Harry Kemelman: A rabbi hétfőn elutazott

  • - banza -
  • 2008. szeptember 11.

Könyv

David Small, a kisvárosi korántsem csoda-, hanem konzervatív rabbi újabb kalandja majdnem a korábban megismert sémát követi: a Boston környéki Barnard's Crossing nevű kisváros zsidó hitközségében támadt súlyos, majdnem szakadással fenyegető konfliktus megoldása egybeesik a gyilkosság elkövetőjének leleplezésével. Kemelman ezúttal nagyobb dimenziókat adott a cselekménynek, a mikrokozmoszból kilökte rabbiját a nagyvilágba, elrepítette egyenesen Izraelbe, azon belül is Jeruzsálem ősi városába.

Ám állását veszély fenyegeti, a kisvárosban már meg is van a kiszemelt utóda. De Small rabbit ez mintha nem igazán érdekelné, fontosabb problémával néz szembe Jeruzsálemben, megint a hitével, mint már nemegyszer e sorozat lapjain. Egészen pontosan a szentségekrõl, a vallásos élet gyakorlásáról van szó. A Szentföldön a rabbi éppenséggel a szentséget nem érzékeli; betartja a vallási szabályokat, mint Amerikában, de "itt minden más. Itt nem kell szigorúan betartani a szabályokat, mert itt nem ez számít." A rabbi mély dologra jön rá, nevezetesen arra, hogy az ember nem érzi magát zsidónak a Szentföldön, éppen mert zsidók közt él. És a szentségek itt nem is olyan szentek. "Talán a szentség nem is való ide, a Szentföldre." E filozofikus megfontolások közben a már megszokott nyomozás sem marad el, bár ezúttal éppen Jeruzsálemben kénytelen szimatolni a rabbi. Több szálon futó briliáns cselekményvezetés, nagyszerű mellékalakok, a hatnapos háború utáni izraeli társadalom színes rajza - Kemelmannak semmi sem elég, és mégis gyõzi erõvel, fantáziával, mesélõkedvvel. Remekmű.

Fordította Moldova Júlia. Konkrét könyvek, 2008, 351 oldal, 3499 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.