- banza -

Ernest Stickley a becsületes neve (de mindenki Sticknek becézi), persze ő maga nem becsületes, noha annak látszik, sőt miután letöltötte hétéves büntetését, minden erejével azon van, hogy ne csak úgy tűnjék, de valóban az is legyen. Ám ez nem sikerül.

Róma sosem lesz out, olyanynyira, hogy nemrég az amerikai Steven Saylor (lásd vele készült interjúnkat: MaNcs, 2007. június 14.) Gordianus nevű ókori magándekása révén egyenesen arra vállalkozott, hogy mintegy utólag teremtse meg az urbsban az antik bűnregény világát.

Nem sokat tudunk a hazájában (és immár külföldön is) erősen ünnepelt svéd szerzőről - ez az első könyve magyarul. Vagyis bevezetőnek nem árt néhány adat. Klas Östergren 1955-ben született Stockholmban, eleinte forgatókönyveket, kissé epigon prózát írt, aztán 1980-ban kiadta a Dzsentlmenek című regényét, és másnap arra ébredt, hogy híres lett. Esszé- és prózakötetek, drámafordítások, forgatókönyvek után a sikerkönyv 2005-ben publikált folytatásával, a Gengszterek című regénnyel ismét a középpontba került - utóbbi hamarosan állítólag magyarul is olvasható.

Eleinte minden úgy alakul, ahogy Block méltán csodált Bernie Rhodenbarr-sorozatában szokás: a betörők csendes antikváriussá visszavedlett Mozartját egy számára addig ismeretlen valaki megbízza egy behatolással; tiszta munka, csupán egy dossziét kell elhozni jeles honorárium ellenében. De aztán ismét gyilkosság történik, és Bernie-nek - hogy mentse a bőrét, no meg hogy kifizesse a korrupt rendőrök közt legkiválóbb Ray Kirschmannt - magándetektívnek felcsapva kell bebizonyítania ártatlanságát, közben amúgy en passant leleplezve a valódi bűnösöket.

című bűnregénye folytatja a félfrancia-félnémet rendőrnő, a "prodromális fázisban lévő gamma-alkoholista" Louise Boni rémálmainak bemutatását. A helyszín ezúttal is a látszólag kedélyes Freiburg, ám ezúttal nem zen buddhisták, hanem terroristák, szerbek és horvátok, pakisztániak, amerikaiak állnak a középpontban.

David Small, a kisvárosi korántsem csoda-, hanem konzervatív rabbi újabb kalandja majdnem a korábban megismert sémát követi: a Boston környéki Barnard's Crossing nevű kisváros zsidó hitközségében támadt súlyos, majdnem szakadással fenyegető konfliktus megoldása egybeesik a gyilkosság elkövetőjének leleplezésével. Kemelman ezúttal nagyobb dimenziókat adott a cselekménynek, a mikrokozmoszból kilökte rabbiját a nagyvilágba, elrepítette egyenesen Izraelbe, azon belül is Jeruzsálem ősi városába.

A miskolci kiadású (főszerkesztő Zemlényi Attila) "irodalmi, művészeti és kritikai" folyóirat tetején az 53. évfolyam áll, de zárójelben ott a lényeg: Új folyam.

Nem sokat hallunk mostanában az olaszokról. Nálunk egyedül talán a furfangos Eco hajtja a lovakat, de ki olvas ma már Moraviát, Buzzatit? És mintha Italo Calvino mesés posztmodernsége is elavulóban lenne.

című regénye amolyan békebeli krimi, 1977-ben íródott. Ami azt jelenti, hogy nincsenek benne gyermekkorukban az apjuk-anyjuk-bátyjuk vagy a reggeli tejesember által súlyosan abúzált, három hímvesszővel és négy mellel született, sérelmeiket láncfűrésszel és fürge szikével, valamint egypár házi sütetű ideológiával orvosolni próbáló aberrált sorozatgyilkosok, nincsenek benne a lehelet (vagy a fülzsír) alapján bárkit azonosítani képes, a lépcsőházi gondolatokat is feltáró kristályfolyadékos számítógépek, és a politikai korrektség sem megy az elviselhetetlenségig, mint a minap Dallasban, ahol egy fehér hasonlat miatt ("úgy működik ez a hivatal, akár egy fekete lyuk"), a kijelentés gazdáját élénk bírói közreműködéssel pénzbírságra vagy minimum bocsánatkérésre perli két fekete rendőr - vö.

Oliver Bottini Gyilkosság a Zen jegyében című krimije hamisítatlan bűnregény, vagyis művészi erőben, az ábrázolás plaszticitásában, a műgondban, a környezetrajzban, a nyelvi megformáltságban messze meghaladja egy átlagos bűnügyi sztori szellemi határait.

Harry Kemelman: A rabbi vasárnap otthon maradt David Small, a kisvárosi korántsem csoda-, hanem reformrabbi újabb kalandja a korábban megismert sémát követi: a Barnard's Crossing nevű jenki kisváros zsidó hitközségében támadt súlyos, majdnem a szakadással fenyegető konfliktus megoldása egybeesik a gyilkosság elkövetőjének leleplezésével. Persze mindkét probléma szálait Small tartja a kezében, szelíd mélabúval, rezignált iróniával.