könyv - BORISZ AKUNYIN: HALÁL SZERETÕJE

  • - banza -
  • 2010. augusztus 26.

Zene

A grúz-orosz író Fandorin nevű főhőse Az államtanácsos (Dosztojevszkij Ördögökjének amolyan lektűrös verziójában) és később A koronázás című történelmi bűnregényekben befejezte állami karrierjét, és a megoldhatatlan konfliktusok elől (például hogyan egyeztethető össze a morál a cár, egyáltalán a hatalom szolgálatával, van-e, és ha igen, milyen lesz vajon Oroszország jövője) a magánéletbe menekült. El is költözött Oroszhonból; Párizsba, Amerikába tette át székhelyét.
A grúz-orosz író Fandorin nevû fõhõse Az államtanácsos (Dosztojevszkij Ördögökjének amolyan lektûrös verziójában) és késõbb A koronázás címû történelmi bûnregényekben befejezte állami karrierjét, és a megoldhatatlan konfliktusok elõl (például hogyan egyeztethetõ össze a morál a cár, egyáltalán a hatalom szolgálatával, van-e, és ha igen, milyen lesz vajon Oroszország jövõje) a magánéletbe menekült. El is költözött Oroszhonból; Párizsba, Amerikába tette át székhelyét. Ez a látszólag csupán külsõdleges váltás döntõen befolyásolta a Fandorin-regények cselekményét, sõt egész szellemének átalakulását. Már az elõzõ kötet, A halál szerelmese is inkább volt pusztán jó kézzel megírt limonádé, mint az orosz regényirodalom nagyjainak nemes és barátian parodisztikus megidézése, az orosz történelem neuralgikus pillanatainak friss nézõpontú ábrázolása. És ez nagy kár, hiszen többek közt éppen az utóbbiak tették Akunyin mûvészetét oly unikálissá, bizonyítva egyebek mellett azt, hogy a "szent orosz irodalom" még ma is eleven hatóerõ. Mára csak a többé-kevésbé ügyesen bonyolított cselekmény, a Sherlock Holmes-féle detektívregény kissé modernizált-megironizált verziója maradt.

Vagy már ez sem. A Halál szeretõje sztorija egészen bárgyú és hiteltelen, a figurák összecsapottak, a miliõrajz érdektelen, a párbeszédek a szó szoros értelmében dadogósak, a tét - az íróé és a cselekményé egyaránt - pitiáner. Akunyin vérbeli íróból bágyadt regénygyáros lett, aki éppúgy megunta fõhõsét, mint fõhõse a világot.

Fordította: M. Nagy Miklós. Európa, 2010, 366 oldal, 2900 Ft

**

Figyelmébe ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.