47. Országos Független Film- és Videofesztivál, Pécs: Lassú áttűnések

  • - kovácsy -
  • 2000. május 25.

Képzőművészet

Fődíj Káldy László: A robogós ember
Fődíj Káldy László: A robogós ember

Tapasztalatok sora bizonyítja: független filmszemle aligha lehetséges a vetítőteremmel legalábbis azonos befogadóképességű kávézó, büfé nélkül, lehetőleg közvetlen térbeli összeköttetéssel a két helyiség között. Most a Csontváry Múzeum épületének földszintje biztosította e párosítás megvalósulását, a váratlan, esős hideg pedig azt, hogy aki ide egyszer betette a lábát, az a kimerészkedés, netán a végleges távozás szándékától újra és újra visszarettenjen.

Zsúfolt vetítések

itt, lendületes fogyasztás amott, szerepcsere és átfedés, lelkendező üdvözlések, rég látottak örvendezése mindehhez, meg átfogó, vidult szeretet - fesztivál-hangulat.

Kínálkoznak mindazonáltal kényszerítő erejű alkalmak és helyszínek lendületes portyákra is, a hetvenes évek VIT-szellemiségét idéző Cuba presszóba például, ahol nem csupán a mozdulatlanság konzerválja az időt, hanem a koremlékvédő szándék is, mert az üzemegység felújítva is a régi, a söntéstől és a berendezéstől a késő szocreál freskóig, amely szerves és kiegyensúlyozott egységükben ragadja meg a szigetország népének szorgos, mégis derűs hétköznapjait, áttételesen, valósággal tudat alatt fogadtatva el egyszersmind a kulturáltan presszózó pécsi átlagfiatallal a nemzetközi szolidaritás mindig időszerű gondolatát. A wurlitzer által kínált, alapvetően szintén korabeli zenei választék nagyszerűségét pedig nincs olyan elcsukló hang, mely méltóképpen ünnepelhetné. Vagy tekintsük a belvárosi Lyceum utca elejének egyik ódon kapualja és belső udvara mögött rejtező jelöletlen, inkább benn, mint fentes, mindenesetre oldott hangulatú létesítményt, ahol a helybéli és a távolról érkező - idő előttinek tűnő - keltével dicsérheti példás egyetértésben a napot.

Mindeme kalandozások azonban csak átmenetileg vonhatják el figyelmünket a Dante Caféban zajló történésekről, hiszen ott egyre tekervényesebb az érvelések vonalvezetése, az önvallomások pedig mindinkább kitárulkozók, ahogy a felhőszakadásos nap estébe hajol. Tartásos, nem pedig rideg szívű az, aki ilyenkor már csak a beszélő hanglejtésére figyel, hogy egy messziről indult mondat végeztével jó ritmusban ülhessen egy asztallal és egy szerepkörrel odébb.

Láttunk mindazonáltal

filmeket

is, befogadóképességünkhöz mérten egyenest bőséggel. És kíváncsian vártuk, vajon a tavalyi debreceni döntés után most is fődíjat ad-e a zsűri Káldy Lászlónak, aki arról számol be A robogós emberben saját archívjaiból válogatott önidézetei között, hogy az akkori pénzjutalmából robogót vásárolt, és hogy ez milyen jó. Hajtja a robogóját, kamera a bukósisakra applikálva, enyhén, de elegánsan restellkedő exhibicionizmus. A magamutatás (hol iróniával, hol zavarba ejtő önkíméletlenséggel), a kedélyes ábrázolása annak, hogy nicsak, de jó, lám, filmezek, szemlátomást határozott vonulat a független filmezésben. A második díjas Szia, nagyi, jól vagyunk! (Füredi Zoltán) is a filmezés filmezésével indít, és fokozatosan tűnik át magába a történetbe, mongol család Magyarországon elmagyarosodó gyerekekkel videón hazaüzen.

Egyébként az áttűnés, az elmosódás mint formai elem is erőteljesen jelen van ezekben a filmekben, és ettől selymesen puhák lesznek, mint például Kotnyek István kissé talán túlságosan is tömény, konokul artisztikus képsorai a Közelgő kékség és a Fénycsend című két, együttesen III. díjas műben. Itt, aztán másutt is van napfogyatkozás, napfogyatkozás-figyelés, elálló lélegzettel vagy derűs izgésben-mozgásban. Végül van egyfajta lelassultság, mintha még a stáblisták is lassabban csorognának fölfelé a vásznon, mint a - mondjuk így - nem függetleneknél. Vágáskor pedig mintha öntestükből metszenének ki egy-egy darabot az alkotók, olyan nehezen vetnek véget sokszor a jeleneteknek, olyan kimérten pergetik az időt.

Meg kell emlékeznünk a független szemlék kötelező kellékeiről,

a konzultációkról

is, ahol a zsűri tapintatosan támad, az alkotó pedig udvariasan védekezik, aztán hol fellendül és már-már csillogni kezd a vita, hol meg a kilábalás reménye nélkül szaporodik a szó. Aztán véget érnek ezek a vitaórák is, lehet várni a Balanescu-koncertet, amelynek elmaradtán erdélyi zenészek feledtetik a csalódást, vagy a diszkót a pincében, amely pedig a díjkiosztás előtti várakozás feszültségének tompítására hivatott. És a zárónapra már a nap is kisüt.

- kovácsy -

A díjazottak

I. díj Szalay Péter: Téltemetés

II. díj Füredi Zoltán: Szia, nagyi, jól vagyunk!, Katits Kálmán: Az ördög nyelve, Vincze Tamás-Buglya Sándor: Nemzeti dal

III. díj Kotnyek István: Közelgő kékség, Fénycsend, Moharos Attila: S immár itt vagyok..., Obermayer József: Barangolások Xeroxiában

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.