A grúz-orosz író Fandorin nevû fõhõse Az államtanácsos (Dosztojevszkij Ördögökjének amolyan lektûrös verziójában) és késõbb A koronázás címû történelmi bûnregényekben befejezte állami karrierjét, és a megoldhatatlan konfliktusok elõl (például hogyan egyeztethetõ össze a morál a cár, egyáltalán a hatalom szolgálatával, van-e, és ha igen, milyen lesz vajon Oroszország jövõje) a magánéletbe menekült. El is költözött Oroszhonból; Párizsba, Amerikába tette át székhelyét. Ez a látszólag csupán külsõdleges váltás döntõen befolyásolta a Fandorin-regények cselekményét, sõt egész szellemének átalakulását. Már az elõzõ kötet, A halál szerelmese is inkább volt pusztán jó kézzel megírt limonádé, mint az orosz regényirodalom nagyjainak nemes és barátian parodisztikus megidézése, az orosz történelem neuralgikus pillanatainak friss nézõpontú ábrázolása. És ez nagy kár, hiszen többek közt éppen az utóbbiak tették Akunyin mûvészetét oly unikálissá, bizonyítva egyebek mellett azt, hogy a "szent orosz irodalom" még ma is eleven hatóerõ. Mára csak a többé-kevésbé ügyesen bonyolított cselekmény, a Sherlock Holmes-féle detektívregény kissé modernizált-megironizált verziója maradt.
Vagy már ez sem. A Halál szeretõje sztorija egészen bárgyú és hiteltelen, a figurák összecsapottak, a miliõrajz érdektelen, a párbeszédek a szó szoros értelmében dadogósak, a tét - az íróé és a cselekményé egyaránt - pitiáner. Akunyin vérbeli íróból bágyadt regénygyáros lett, aki éppúgy megunta fõhõsét, mint fõhõse a világot.
Fordította: M. Nagy Miklós. Európa, 2010, 366 oldal, 2900 Ft
**
