Kiállítás - A koponyája körül - A sebesült Görgei

  • - kovácsy -
  • 2011. március 24.

Tudomány

A központi terem kellős közepén láthatjuk a kiállítás tárgyát: Görgei sebesült koponyáját. Nem a maga valójában persze, hanem mellszoborként, márványból faragva Kisfaludi Stróbl Zsigmond által. Mi a kopasz fejtetőn jól látható deformációt bámuljuk, ő pedig eközben egy, a falra hatalmasra kinagyított csatajelenetet figyel dacos tekintettel, önnön hősies hadvezérletét a komáromi vár védelmében, konkrétan "az ószőnyi lovasrohamot", Than Mór odébb eredeti, kisméretű mivoltában is látható akvarelljének kinagyított részletét. Ez volt az az ütközet, amelyet követően ezt jegyezte föl dr. Kereszty Béla tábori főorvos: "Megvizsgálván a sebet, azt a koponya tetején 12-15 cm hosszú, czikczak alakú, tehát tompa eszköz, talán gránát (darab) által ejtett sebnek találtam..." Maga az érintett pedig így emlékezett utólag: "Egyszerre erős ütést kaptam, és éreztem, hogy meg vagyok sebesülve. Ettől fogva a kalapomat kellett használnom, hogy jobb kötés híján a fejemre szorítsam. (...) Azalatt, amíg sebemet kötözgették, az ütközet alakulását éppen a legdöntőbb pillanatban nem kísérhettem szemmel; aztán a megfutamodás pontos okát sem tudtam, és végül testi erőmből végképp kifogyva felhagytam a futás megállítását célzó erőfeszítésemmel."

A központi terem kellős közepén láthatjuk a kiállítás tárgyát: Görgei sebesült koponyáját. Nem a maga valójában persze, hanem mellszoborként, márványból faragva Kisfaludi Stróbl Zsigmond által. Mi a kopasz fejtetőn jól látható deformációt bámuljuk, ő pedig eközben egy, a falra hatalmasra kinagyított csatajelenetet figyel dacos tekintettel, önnön hősies hadvezérletét a komáromi vár védelmében, konkrétan "az ószőnyi lovasrohamot", Than Mór odébb eredeti, kisméretű mivoltában is látható akvarelljének kinagyított részletét. Ez volt az az ütközet, amelyet követően ezt jegyezte föl dr. Kereszty Béla tábori főorvos: "Megvizsgálván a sebet, azt a koponya tetején 12-15 cm hosszú, czikczak alakú, tehát tompa eszköz, talán gránát (darab) által ejtett sebnek találtam..." Maga az érintett pedig így emlékezett utólag: "Egyszerre erős ütést kaptam, és éreztem, hogy meg vagyok sebesülve. Ettől fogva a kalapomat kellett használnom, hogy jobb kötés híján a fejemre szorítsam. (...) Azalatt, amíg sebemet kötözgették, az ütközet alakulását éppen a legdöntőbb pillanatban nem kísérhettem szemmel; aztán a megfutamodás pontos okát sem tudtam, és végül testi erőmből végképp kifogyva felhagytam a futás megállítását célzó erőfeszítésemmel."

