címû regénye amolyan békebeli krimi, 1977-ben íródott. Ami azt jelenti, hogy nincsenek benne gyermekkorukban az apjuk-anyjuk-bátyjuk vagy a reggeli tejesember által súlyosan abúzált, három hímvesszõvel és négy mellel született, sérelmeiket láncfûrésszel és fürge szikével, valamint egypár házi sütetû ideológiával orvosolni próbáló aberrált sorozatgyilkosok, nincsenek benne a lehelet (vagy a fülzsír) alapján bárkit azonosítani képes, a lépcsõházi gondolatokat is feltáró kristályfolyadékos számítógépek, és a politikai korrektség sem megy az elviselhetetlenségig, mint a minap Dallasban, ahol egy fehér hasonlat miatt ("úgy mûködik ez a hivatal, akár egy fekete lyuk"), a kijelentés gazdáját élénk bírói közremûködéssel pénzbírságra vagy minimum bocsánatkérésre perli két fekete rendõr - vö. még Ady: A fehér zongora (persze a szellemes francia Stendhal volt az elõrelátó, aki a vörös mellé mindjárt mindkét lehetõséget megadta).
Vannak viszont plasztikusan megrajzolt figurák, egy nem túl bonyolult, de lélektanilag annál fogósabb és a végén mégis szerfölött kibogozhatatlannak bizonyuló bûncselekmény, politikai harcok a rendõrség és az ügyészség között, és némi maffia is. No meg New York városának finom és soha nem erõszakolt miliõrajza, hogy az amerikai regényekben kötelezõen remek dialógusokról most szó se essék. És ki gondolta volna, hogy egy kettõs gyermekgyilkosság amolyan Pastorale szimfóniaként hat majd 2008-ban?
Fordította Prekop Gabriella. Krimiklub.hu, 2008, 429 oldal, 2250 Ft
*****
