Oliver Bottini Gyilkosság a Zen jegyében címû krimije hamisítatlan bûnregény, vagyis mûvészi erõben, az ábrázolás plaszticitásában, a mûgondban, a környezetrajzban, a nyelvi megformáltságban messze meghaladja egy átlagos bûnügyi sztori szellemi határait. Olyan az egész, mintha Thomas Bernhard krimit írt volna. A tájra, a Franciaország-közeli Freiburgra e sorok szerzõje mint kedves, barátságos, bizalomgerjesztõ, langyosan lankás vidékre emlékszik vissza, ám az 1965-ben született Bottini mûve télen játszódik, így minden fenyegetõ és baljós lesz; eltûnik a kisvárosi Gemütlichkeit, és elõtör a vadság, a depresszió, s ebben a turisztikailag felkapott környezetben is uralkodó a mélységes reménytelenség. Láttunk már jó pár alkoholistát a nyomozók világában, a nem túl vadul poharazgató Philip Marlowe kezdte, hogy aztán a sort a teljesen lerobbant Matt Scudder zárja Lawrence Block nagyszerû sorozatában, és akkor még nem beszéltünk a skandináv rendõrök (lásd Henning Mankell regényeit) sörös vodkázásairól. De nõi alkoholista rendõrrõl eddig még nem olvastunk. Márpedig az orvos szerint Luise Boni, a kötet fõhõsnõje "prodromális fázisban lévõ gamma-alkoholista". Bottini egy rovargyûjtõ szenvtelenségével ábrázolja a magányos nõ szorongásait, a nyelv száraz és éppoly kilátástalanul kopár, mint a rendõrnõ jövõje vagy szerelmi kilátásai: "Tusolás közben Richard Landenre gondolt. A tükör elõtt Richard Landen feleségére gondolt."
- banza -
Fordította N. Kovács Tímea. Alexandra, 2008, 359 oldal, 2499 Ft
*****
