Görögország - Ütemzavar

  • - kovácsy -
  • 2011. május 19.

Külpol

Amikor az EU, az Európai Központi Bank és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) "trojkája" - ahogy a görög sajtó nevezi - tavaly májusban megnyitott Athén számára egy 110 milliárd eurós hitelkeretet, a görög kormány ennek fejében kőkemény megszorító intézkedéseket vállalt. A bizakodás, hogy a megállapodás eredményeképpen a görög államháztartás hiányát 2014 végéig sikerül három százalék alá szorítani, egészen az év végéig kitartott, és a keretösszeg újabb és újabb részleteit utalták át. Az optimizmusra a szükségköltségvetés előirányzatai, a közalkalmazotti bérek és juttatások lefaragása, az áfa fölemelése, valamint a kormány privatizációs tervei adtak alapot. 2011 elejére viszont egyre világosabbá vált, hogy Görögország nem lesz képes önerőből visszatérni a nemzetközi pénzpiacokra, sőt a fenyegető államcsődöt csak újabb hitelfelvétellel tudja elkerülni, ami az EU-ban, főleg a hitelnyújtásban a legnagyobb részt vállaló Németországban súlyos aggodalmakat váltott ki. A németek már az eddigi segítségnyújtást is pénzkidobásnak tekintették, most pedig még inkább kétségbe vonják, hogy Görögország képes lesz valaha is a kölcsönök visszafizetésére. És az aggodalmuk nem alaptalan: a görög államháztartás tavalyi hiánya a tervezett 9,4 helyett a GDP-nek csak 10,4 százalékára csökkent - ami persze így is dicséretes az egy évvel korábbi 15 százalékhoz képest. Viszont eközben már a GDP 143 százalékára rúgott az államadósság, miközben a görög állampapírok rizikófelára egyre feljebb szökik. Maga a GDP viszont továbbra is csökken, ám nő a munkanélküliség aránya, a 18-24 éves "elátkozott generáció" körében meghaladva a 40 százalékot.

Amikor az EU, az Európai Központi Bank és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) "trojkája" - ahogy a görög sajtó nevezi - tavaly májusban megnyitott Athén számára egy 110 milliárd eurós hitelkeretet, a görög kormány ennek fejében kőkemény megszorító intézkedéseket vállalt. A bizakodás, hogy a megállapodás eredményeképpen a görög államháztartás hiányát 2014 végéig sikerül három százalék alá szorítani, egészen az év végéig kitartott, és a keretösszeg újabb és újabb részleteit utalták át. Az optimizmusra a szükségköltségvetés előirányzatai, a közalkalmazotti bérek és juttatások lefaragása, az áfa fölemelése, valamint a kormány privatizációs tervei adtak alapot. 2011 elejére viszont egyre világosabbá vált, hogy Görögország nem lesz képes önerőből visszatérni a nemzetközi pénzpiacokra, sőt a fenyegető államcsődöt csak újabb hitelfelvétellel tudja elkerülni, ami az EU-ban, főleg a hitelnyújtásban a legnagyobb részt vállaló Németországban súlyos aggodalmakat váltott ki. A németek már az eddigi segítségnyújtást is pénzkidobásnak tekintették, most pedig még inkább kétségbe vonják, hogy Görögország képes lesz valaha is a kölcsönök visszafizetésére. És az aggodalmuk nem alaptalan: a görög államháztartás tavalyi hiánya a tervezett 9,4 helyett a GDP-nek csak 10,4 százalékára csökkent - ami persze így is dicséretes az egy évvel korábbi 15 százalékhoz képest. Viszont eközben már a GDP 143 százalékára rúgott az államadósság, miközben a görög állampapírok rizikófelára egyre feljebb szökik. Maga a GDP viszont továbbra is csökken, ám nő a munkanélküliség aránya, a 18-24 éves "elátkozott generáció" körében meghaladva a 40 százalékot.

