember, aki bankrablása közben akarata ellenére ejti túszul Errkit, hogy aztán a cselekmény során ne lehessen tudni, ki kinek is a túsza voltaképpen. És nem egy vidám fiú Sejer felügyelõ sem, akit felesége, Elise kilenc évvel korábbi halála óta folyvást erotikus álmok gyötörnek. És akinek vágyálma: "ha megöregszem, magamhoz veszem a kapitányságon lévõ összes megoldatlan bûnügyet. A munkámból hobbi lesz. Micsoda gyönyör!"
Túl sok a jóból, mondhatná erre az olvasó. Ennyi borzalmat már nemcsak elviselni, de elhinni és elfogadni is nehéz. Fossum azonban félelmetes lélektani érzékkel és pontos epikus arányérzékkel szövi a szálakat, nyomasztó természeti leírások és szikár dialógusok segítségével fogadtatja el és teszi hitelessé a rettenetes, az abszurd humortól sem mentes történetet.
Fordította: Szöllõsi Adrienne. Scolar, 2010, 317 oldal, 2950 Ft
*****
