Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

  • - banza -
  • 2012. január 17.

Könyv

Jonas Jonasson A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt című regényét a legszívesebben kettős road movie-nak nevezném, mivel cselekményvezetése, dialógustechnikája, egész formálása alapvetően nem epikus, hanem filmes ihletésű - ami tökéletesen megfelel a mai lektűrirodalom alapérzületének.


Ami nem ütős és tempós, ami nem bővelkedik groteszk/nagyszabású, képileg is átélhető fordulatokban, az ma nem is számít eladható regénynek. Nem a nyelv (language/Sprache/sprck) a lényeg, hanem az, mennyire forog jól az elbeszélő nyelve (tongue/Zunge/tunga). Ez persze - jó esetben - nem jelent igénytelenséget. És 1962-ben született svéd szerzőnk első regénye jó eset, színvonalas marhaság, ízléstelenségektől majdnem totálisan mentes, a szó kedves értelmében szórakoztató, és csak egy kicsit - mondjuk, száz oldallal - hosszabb a kelleténél.

A kiindulópontot már a cím jelzi: a százéves születésnapjára összegyűlt tömegtől menekülve Allan Karlsson kilép az öregek napközije ablakán. Adódik a bevett krimiszál: a buszmegállóban talál egy bőrönd pénzt, és megkezdődik a nagy utazás Svédországon át, miközben különféle furcsa alakok csapódnak mellé. Karlsson elmeséli nekik - és az olvasóknak - hosszú életét, vagyis a második road movie sztoriját, amely egyben a 20. század története, s amelyben fellép többek közt Sztálin, Berija, Hruscsov, Franco, Roosevelt, Truman, De Gaulle, Mao és a többi. A történelem bántó bohóctréfa, és az élet summája: "van, ahogy van, és lesz, ahogy lesz". És ez voltaképpen elegendő egy méltóságteljes limonádé eszmei megalapozására.

Fordította: Kúnos László. Athenaeum, 2011, 415 oldal, 3990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Kedves Fiatalok! A Fidesz szeret titeket

"Fiatalok, kis szarjankók, ne hallgassatok Azahriah-ra, ne hallgassátok őt, mert ő a következő kétharmados győzelmünk után leszegett fejjel, s azzal a hüllő természetével együtt fog visszasunnyogni hozzánk, addig meg már egy év sincs hátra."