címû bûnregénye folytatja a félfrancia-félnémet rendõrnõ, a "prodromális fázisban lévõ gamma-alkoholista" Louise Boni rémálmainak bemutatását. A helyszín ezúttal is a látszólag kedélyes Freiburg, ám ezúttal nem zen buddhisták, hanem terroristák, szerbek és horvátok, pakisztániak, amerikaiak állnak a középpontban. Politikai krimi tehát, komoly kérdésekrõl, többek közt a demokrácia lehetõségeirõl, határairól. Noha úgy tûnik, hogy az elõzõ regényben (lásd MaNcs, 2008. július 3.) oly lényeges szerepet játszó zen kolostorban eltöltött meditációs hetei hatására Louise megszabadult alkoholizmusától, ez csak látszatnak bizonyul, mert inni ugyan nem iszik (a mindenórás küzdelem leírása pokolian hiteles), de hát ez a betegség nagyjából-egészében gyógyíthatatlan. És folytatódik Louise másik harca is, a Richard Landen iránti szerelmének megértése. De alapvetõ gondja politikai-morális jellegû: hogyan lehet élni olyan emberekkel, "akik gyilkosokat, merénylõket és ártatlanokat tüntetnek el a civilizációk közötti terekben? Alapvetõ elveket sértenek meg, hogy ugyanazokat az alapvetõ elveket védelmezzék." Persze a szerzõ ironikus nézõpontja megóvja a regényt, hogy túlzottan elkomolyodjék vagy szájbarágós legyen: "Louise ásított, és arra gondolt: a demokráciák azokat védelmezik, akik hagyják, hogy megvédjék õket. Aztán elaludt."
A miliõrajz tökéletes, a figurák plasztikusak, még a legkisebb mellékszereplõ is él, a rendõrség belsõ harcainak leírása meggyõzõ, a cselekmény lebilincselõ.
Fordította N. Kovács Tímea. Alexandra, 2008, 372 oldal, 2499 Ft
*****
