könyv - ELMORE LEONARD: STICK

  • - banza -
  • 2009. február 5.

Zene

Ernest Stickley a becsületes neve (de mindenki Sticknek becézi), persze ő maga nem becsületes, noha annak látszik, sőt miután letöltötte hétéves büntetését, minden erejével azon van, hogy ne csak úgy tűnjék, de valóban az is legyen. Ám ez nem sikerül.
Ernest Stickley a becsületes neve (de mindenki Sticknek becézi), persze õ maga nem becsületes, noha annak látszik, sõt miután letöltötte hétéves büntetését, minden erejével azon van, hogy ne csak úgy tûnjék, de valóban az is legyen. Ám ez nem sikerül. Hogy szükségképpen miért nem, arról is szól ez a káprázatosan szellemes, fordulatos, hihetetlen dialógusokkal bonyolított, végig feszült, szédítõen fantáziadús - vagyis a szó minden értelmében igazi nagy író tollából kikerült bûnregény. Talán a sorsszerû beceneve teszi, mely egyrészt botot vagy ágat, másrészt kissé érzelmekben szegény embert jelent? Vagy a körülmények, melyek szinte örvényként ragadják magukkal azt, aki börtönbõl jött? Vagy mindezek és még sok más? Nyilván.

A kiindulópont végtelenül egyszerû: "Stick azt mondta, ha bármit is el kell hozniuk, õ nem megy. Rainy azt felelte, nem, a megállapodásban nem volt szó áruról, csak le kell szállítaniuk a táskát, ennyi." Persze aztán nem ennyi; és Leonard mesteri kézzel szövi a különbözõ helyszíneken és szinteken zajló, az alapálláshoz hasonlóan egyszerû történetet, amely mégis alkalmas arra, hogy igen bonyolulttá váljék mind szociológiai, mind pszichológiai értelemben. A szerelem és a szex is megkapja persze a magáét, a 14. fejezet, melyben Stick majdnem megcsinálja a "mesterhármast", azaz egyetlen éjszaka kis híján megkap három igencsak különbözõ helyzetû és társadalmi állású nõt, a legmerészebb, amelyet e nemben valaha is olvastam. A végsõ poén meg egyenesen frenetikus.

Fordította Hegyi Pál. krimiklub.hu könyvek, 2009, 389 oldal, 1950 Ft

*****

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.