A miskolci kiadású (fõszerkesztõ Zemlényi Attila) "irodalmi, mûvészeti és kritikai" folyóirat tetején az 53. évfolyam áll, de zárójelben ott a lényeg: Új folyam. És valóban új rablói vannak a borsodi nyárnak, a külsõ leginkább a sajnálatosan kimúlt Nappali Házra emlékeztet, és érezni a törekvést, hogy ne csak betûhalmazt, hanem képi élményt is adjanak az olvasóknak. Ennek jegyében Erdély Miklós egykori mozaikjaiból egy látható a borítón és belül is, és külön cikk foglalkozik a mester e kevéssé ismert tevékenységével, míg a lap végén van egy teljes képregény (írta és rajzolta Lakatos István).
A kritikai rovat a szerkesztõ, Jenei László által meghirdetett "három tenor" jegyében Dunajcsik Mátyás, Gerõcs Péter, Mikola Gyöngyi írásait közli Esterházy legújabb mûvérõl, hozzájuk csatlakoznak még hatan, akik a Pulzus címû kerekasztal-beszélgetésen agyalták a regényt. A három tenor viszont eléggé ajnározósan zengi; Dunajcsiké a leghosszabb és talán legalaposabb canzonetta, bár egy idõ után unalmas a Halál Velencében erõltetése. Sántha József Centauri prózájának problémáit taglalja lendületesen, de a legjelentõsebb cikket feltehetõen Bárány Tibor publikálta, aki valósággal szétzúzza Bókay Antal irodalomtudományi tankönyvét.
A prózarovatban Kukorelly izgalmas regényrészlete, és az új álneves sztár, Spiegelmann Laura erotikus kalandjai, akirõl most már egyre nyilvánvalóbb, hogy nem az az ártatlan kislány, akinek kiadja magát, hanem egyik profi írónk (talán Garaczi) alteregója. Kár, én drukkoltam Laurának.
128 oldal, 490 Ft
**** és fél
