A szókép Putyin miniszterelnök szabadalma, bővebb kifejtésben idegen eredetű kések próbálják döfölni és vagdalni Csecsenföld felől az említett zsiradékhalmot, de nem feltétlenül csak onnan mozgatva. A rosszmájúak persze azt mondják, hogy az orosz vezetés csak azért hozta bele a képbe még a rettegett Oszama Bin Ladent is, hogy amerikai rokonszenvet, netán így vagy úgy segítséget nyerjen a szorult és kétségkívül drámai helyzetben. De a - mindeddig bizonyítékokkal még le nem leplezett - bűnbakok mégis a csecsenek. Úgy, ahogy vannak, ott, ahol vannak. Moszkvában például számosan, sokan éppen az előző háborús forduló elől menekülve, évek óta. Nos, őket megállás nélkül zaklatják razziákkal és igazoltatásokkal. Még csak nem is célzottan őket: a
délies külső
már önmagában elég némi, papírok vizsgálatát körítő ütlegeléshez, hatósági vesedöföléshez a moszkvai piacokon. Akinek pedig valami probléma van a propiszkájával, vagyis tartózkodási engedélyével - például az, hogy csupán ideiglenes, azt mostanában begyűjtik (állítólag egykori Moszkva környéki úttörőtáborokba), aztán ki tudja, mi lesz vele. Mindenesetre a családja többnyire semmit sem tud, és csak telnek a napok. A robbantások áldozatainak családját viszont ez érthető módon kevéssé hatja meg, és minthogy konjunktúrája ennek van, egyre alpáribb csecsenellenes rasszizmus dühöng a politikusi nyilatkozatoktól a tévéadásokig.
Vannak józanabb hangok is, hogy példát mutasson, maga a kormányfő, Putyin - nagy boldogság leírni újra meg újra a nevét a maga mulatságos csengésével -, szóval Putyin is szót emelt, hogy azért nem helyes túllihegnie sarki rendőrnek és kommandósnak ezt a csecsen-fixációt az elővezetésekkor. Már csak azért sem - árnyalta tovább a gondolatot Velgyajev helyettes moszkvai rendőrkapitány -, mert a merényleteknek kétségkívül csecsenek a mozgatói ugyan, viszont végrehajtóként derék, szőke és kesehajú, ártatlanul pisze szlávokat alkalmaznak az aljasok.
De a lényeg nem is ez, hanem, hogy
csecsen háború van megint,
lövik, bombázzák az oroszok Csecsenföldet, aztán néha bizony nem azokat a bizonyos terroristakiképző táborokat találják el, hanem a lakosságot, amelynek a még ezek után is fenn- és helyben maradó része aligha telik el barátságos érzülettel az orosz nemzet iránt. Ahogy például a Moszkovszkij Komszomolec liberális szellemiségű kolumnistája megjegyezte, minden egyes bombázást újabb házrobbantás követ majd, úgyhogy talán jó lenne ezt az egészet abbahagyni.
De most már nem nagyon lehet. Az orosz politikai elit ebben a kérdésben meglepő egységbe forrt, naná, decemberben választás, ki mer ilyenkor más, mint populista és demagóg lenni. Már ha lesz választás egyáltalán - huhognak fel ismét sejtelmesen a borúlesők. Ezúttal azok, akik tudni vélik, hogy az egész dolog tulajdonképpen a Jelcin-klán átmentésére megy ki, ők állnak végső soron a robbantások hátterében is, hogy aztán jól el lehessen rendelni a szükségállapotot, és akkor aztán
se választás, se változások,
a legjobb esetben Jelcin átadja a cári koronát Putyinnak. Putyin. És akkor aztán az úristen sem deríti fel a sok simlit a világbanki pénzek, egyéb homályosságok körül, Oroszország pedig végleg a káoszba zuhan.
Nem azért, mintha Oroszországban csodálkozni lehetne bármin is, de ez az interpretáció már olyan végtelenül perverz és rettenetes, hogy a rémhírterjesztőktől számos szörnytetten edzett lelkünk is szent borzadállyal fordul el. Elfordul, és ismét a háborúban álló Csecsenföldre tekint, amelynek vezetői az első perctől kezdve elítélik a merényleteket, és elnökükkel az élen azt hangoztatják, hogy igazi, tisztavérű csecsen még a bosszúvágy legeltökéltebb, végső fázisában sem tenne ilyet. Igaz, kezdetben elítélőleg nyilatkozott a radikális muszlim Samil Baszajev is. Az orosz bombázások hatására aztán meggondolta magát, és lapzártakor éppen ott tartott, hogy ha az oroszok tovább támadnak, ő viszont rájuk küldi frissen verbuvált, állítólag már mintegy négyszáz főnyi, mindenre, de legfőképpen öngyilkos merényletekre elszánt kommandóját.
Maszhadov csecsen elnök ezt aligha fogja támogatni, ha pedig netán mégis, ezt nemigen fogja írásba adni. Amikor viszont úgy általában az észak-kaukázusi orosz jelenlétről - a putyini tömbvajról - kérdezik, kénytelen kijelenteni, hogy ennek immár semmi realitása, sem morálisan, sem fizikai értelemben. A morális vonatkozáson alighanem azt érti, hogy a Jelcin-tábor most is, mint öt évvel ezelőtt, puszta választási propagandának használ fel egy második csecsen háborút. A fizikain pedig az orosz hadsereg állapotát. Tény, hogy túlzás volna csúcsformáról beszélni, de tény az is, hogy az orosz tankok, ha rozsdásak, ha nem, megindultak - lapzártakor legalábbis - Csecsenföld bekerítésére. Jó nagy azért még mindig az a tömbvaj.
- kovácsy -
