Boldogult úrfikoromban mindenki a spanyol nyelvű, de nem spanyol, hanem dél-amerikai irodalmat olvasta (García Márquez, Vargas Llosa az élen, szorosan mögöttük Borges, picit lemaradva, a középmezőnyben Julio Cortázar, akiről később kiderült, hogy ő volt meszsze a legnagyobb, hátul pedig az ugyancsak többet érdemlő Alejo Carpentier kullogott), és ha mégis spanyol nemzetiségű került a kézbe, az is francia, Jorge Semprún volt. És ha nem lenne Pávai Patak Márta nagyszerű sorozata, a "Spanyol regények" (lásd cikkünket: Sors-társak, 2008. január 17.) még kevesebbet tudnánk erről az irodalomról. Az 1951-ben született Javier Marías, a manapság legnépszerűbb spanyol elbeszélő - bár eddig három regénye jött ki magyarul - szintén nem tartozik a nálunk ismert szerzők közé, noha külhonban szinte minden jelentős díjat elnyert. Na ja, mon ami, a kánonok nem egyetemesek, mondhatná egy frivolabb kívülálló.
Magam eddig csak A szívem fehér című regényét olvastam, és igen jó emlékeket őrzök róla. Nagyjából két óra alatt könnyen megemészthető novelláskötete alapján úgy tűnik, Marías - mint a fent említett latin-amerikaiak, Cortázart kivéve - elsősorban és mindenekelőtt regényíró; a narratív trükkökkel gazdagon élő technikájának, a részletező elemzés iránti vonzalmának, a szituációk tükörjátékára épülő cselekménybonyolításnak nem kedvező terep a rövid lélegzetű, az egyetlen ötletre, netán egyenesen a frappáns csattanóra, arra a bizonyos remekül elsülő utolsó mondatra épülő kisepika. A kötethez írt előszóban a szerző bevallja, hogy a közölt írások szinte mindegyike megrendelésre készült, mely olykor még a tematikát is szigorúan megszabta. És ez meg is látszik, sajnos. Ha nem Spanyolországban lennénk, azt mondhatnánk, tárcanovellákról van szó, melyek csak a kegyelem ritka pillanataiban emelkednek el a földtől vagy válnak erőltetés nélkül többdimenzióssá. Az első, igazán szépen öszszefogott novellát (Az éjszakás orvos) akár a korai Cortázar is írhatta volna - de ez csak látszat, a végső kép, ami a nagy argentinnál kinyílás lenne, átlépés a misztika vagy a fantasztikum birodalmába, az itt csak bezárulás, lekerekítés; egyfajta kellemes ebéd utáni még kellemesebb ejtőzés a vasárnapi melléklet fölött. A bizonytalan időben című, amúgy ügyes kézzel, jó arányérzékkel felépített elbeszélés a focirajongóknak íródott, a magyarok a Real Madridban tárgykörben, amelyben Puskás, Czibor, Kocsis és Kubala mellett egy fiktív labdarúgó, a Szentkuthy (!) névre hallgató egzisztencialista csatár is megjelenik, Tony Richardson hosszútávfutójának megkésett testvéreként. Egyébként gazdag az étlap: a Csak semmi aggály a kisrealizmusnak, a Véres lándzsa - a kötet talán legjobb darabja - a mélyértelműnek szánt kriminek hódol. Egy nem túl távoli vonatútra majdnem ideális olvasmány a kis kötet.
Fordította Kutasy Mercédesz. Európa Könyvkiadó, Modern könyvtár. 2008, 241 oldal, 1990 Ft
