- kovácsy -

Harmincöt fokban nincs magasztosság - vontunk gyötörten mérleget bő háromórányi, ingerekben nem éppen gazdag álldogálás után múlt pénteken az Országház előtt. Ám - csoda szinte - a viszonylag magas átlagéletkorú érdeklődő tömeg még akkor sem tágított, a tér távolabbi pontjairól sem, amikor a szimfonikus zenekar rázendített a

Amikor hétfő délelőtt, a második szavazási fordulóban nem Simon Pereszt, hanem a nemzetközi szinten alig ismert Mose Kacavot választotta Izrael új államfőjévé a knesszet, néhány órán át komolyan el lehetett játszani a gondolattal: hátha új választások kiírásával sikerül rábírniuk Arafatot a zsidó állam politikusainak a független Palesztina kikiáltásának újabb elhalasztására. A délutáni bizalmi szavazás azonban mégsem buktatta meg Ehud Barak kormányát, miután a képviselők közül néhányan tartózkodtak, mások meg kilopództak az ülésteremből. Minden esély megvan tehát arra, hogy mégiscsak folytatódik, ami Camp Davidben a múlt héten félbemaradt.

A hónap elején bebizonyosodott: José Bové személyében valóban új sztár született a francia baloldal balszélén. Mondhatnánk gépiesen szélsőbalt is, de ez hamisítás volna. A délfrancia juhtenyésztő nem az ismert ideológiai építőkockákból rakosgat, inkább csak tudomásul veszi, hogy vezérükként tekintenek rá a pacifistáktól az atomenergia- és génmanipuláció-ellenzőkön, a szegények, a kirekesztettek felemelésének harcosain át az egészséges, természetes vidéki életre áhítozó utó-´68-asokig egy sor elégedetlenje a jelennek, vizionáriusa a szebb jövőnek.

Fődíj Káldy László: A robogós ember

Fene tudja, miért voltak olyan különösen szívszorítók ezek a képek, ahogy a helikopterek légörvényétől szétfújt lombok közül kétségbeesett tekintettel néztek bele a kamerába, hiszen annyi hasonló rakódott már belénk. Talán a sok gyerek miatt, akikről tudni lehetett, hogy napok óta kapaszkodnak már az ágakba, leveleket rágcsálnak, és isszák az áradás mocskos vizét. Talán mert világos volt, hogy az az öt nyomorult dél-afrikai helikopter képtelen lesz mindenkit időben kimenteni.

A chilei elnökválasztás vasárnapi második fordulójában Ricardo Lagos, a szocialista jelölt lett a győztes. Ha csak két és fél százalékos különbséggel is, de megelőzte tizenöt évvel fiatalabb konzervatív ellenfelét, Joaquín Lavint, a Pinochet-rendszer ultraliberális gazdaságpolitikáját vezénylő egykori Chicago-boyok egyikét. A gazdasági mélyponton bizonytalankodó dél-amerikai országot az elmúlt hónapokban valóban az elnökválasztás foglalkoztatta volna, ha nem irányította volna át a külvilág - főleg a brit igazságszolgáltatás - a múltba tekintés pályájára, ami egy hosszú diktatúra után valóban elkerülhetetlen gyakorlat.

Hiába pocsékolt el már több milliárd nyugat-afrikai (CFA-) frankot Henri Konan Bédie, mégsem lesz új elnöki palotája (esetleg még egy újabb főváros) Daoukróban, ahol a legendák szerint, és nem épül új Champs-Élysées a közeli Pepressou irányába, ahol a tovább finomított emlékezet szerint született. Elefántcsontpart volt elnöke párizsi rezidens immár, országa pedig gazdagabb lett egy katonai puccs tapasztalatával.

Katonai puccs és két ellenséges atomhatalom: egyszerre, egy helyen ilyen még nem volt. Képszerkesztők seregének képzeletén cikázott át az atomvillanás, majd a jól sikerült gombafelhő jól sikerült képe a címlapon. De nem tartott sokáig a katasztrófahangulat, a pakisztáni hadak nem indultak fel, Kasmírra, nem volt statáriális kivégzés, tömegbe lövetés sem - nem volt ugyanis kire. Néhány tucat ember, kegyencek és családtagok - ennyien tüntettek a megbuktatott pakisztáni kormányfő, Navaz Sarif mellett.

Vannak kora őszi esték, amikor globális szemlélet tölti el a hírlapírói keblet, és ezek azok a pillanatok, amikor kicsit viccesnek tűnik föl egy-egy magyarországi időközi választás Lórival vagy Lóri nélkül, miközben Indiában lassan egy hónapja választanak már hétvégéről hétvégére, szövetségi államról szövetségi államra haladva, kampányhalottak tucatjaival komplett parlamentet. Habár - lehet - ott is minek.

Nem a szénfekete haj és a sötétes bőrszín a nyugodt élet titka Moszkvában manapság - de vannak olyanok is, akik azt mondják, hogy egy-két robbantás még, és nyílt, pogromszintű csecsenüldözésbe csap át a közhangulat az orosz fővárosban. Bár vannak olyan kombinációk is, amelyek egészen máshol, mégpedig helyben, ezen belül is magában a Kremlben keresik a terrorakciók kiindulópontját. Több szálon fut tehát a hisztéria, ráadásul nyakaskodnak a cserkeszek, engedetlenkednek a tatárok, egyre gyanúsabb állagú a nagy, kaukázusi orosz tömbvaj.

Szergej Sztyepasin orosz miniszterelnök vasárnap rendet teremteni indult Dagesztánba, ahol mohamedán szélsőségesek egy iszlám köztársaság vízióját kergetik - nem is kis erőkkel. Állítólag kialakult elképzelésekkel indult vissza Moszkvába, de kifejtésükre már nem volt alkalma: Jelcin rövid úton menesztette, és másfél éven belül immár negyedszer jöhetett a következő próbálkozó: Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin.

Fohday Sankoh, a Forradalmi Egyesült Front felkelőinek vezére elnézést kért a nyugat-afrikai ország népétől, közölte, hogy hajlandó esélyt adni a békének, de hogy ki hiszi el akár csak egy szavát is, ez most a kérdés. A béke mindenesetre a múlt héten megköttetett.