Szűkebb értelemben tehát erről a sebről szól a kiállítás, bővebben viszont Görgei szerepéről, ennek utólagos értékeléséről, a szabadságharc végnapjairól, a korabeli orvoslásról, továbbá magáról a honvédség többszörös fővezéréről a szabadságharcon innen és túl. Az idézett mondatokat és szélesebb szövegkörnyezeteket további beszámolókkal együtt füleseken meghallgathatjuk a kiállított tárgyak által élesre fókuszált környezetben. A múzeum a korábbi kiállításokon megszokott módon nem az egymás mellé halmozott tárgyak tömegével, hanem finom hangsúlyaival, kiemeléseivel húzza bele a nézőt a korba és a tárgyalt probléma részleteibe. A probléma esetünkben maga a sebesült tábornok, akit Kossuth már délre, Szeged-Arad körzetébe parancsolt, miközben ingadozva hol a legjobb emberének, hol megfigyeltetni való, árulógyanús megbízhatatlannak vélte. A korabeli sebészet már rendelkezett némi tapasztalattal, amiről a kiállított eszközök, összecsukható szikék, "tályogvágó gerelyek", csonthártyakaparók tanúskodnak. Képet nyerhetünk kifejezetten a harctéri sérülésekről és ellátásuk módjáról is. Látható egy úgy centiméternyi átmérőjű, korabeli puskagolyó, amelyet húsz évvel később operáltak ki a fél szemére ugyan megvakult, de a sebesülést túlélő honvéd szemöldökcsontjából - még látszanak is rajta a csontmaradványok. És elborzadva mélyülhetünk el egy korabeli hadorvosi sebészkészlet fényes szúró- és vágóeszközeinek részleteiben. Ha ehhez még hozzávesszük Lumniczer Sándor törzsorvos szintén meghallgatható utasítását a tábori orvosoknak, amely egyebek mellett a sebesültek számára előkészítendő, szalmával bélelt kocsikról rendelkezik, támad bennünk némi kétség a harctéri orvoslás hatékonyságát és főleg elviselhetőségét illetően. Szerencsére azonban ekkorra már voltak használható tapasztalatok a vérzéscsillapítás terén, és a fertőtlenítés jelentősége is ismert volt - például Semmelweis Ignác révén, akinek Görgei szerencséjére a követői közé tartozott Markusovszky Lajos is, aki a sebesülését a továbbiakban gondozta, sőt páciensét még klagenfurti száműzetésébe is elkísérte.

Az étergázzal történő fájdalomcsillapítást a szabadságharc előtt két évvel alkalmazták először Amerikában, és - mások mellett Markusovszky tapasztalatai alapján is - komoly vívmánynak számított, hogy a honvédseregeknél minden ezredorvosnak volt éternarkotizáló készüléke. Nem világos, hogy Görgei esetében milyen fokú érzéstelenítést alkalmaztak, de az több visszaemlékezésből kiderül, hogy sebének ellátását, gennyesedés miatti újbóli és újbóli felvágását általában fegyelmezetten, sőt egykedvűen tűrte, máskor viszont, a fájdalmasabb időszakokban már-már az öngyilkosság gondolatával foglalkozott.

Görgei Artúr (a nemesi ipszilont már az első forradalmi napokon i-re cserélte a nevében a családi birtokon a mezei gazdálkodáshoz éppen hozzákezdő, frissen házasodott tudós férfiú) igazából vegyésznek készült. Aki ezt nem tudja, elsőre nem is érti, miért fogadja a kiállítás első vitrinében mikroszkóp, Woulff-palack, gázfejlesztő, továbbá egy kókuszdió. A magyarázatot majd a körbezáruló, jópofa piktogramokkal operáló életrajz adja meg, amely Görgei prágai egyetemi stúdiumait is megemlíti. Atyai elvárás hatására választotta a katonai pályát, és csak az idősb Görgey halála után iratkozott be a prágai egyetemre. Vegyi tanulmányait A kókuszolaj szilárd és folyékony zsírsavai című, önálló kutatásain alapuló tanulmányával zárta le, amellyel ő lett az első, a nemzetközi szakirodalomban is idézett magyar vegyész. Dolgozatára még évtizedek múltán is hivatkoztak, de az események aztán visszasodorták a katonai pályára.

A kiállítás a kiváló katonai képességeket csillogtató, megfontolt, a ranglétrán jogosan felszáguldó hadvezér képét erősíti, akit - mint ezt a történettudomány jó ideje egyértelműen leszögezi - méltatlanul illettek az árulás bélyegével. Érdekes adalék ehhez az a hanganyag, amely másfél évszázad tankönyveiből idéz fel Görgeit értékelő sorokat. A belső teremben látottakat kívül vetített képsor foglalja egybe, és egy fényképalbumot is lapozgathatunk, amely végigkíséri hosszú életét. Utolsó éveit jobbára kertészkedéssel töltötte - erről néhány kerti szerszám, különböző metszőkései tanúskodnak. Legvégül pedig egy rövid filmrészleten őt magát látjuk, és nem is tudjuk pontosan, mi az, amin meghatódunk. Talán azon, hogy pátosz és hazug emelkedettség nélkül sikerült közel kerülnünk egy nagyszerű emberhez, múlt idők részeséhez, betekintve ismeretek sokaságába és ítéletek mulandóságába.

Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Bp. V., Apród u. 1-3.; október 2-ig

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.