könyv - OLIVER BOTTINI: GYILKOSOK NYARA

  • - banza -
  • 2008. október 30.

Zene

című bűnregénye folytatja a félfrancia-félnémet rendőrnő, a "prodromális fázisban lévő gamma-alkoholista" Louise Boni rémálmainak bemutatását. A helyszín ezúttal is a látszólag kedélyes Freiburg, ám ezúttal nem zen buddhisták, hanem terroristák, szerbek és horvátok, pakisztániak, amerikaiak állnak a középpontban.
címû bûnregénye folytatja a félfrancia-félnémet rendõrnõ, a "prodromális fázisban lévõ gamma-alkoholista" Louise Boni rémálmainak bemutatását. A helyszín ezúttal is a látszólag kedélyes Freiburg, ám ezúttal nem zen buddhisták, hanem terroristák, szerbek és horvátok, pakisztániak, amerikaiak állnak a középpontban. Politikai krimi tehát, komoly kérdésekrõl, többek közt a demokrácia lehetõségeirõl, határairól. Noha úgy tûnik, hogy az elõzõ regényben (lásd MaNcs, 2008. július 3.) oly lényeges szerepet játszó zen kolostorban eltöltött meditációs hetei hatására Louise megszabadult alkoholizmusától, ez csak látszatnak bizonyul, mert inni ugyan nem iszik (a mindenórás küzdelem leírása pokolian hiteles), de hát ez a betegség nagyjából-egészében gyógyíthatatlan. És folytatódik Louise másik harca is, a Richard Landen iránti szerelmének megértése. De alapvetõ gondja politikai-morális jellegû: hogyan lehet élni olyan emberekkel, "akik gyilkosokat, merénylõket és ártatlanokat tüntetnek el a civilizációk közötti terekben? Alapvetõ elveket sértenek meg, hogy ugyanazokat az alapvetõ elveket védelmezzék." Persze a szerzõ ironikus nézõpontja megóvja a regényt, hogy túlzottan elkomolyodjék vagy szájbarágós legyen: "Louise ásított, és arra gondolt: a demokráciák azokat védelmezik, akik hagyják, hogy megvédjék õket. Aztán elaludt."

A miliõrajz tökéletes, a figurák plasztikusak, még a legkisebb mellékszereplõ is él, a rendõrség belsõ harcainak leírása meggyõzõ, a cselekmény lebilincselõ.

Fordította N. Kovács Tímea. Alexandra, 2008, 372 oldal, 2499 Ft

*****

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.