Az 1966-ban Rómában született Ammaniti vadonatfriss (olaszul 2006-ban jött ki) regénye viszont elég jó, a nagy terjedelem ellenére könnyen olvasható, szellemes, fordulatos, és néha még mélynek is tûnik. Klaszszikus bûnregény, azaz határozottan nem krimi, noha a cselekmény egy tervezett bankrablás körül forog, mely különféle okokból nem történik meg, viszont megesik egy korántsem tervezett vagy elõre látott rettenetes bûn. A négy fõalak, a náci Rino Zena, a kamasz fia, Cristiano, a Négy Sajt (folyton Quatro Formaggi pizzát eszik) becenévre nem szívesen hallgató félkegyelmû, valamint az elköltözött felesége után mindhiába vágyakozó alkoholista, Danilo Aprea (feltehetõen hároméves kislányuk haláláért is õ felelõs) rémületes, ám egyben röhögtetõ, kissé Tarantino égboltja alatt született kvartettet alkot, és a körülöttük kerengõ mellékbolygók (például a félszeg szociális munkás, Beppe Trecca) csak erõsítik a röhögtetõ abszurditást. A regény a következõ mondattal kezdõdik: "Ébredj! Ébredj, bazmeg!", és ezzel meg is kaptuk az alaphangot: durva, mocskos, kíméletlen, erõszakos. A kisváros, Varrano (az hol van?) sem tobzódik a megszokott olasz turisztikai látványosságokban, ráadásul állandóan hull a hó vagy zuhog az esõ. Na ez a végére Ammanitinak is sok lesz, kis szentimentalizmus, némi giccs árán megmenti hõsei egy részét, ám ezzel el is rontja a regényt. De azért érdemes elolvasni.
Fordította Matolcsi Balázs. Noran, 2008, 477 oldal, 3499 Ft
****
