- kovácsy -

Amikor az EU, az Európai Központi Bank és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) "trojkája" - ahogy a görög sajtó nevezi - tavaly májusban megnyitott Athén számára egy 110 milliárd eurós hitelkeretet, a görög kormány ennek fejében kőkemény megszorító intézkedéseket vállalt. A bizakodás, hogy a megállapodás eredményeképpen a görög államháztartás hiányát 2014 végéig sikerül három százalék alá szorítani, egészen az év végéig kitartott, és a keretösszeg újabb és újabb részleteit utalták át. Az optimizmusra a szükségköltségvetés előirányzatai, a közalkalmazotti bérek és juttatások lefaragása, az áfa fölemelése, valamint a kormány privatizációs tervei adtak alapot. 2011 elejére viszont egyre világosabbá vált, hogy Görögország nem lesz képes önerőből visszatérni a nemzetközi pénzpiacokra, sőt a fenyegető államcsődöt csak újabb hitelfelvétellel tudja elkerülni, ami az EU-ban, főleg a hitelnyújtásban a legnagyobb részt vállaló Németországban súlyos aggodalmakat váltott ki. A németek már az eddigi segítségnyújtást is pénzkidobásnak tekintették, most pedig még inkább kétségbe vonják, hogy Görögország képes lesz valaha is a kölcsönök visszafizetésére. És az aggodalmuk nem alaptalan: a görög államháztartás tavalyi hiánya a tervezett 9,4 helyett a GDP-nek csak 10,4 százalékára csökkent - ami persze így is dicséretes az egy évvel korábbi 15 százalékhoz képest. Viszont eközben már a GDP 143 százalékára rúgott az államadósság, miközben a görög állampapírok rizikófelára egyre feljebb szökik. Maga a GDP viszont továbbra is csökken, ám nő a munkanélküliség aránya, a 18-24 éves "elátkozott generáció" körében meghaladva a 40 százalékot.

Vagy az történt, hogy túl későn és túl keveset ígért a damaszkuszi vezetés az április elején bejelentett reformokkal, vagy pedig az, hogy hiába is ígért volna bármit, az ellenzék már nem adott hitelt a szavának. Akárhogy is, ahogy telnek a napok, egyre kevésbé látszik bármiféle lehetőség az egyezkedésre. A rezsim a jelek szerint következetesen és kíméletlenül igyekszik felszámolni az ellenállás valamennyi központját, de ez eddig még nem törte meg az ellenállást, amelynek részleteiről hírforrások híján nem sokat tud a külvilág.

Immár két szabadtéri fotókiállítás is élénkíti Budapest kulturális arculatát, és ennek mindenképpen örülhetünk: virtuálisan teleportálódni még akkor is élmény, ha nem egészen értjük, hogy pontosan hová és miért éppen oda repítettek minket.

A héten kezdődnek Finnországban a koalíciós tárgyalások, miután a múlt vasárnapi parlamenti választás az Igaz Finnek nevű, önmagát öntudatosan populistának valló párt jelentős előretörését hozta. Az EU jövője szempontjából sem mindegy, kik és milyen preferenciákkal kormányoznak Helsinkiben.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsának (BT) két határozata alapján március 19-én kezdte meg a NATO a légitámadásait Kadhafi erői ellen. Egy hónap után úgy tűnik, hogy azoknak volt igazuk, akik nem reménykedtek a nemzetközi fellépés gyors sikerében.

Ha nem állna ott a megszorító alcím, lenyűgözően sokoldalú, több közgyűjtemény összefogásával született kiállítást vizionálhatna a látogató. Volna ott minden: lósport és kilovaglás, postakocsi és lovas rendőr, hajóvontatás, lefüggönyözött hintó és omnibusz, zabzsák, patkó, zsokésapka. Ehelyett mindössze egy - igaz, tágas - szobányi rajzot, metszetet, akvarellt látunk. Viszont igen gyorsan világossá válik, hogy így is meglepően gazdag, változatos a kiállított anyag, amely persze gyötrő kérdéseket is felvet, további kultúrtörténeti kutakodásra sarkallva a látogatót. Hogy mást ne mondjak: miért pont "gyí"? És vajon ugyanígy biztatták-e lovaikat a német vagy tót kocsisok is, akik a kiállított anyag zömének a keletkezésekor, az előző századforduló előtt és körül igencsak jelentős számban éltek a fővárosban?

Franciaország egy hónapon belül immár második alkalommal is hadba lépett Afrikában. Elefántcsontparti katonai akciója az "Egyszarvú Hadművelet" (Opération Licorne) keretében zajlik. Ez még 2002-ben, a polgárháború kirobbanása körül kezdődött, később a francia egységek az ENSZ itteni, UNOCI néven futó békefenntartó erői mellett vettek részt a polgári lakosság védelmében a változó intenzitású fegyveres összecsapások közepette.