Már januárban hallani lehetett az EU berkeiben fogalmazódó elképzelésekről, melyek szerint például lehetővé tennék, hogy Athén olcsóbban vásárolhassa vissza az államkötvényeit, mint amennyiért eladta őket (miközben a piacokon már rég a névértékük alatt lehet csak megszabadulni tőlük). Az eurózóna tagjait tömörítő Eurócsoport pénzügyminisztereinek hét eleji tanácskozásán pedig ha nem is átütemezésről, de egyfajta "átprofilírozásról", a lejárati idők kitolásáról is szó esett, amit Görögországnak természetesen ellentételeznie kell. Nem hivatalos formában, de újból felmerült az az opció is, hogy az országnak esetleg ki kellene lépnie az eurózónából - ezt valamennyi érintett határozottan elvetette. A német Der Spiegel a görög kormánynak is tulajdonított ilyen elképzeléseket - ezt Athénban felháborodottan visszautasították, sőt ügyészségi vizsgálatot indítottak a cikk keletkezési körülményeinek a felderítésére.

Csakhogy akár átütemezés, akár csupán kisebb módosítás, egyik sem lesz könnyű dolog, és Jeórjiosz Papandreu miniszterelnöknek igazán rosszul jön, hogy személyes jóbarátját, az IMF élén álló Dominique Strauss-Kahnt (DSK) éppen most vette előzetes letartóztatásba a New York-i rendőrség. DSK-nak döntő szerepe volt ugyanis a tavalyi segélycsomag összeállításában, a német ellenkezés leszerelésében. Ugyanakkor az IMF és vezetője a görög tüntetők egyik céltáblája lett, őt is okolják helyzetük rosszabbra fordulásáért - habár nem amiatt, ami ezt esetleg valóban indokolhatná.

Az egyik francia tévécsatorna márciusban nyilvánosságra hozott egy korábbi interjút, amelyben DSK keresetlenül úgy fogalmaz, hogy a görög gazdaság "igencsak szarban van". Viszont az interjú egy nem sugárzott, de a YouTube-on nyilvánosságra került részletéből az is kiderül, hogy Papandreu már közvetlenül 2009 őszi választási győzelme után titokban beszélt vele a görög államháztartás válságos állapotáról és egy komoly hitelinjekció szükségességéről. Ez azért kínos, mert Papandreu az egész kampányát jóléti ígéretekre, például magasabb közalkalmazotti fizetésekre építette, sőt leszögezte, hogy soha nem fordul az IMF-hez. Ráadásul 2009 végén még egy olyan költségvetést szavaztatott meg, amelyben szó sem volt megszorításokról - tudván tudva, hogy ez a költségvetés nem lesz tartható.

Ezek után valamelyest érthető, hogy a baloldali görög kormány nehezen halad a szükségintézkedések bevezetésével, és egy sor privatizációs döntés még mindig csak "küszöbön áll", miközben a hitelezők "trojkája" immár 50 milliárd eurónyi államháztartási bevételt vár a magánosítástól. Cserébe egy százalékkal csökkennek a hitelkamatok, és hét és fél évre tolódik ki az adósság visszafizetésének a határideje. A trojka Poul Thomsen IMF-megbízott vezetésével a múlt héten tárgyalt utoljára Athénban, és úgy hírlik, hogy a korábbi barátságos hangnem meglehetősen rideggé vált, miután immár világosan látható, hogy a megszorítások nem hozták meg a várt eredményt - vitatott, hogy a feltételek teljesíthetetlensége, netán ésszerűtlensége vagy éppen lanyha teljesítése miatt.

A kormányzó Pánhellén Szocialista Mozgalom (PASOK) több vezető politikusa is ellenzi - mert belpolitikailag képviselhetetlennek tartja - a privatizációt. Papandreu viszont azt reméli, hogy a parlamenti ellenzék támogatása és a közvélemény nyomása elegendő lesz az elképzelés megvalósulásához.

Ami a közvéleményt illeti, egyfelől ott vannak a sztrájkok és tüntetések, amelyek az állandósult elégedetlenséget jelzik, másfelől egyfajta kijózanodásra utal, hogy az újabb felmérések szerint a görögöknek immár a többsége szükségesnek véli a privatizációt. Viszont a közvetlenül érezhető terheket továbbra is elfogadhatatlannak tartják. Látványos megnyilvánulása volt ennek egy polgármester akciója, aki egy földmunkagéppel személyesen rombolt le egy útdíjfizető kaput. A közlekedési költségek drasztikus emelkedése ellen a "nem tudok fizetni, hát nem fizetek" spontán mozgalommal tiltakoznak tömegesen, és az adófizetési morál sem segíti az államkassza feltöltését. Nem csoda hát, hogy a hitelezők kevéssé látják megnyugtatónak a helyzetet, ami viszont csak tovább nehezíti a kilábalást Görögország nyomasztó állapotából.

Neked ajánljuk