Niccoló Ammaniti: Ahogy Isten parancsolja (könyv)

  • - banza -
  • 2008. július 17.

Könyv

Nem sokat hallunk mostanában az olaszokról. Nálunk egyedül talán a furfangos Eco hajtja a lovakat, de ki olvas ma már Moraviát, Buzzatit? És mintha Italo Calvino mesés posztmodernsége is elavulóban lenne.

Az 1966-ban Rómában született Ammaniti vadonatfriss (olaszul 2006-ban jött ki) regénye viszont elég jó, a nagy terjedelem ellenére könnyen olvasható, szellemes, fordulatos, és néha még mélynek is tûnik. Klaszszikus bûnregény, azaz határozottan nem krimi, noha a cselekmény egy tervezett bankrablás körül forog, mely különféle okokból nem történik meg, viszont megesik egy korántsem tervezett vagy elõre látott rettenetes bûn. A négy fõalak, a náci Rino Zena, a kamasz fia, Cristiano, a Négy Sajt (folyton Quatro Formaggi pizzát eszik) becenévre nem szívesen hallgató félkegyelmû, valamint az elköltözött felesége után mindhiába vágyakozó alkoholista, Danilo Aprea (feltehetõen hároméves kislányuk haláláért is õ felelõs) rémületes, ám egyben röhögtetõ, kissé Tarantino égboltja alatt született kvartettet alkot, és a körülöttük kerengõ mellékbolygók (például a félszeg szociális munkás, Beppe Trecca) csak erõsítik a röhögtetõ abszurditást. A regény a következõ mondattal kezdõdik: "Ébredj! Ébredj, bazmeg!", és ezzel meg is kaptuk az alaphangot: durva, mocskos, kíméletlen, erõszakos. A kisváros, Varrano (az hol van?) sem tobzódik a megszokott olasz turisztikai látványosságokban, ráadásul állandóan hull a hó vagy zuhog az esõ. Na ez a végére Ammanitinak is sok lesz, kis szentimentalizmus, némi giccs árán megmenti hõsei egy részét, ám ezzel el is rontja a regényt. De azért érdemes elolvasni.

Fordította Matolcsi Balázs. Noran, 2008, 477 oldal, 3499 Ft

****

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.