A hivatalosan köztársaságnak nevezett arab diktatúrák dominósorának Szíria a soron következő eleme. A damaszkuszi vezetés mindeddig egyszerre alkalmazta a halálos áldozatoktól sem visszariadó erőszak-politikát, valamint az engedmények és ígéretek taktikáját.

Gondosan hátranyalt frizura, hibátlan szabású szmoking, a nadrág esése finom, elegáns anyagot sejtet - általában mindez kevéssé jelentős egy koncerten, itt viszont része az előadásnak. Mint ahogy része a kottaállványok lábazatának art decós kialakítása is, nem beszélve a zenekar egyetlen női tagja, a hegedűs meggypiros rúzsáról, hosszú, dekoltált ruhájáról és sejtelmesen szerénykedő mosolyáról, amely nem illan el egy pillanatra sem, de friss marad, nem fagy az arcára. Amikor csak a zenekar játszik, két versszak között, akár csak fél percre is, de Max Raabe hátrahúzódik, könnyed, aprólékosan kidolgozott tartással és mozdulattal a zongorára támaszkodik, és a hegedűsre is vet egy-egy faarcú oldalpillantást. Semmi túlzás, csak finoman, plakátstílusban - és semmiképpen sem karikaturisztikusan, de még csak nem is fanyarul - utal a szirupos-nyálas szövegén borúsan elmélázó sármos énekes valamikori típusára.

A központi terem kellős közepén láthatjuk a kiállítás tárgyát: Görgei sebesült koponyáját. Nem a maga valójában persze, hanem mellszoborként, márványból faragva Kisfaludi Stróbl Zsigmond által. Mi a kopasz fejtetőn jól látható deformációt bámuljuk, ő pedig eközben egy, a falra hatalmasra kinagyított csatajelenetet figyel dacos tekintettel, önnön hősies hadvezérletét a komáromi vár védelmében, konkrétan "az ószőnyi lovasrohamot", Than Mór odébb eredeti, kisméretű mivoltában is látható akvarelljének kinagyított részletét. Ez volt az az ütközet, amelyet követően ezt jegyezte föl dr. Kereszty Béla tábori főorvos: "Megvizsgálván a sebet, azt a koponya tetején 12-15 cm hosszú, czikczak alakú, tehát tompa eszköz, talán gránát (darab) által ejtett sebnek találtam..." Maga az érintett pedig így emlékezett utólag: "Egyszerre erős ütést kaptam, és éreztem, hogy meg vagyok sebesülve. Ettől fogva a kalapomat kellett használnom, hogy jobb kötés híján a fejemre szorítsam. (...) Azalatt, amíg sebemet kötözgették, az ütközet alakulását éppen a legdöntőbb pillanatban nem kísérhettem szemmel; aztán a megfutamodás pontos okát sem tudtam, és végül testi erőmből végképp kifogyva felhagytam a futás megállítását célzó erőfeszítésemmel."

"Az amerikaiak arra várnak, hogy olyan helyzetbe kerüljünk, amikor térden állva kell könyörögnünk nekik."

A villámgyorsan országos méreteket öltő, Kadhafi elkeseredett, eltökélt és véres ellenállása miatt azonban a végső győzelmet még mindig csak remélő líbiai népfelkelés felszínre hozta azokat a dilemmákat, félelmeket és döntési kényszereket, amelyekkel amúgy is előbb-utóbb szembe kellett volna néznie a külvilágnak az "arab népek tavasza" kapcsán. Az észak-afrikai elnyomó rendszerek stabilitásához kétségkívül hozzájárult a nyugati világ is, amennyiben geopolitikai és gazdasági érdekei védelmének biztosítékaként tekintett - és részben tekint még most is - a térség diktátoraira, féldiktátoraira, uralkodó családjaira. Emiatt hajlamos volt zárójelbe tenni demokratikus elveit is, és ez most, hogy a stabilitás egy csapásra odalett, különösen kínos fénytörésbe helyezi az Európai Unió tagországai és az Egyesült Államok értékrendjének kopásállóságát. Ebből nem következik visszamenőleg, hogy az elmúlt évtizedekben lett volna más, jobb megoldás a mediterrán térség, benne az Izraellel ellenséges arab országok pacifikálására és a nyugati gazdasági érdekek teljes mértékben jogos képviseletére. Következik viszont - immár előre tekintve - az, hogy ezt a játékot nem lehet még egyszer lejátszani, és úgy tűnik, ezzel a Nyugat egyértelműen tisztában van, amint például a francia diplomácia új lapot nyitó fordulatából is látható.