Ezt látjuk az 1948-ban született svéd szerzõnél is (életmûvérõl lásd alaposabban Keresztesi József cikkét: Magyar Narancs, 2004. november 25.). Állandó rendõre, Kurt Wallander így töpreng: "Egy egész nemzedéket vertünk át. (...) Olyan fiatalokat csaptunk be, akiknek sohasem lesz módjuk értelmes munkát végezni. Akikre nemhogy nincs szükség, de akik egyenesen fölöslegesen születtek." E gondolatmenet egy kamasz lányok által látszólag teljesen értelmetlenül elkövetett taxisgyilkosság felgöngyölítésekor szólal meg Wallander fejében. Mintha nálunk is lett volna nemrég egy hasonló eset...
De azért ez nem a mi hazánk. Mindamellett már nem a régi paradicsomi demokrácia: "Svédország olyan ország lett, ahonnan menekülnek az emberek. Aki tud, elmegy. Csak olyanok maradnak itt, mint én" - gondolja Wallander. Na meg a bûnök elkövetõi, akik olykor inkább áldozatok. De már azt sem tudni pontosan, mi(k)nek és ki(k)nek az áldozatai. Kilátástalan bûnregény.
E traumával kéz a kézben jár a társadalom sebezhetõségének gondolata, mely egy számítógépes általános pénzügyi támadás képében ölt gonosz alakot. Wallander - aki operák hallgatásában keres és lel talán menedéket - "gyakran gondolkodott ezen a sebezhetõségen. A sajátján is, a társadalomén is." És itt mintha megbicsaklana ez az egyébként kiváló regény. Mankell mintha túl sokat markolna. És olykor giccsesen közhelyesen fogalmaz. De így is kimagaslik az európai mezõnybõl.
Fordította: Farkas Tünde. Mérték, 2009, 534 oldal, 3499 Ft
****
