Sierra Leone a világtörténelem egyik legértelmetlenebb polgárháborújának a helyszíne, immár nyolcadik éve. A szemben álló felek között nincsenek politikai nézetkülönbségek, nincsenek törzsi vagy vallási ellentétek sem. Igazából tömegméretű, céltalan ámokfutás zajlik egy nyomorult, tulajdonképpen csak a térképen létező országban.
Az ország brit gyarmat volt, ahová a múlt század közepén nagy számban települtek át jamaicai rabszolgaivadékok, és belőlük lett a társadalom felső rétege. Hasonló tehát a helyzet, mint a szomszédos Libériában, ahová az Egyesült Államokból telepítették át ezrével az ottani rabszolgák leszármazottait. A nyomorgó őslakosok több mint százévi viszonylagos nyugalmat követően először Libériában lázadtak fel, és az ottani polgárháború terjedt át 1992-ben Sierra Leonéba is.
Gyémánt és más semmi
Itt azonban kezdettől fogva összezavarodtak a frontvonalak, még ideológiák sem születtek. A hadseregből újabb és újabb lázadó egységek váltak ki az egymást követő puccsok és leverésük során. Mindenki mindenki ellen. A felkelők vezetőjének tavalyi elfogása után már az sem volt világos, ki vagy kik az irányítók. Aztán egy Sam Bockarie nevű, "Szúnyog" becenéven is ismert férfi lépett fel a tíz-húszezres létszámúra becsült lázadó sereg katonai vezetőjeként. Van egy további, ugyancsak húszezres csoport, amely falusi vadászközösségek gyanús, misztikus rítusokkal - olykor állítólag kannibalizmussal is - operáló titkos társaságaiból állt össze országos, ámbár változatlanul rejtélyes szervezetté egy Sam Inga Norman nevű volt politikus vezetése alatt. ´k a kamajorok, akik folklorisztikus elemnél mindenképpen többet jelentenek a polgárháborúban: egy időben Kabbah államfő is rájuk támaszkodott, megbízható hadsereg hiányában.
Sierra Leone zavaros eseményeinek egyetlen követhető mozzanata, hogy minden résztvevője a gazdag - bár állítólag egyre inkább kimerülő - gyémántlelőhelyekre próbálta rátenni a kezét, hogy aztán a gyémántot eladja, még több fegyverhez jusson, még több gyémántbányát szerezzen meg és így tovább. Természetesen nemcsak a helybéliek, hanem azok a dél-afrikai és más zsoldosok is - pár éve például szerbekről, horvátokról és ukránokról lehetett híreket hallani -, akikre megfelelő és megbízható hadsereg híján a mindenkori államhatalom próbált támaszkodni. 1997 közepén vette át a szerepüket az ECOMOG nevű nyugat-afrikai béketeremtő haderő, amely lényegében nigériai katonákból állt, és az Abacha-féle ottani junta regionális védhatalmi aspirációit jelenítette meg. Az ECOMOG-nak köszönhette az 1996-ban hatvanszázalékos szavazati aránnyal megválasztott Ahmed Tejan Kabbah államfő, hogy egy puccsot követően ismét elfoglalhatta hivatalát. Ezzel forma szerint helyreállt a demokratikus államrend, ráadásul tavaly elfogták a felkelők vezérét, Sankohot is, majd hazaárulás vádjával halálra ítélték. Úgy tűnt, hogy előbb-utóbb mégiscsak rend lesz az országban.
Nigéria beint
Időközben viszont Nigériában ígéretes demokratizálódási folyamat indult el, amely többek között ahhoz is vezetett, hogy az ország új vezetői lépéseket tettek a lerabolt ország gazdasági rendbetételére, ami például az ECOMOG-ra költött összegek csökkenését eredményezte. A béketeremtésből kedvetlen tűzoltás lett, miközben a felkelők azzal vádolták Nigériát, hogy erőnek erejével hatalmon tartott kegyeltjei segítségével most ő fosztogatja a gyémántvagyont. A múlt év végén új offenzívát indítottak, és kis híján sikerült is elfoglalniuk Freetownt, a fővárost, ahonnan aztán az ECOMOG mégiscsak kifüstölte őket. Ezek a januári hetek voltak a polgárháborúnak talán a legszörnyűbb napjai. A fővárosban kijárási tilalmat rendeltek el, mondván, hogy akit az utcán találnak, automatikusan felkelőnek tekintik. A felkelők viszont azzal fenyegették a lakosságot, hogy aki előjön a rejtekhelyéről, annak nem lesz bántódása, aki viszont nem, arra rágyújtják a házát. És ezt a fenyegetést érdemes volt komolyan venni, mert a felkelők mindig is szerették büntetni a polgári lakosságot. Két alapvető módszerük az élve elégetés és a csonkítás. Csak Freetownban és csak ebben az évben több száz férfinak, nőnek és gyereknek csapták le bozótvágó késsel az orrát, fülét, egy vagy több végtagját. Ugyanez történik vidéken is, az ország belsejében, ahol a mezőgazdaságból tengődő embereket a létfenntartás lehetőségétől is megfosztja, ha megcsonkítják őket.
Gyermeksereg
A felkelők főleg elrabolt gyerekeket kényszerítenek a soraikba, gyakran úgy, hogy meggyilkoltatják velük a szüleiket, falujuk elöljáróit, ami megfosztja őket minden társadalmi köteléktől. Ez a teljes gyökértelenség még azt is kérdésessé teszi, hogyan illeszkednek majd bele egy békés társadalomba, ha a bevezetőben említett békekötés egyszer netán tényleges békévé növi ki magát.
Kabbah államfő kényszerhelyzetben volt, hiszen a korábbi hadsereg tulajdonképpen nem létezik, az új - amelybe szintén verbuváltak fiatalkorúakat, bár az elnök ígérete szerint szakítani kívánnak ezzel a gyakorlattal - még nem állt össze. Nigéria minél gyorsabban szabadulni akar ECOMOG-beli kötelezettségeitől. Kabbahnak így mégiscsak tárgyalnia kellett Sankohhal. Az ENSZ által is jóváhagyott megegyezés szerint Sankoh lesz az ország alelnöke, és a felkelők négy miniszteri, valamint négy miniszterhelyettesi tárcát kapnak. Az egyezmény további fontos pontja, hogy minden háborús bűnös amnesztiát élvez, senki ellen sem indul eljárás. Ennek fejében a felkelők lemondtak arról a követelésükről, hogy az ECOMOG csapatai hagyják el az országot. A jogvédő szervezetek tiltakoznak ugyan, az uralkodó nemzetközi közhangulat viszont az elvtelen és kétségbe esett kompromisszum feletti megkönnyebbülés. Sierra Leonét egy időre megint el lehet felejteni.
- kovácsy -
