könyv - ELMORE LEONARD: STICK

  • - banza -
  • 2009. február 5.

Zene

Ernest Stickley a becsületes neve (de mindenki Sticknek becézi), persze ő maga nem becsületes, noha annak látszik, sőt miután letöltötte hétéves büntetését, minden erejével azon van, hogy ne csak úgy tűnjék, de valóban az is legyen. Ám ez nem sikerül.
Ernest Stickley a becsületes neve (de mindenki Sticknek becézi), persze õ maga nem becsületes, noha annak látszik, sõt miután letöltötte hétéves büntetését, minden erejével azon van, hogy ne csak úgy tûnjék, de valóban az is legyen. Ám ez nem sikerül. Hogy szükségképpen miért nem, arról is szól ez a káprázatosan szellemes, fordulatos, hihetetlen dialógusokkal bonyolított, végig feszült, szédítõen fantáziadús - vagyis a szó minden értelmében igazi nagy író tollából kikerült bûnregény. Talán a sorsszerû beceneve teszi, mely egyrészt botot vagy ágat, másrészt kissé érzelmekben szegény embert jelent? Vagy a körülmények, melyek szinte örvényként ragadják magukkal azt, aki börtönbõl jött? Vagy mindezek és még sok más? Nyilván.

A kiindulópont végtelenül egyszerû: "Stick azt mondta, ha bármit is el kell hozniuk, õ nem megy. Rainy azt felelte, nem, a megállapodásban nem volt szó áruról, csak le kell szállítaniuk a táskát, ennyi." Persze aztán nem ennyi; és Leonard mesteri kézzel szövi a különbözõ helyszíneken és szinteken zajló, az alapálláshoz hasonlóan egyszerû történetet, amely mégis alkalmas arra, hogy igen bonyolulttá váljék mind szociológiai, mind pszichológiai értelemben. A szerelem és a szex is megkapja persze a magáét, a 14. fejezet, melyben Stick majdnem megcsinálja a "mesterhármast", azaz egyetlen éjszaka kis híján megkap három igencsak különbözõ helyzetû és társadalmi állású nõt, a legmerészebb, amelyet e nemben valaha is olvastam. A végsõ poén meg egyenesen frenetikus.

Fordította Hegyi Pál. krimiklub.hu könyvek, 2009, 389 oldal, 1950 Ft

*****

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.