Harry Kemelman: A rabbi hétfőn elutazott

  • - banza -
  • 2008. szeptember 11.

Könyv

David Small, a kisvárosi korántsem csoda-, hanem konzervatív rabbi újabb kalandja majdnem a korábban megismert sémát követi: a Boston környéki Barnard's Crossing nevű kisváros zsidó hitközségében támadt súlyos, majdnem szakadással fenyegető konfliktus megoldása egybeesik a gyilkosság elkövetőjének leleplezésével. Kemelman ezúttal nagyobb dimenziókat adott a cselekménynek, a mikrokozmoszból kilökte rabbiját a nagyvilágba, elrepítette egyenesen Izraelbe, azon belül is Jeruzsálem ősi városába.

Ám állását veszély fenyegeti, a kisvárosban már meg is van a kiszemelt utóda. De Small rabbit ez mintha nem igazán érdekelné, fontosabb problémával néz szembe Jeruzsálemben, megint a hitével, mint már nemegyszer e sorozat lapjain. Egészen pontosan a szentségekrõl, a vallásos élet gyakorlásáról van szó. A Szentföldön a rabbi éppenséggel a szentséget nem érzékeli; betartja a vallási szabályokat, mint Amerikában, de "itt minden más. Itt nem kell szigorúan betartani a szabályokat, mert itt nem ez számít." A rabbi mély dologra jön rá, nevezetesen arra, hogy az ember nem érzi magát zsidónak a Szentföldön, éppen mert zsidók közt él. És a szentségek itt nem is olyan szentek. "Talán a szentség nem is való ide, a Szentföldre." E filozofikus megfontolások közben a már megszokott nyomozás sem marad el, bár ezúttal éppen Jeruzsálemben kénytelen szimatolni a rabbi. Több szálon futó briliáns cselekményvezetés, nagyszerű mellékalakok, a hatnapos háború utáni izraeli társadalom színes rajza - Kemelmannak semmi sem elég, és mégis gyõzi erõvel, fantáziával, mesélõkedvvel. Remekmű.

Fordította Moldova Júlia. Konkrét könyvek, 2008, 351 oldal, 3499 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.