47. Országos Független Film- és Videofesztivál, Pécs: Lassú áttűnések

  • - kovácsy -
  • 2000. május 25.

Képzőművészet

Fődíj Káldy László: A robogós ember
Fődíj Káldy László: A robogós ember

Tapasztalatok sora bizonyítja: független filmszemle aligha lehetséges a vetítőteremmel legalábbis azonos befogadóképességű kávézó, büfé nélkül, lehetőleg közvetlen térbeli összeköttetéssel a két helyiség között. Most a Csontváry Múzeum épületének földszintje biztosította e párosítás megvalósulását, a váratlan, esős hideg pedig azt, hogy aki ide egyszer betette a lábát, az a kimerészkedés, netán a végleges távozás szándékától újra és újra visszarettenjen.

Zsúfolt vetítések

itt, lendületes fogyasztás amott, szerepcsere és átfedés, lelkendező üdvözlések, rég látottak örvendezése mindehhez, meg átfogó, vidult szeretet - fesztivál-hangulat.

Kínálkoznak mindazonáltal kényszerítő erejű alkalmak és helyszínek lendületes portyákra is, a hetvenes évek VIT-szellemiségét idéző Cuba presszóba például, ahol nem csupán a mozdulatlanság konzerválja az időt, hanem a koremlékvédő szándék is, mert az üzemegység felújítva is a régi, a söntéstől és a berendezéstől a késő szocreál freskóig, amely szerves és kiegyensúlyozott egységükben ragadja meg a szigetország népének szorgos, mégis derűs hétköznapjait, áttételesen, valósággal tudat alatt fogadtatva el egyszersmind a kulturáltan presszózó pécsi átlagfiatallal a nemzetközi szolidaritás mindig időszerű gondolatát. A wurlitzer által kínált, alapvetően szintén korabeli zenei választék nagyszerűségét pedig nincs olyan elcsukló hang, mely méltóképpen ünnepelhetné. Vagy tekintsük a belvárosi Lyceum utca elejének egyik ódon kapualja és belső udvara mögött rejtező jelöletlen, inkább benn, mint fentes, mindenesetre oldott hangulatú létesítményt, ahol a helybéli és a távolról érkező - idő előttinek tűnő - keltével dicsérheti példás egyetértésben a napot.

Mindeme kalandozások azonban csak átmenetileg vonhatják el figyelmünket a Dante Caféban zajló történésekről, hiszen ott egyre tekervényesebb az érvelések vonalvezetése, az önvallomások pedig mindinkább kitárulkozók, ahogy a felhőszakadásos nap estébe hajol. Tartásos, nem pedig rideg szívű az, aki ilyenkor már csak a beszélő hanglejtésére figyel, hogy egy messziről indult mondat végeztével jó ritmusban ülhessen egy asztallal és egy szerepkörrel odébb.

Láttunk mindazonáltal

filmeket

is, befogadóképességünkhöz mérten egyenest bőséggel. És kíváncsian vártuk, vajon a tavalyi debreceni döntés után most is fődíjat ad-e a zsűri Káldy Lászlónak, aki arról számol be A robogós emberben saját archívjaiból válogatott önidézetei között, hogy az akkori pénzjutalmából robogót vásárolt, és hogy ez milyen jó. Hajtja a robogóját, kamera a bukósisakra applikálva, enyhén, de elegánsan restellkedő exhibicionizmus. A magamutatás (hol iróniával, hol zavarba ejtő önkíméletlenséggel), a kedélyes ábrázolása annak, hogy nicsak, de jó, lám, filmezek, szemlátomást határozott vonulat a független filmezésben. A második díjas Szia, nagyi, jól vagyunk! (Füredi Zoltán) is a filmezés filmezésével indít, és fokozatosan tűnik át magába a történetbe, mongol család Magyarországon elmagyarosodó gyerekekkel videón hazaüzen.

Egyébként az áttűnés, az elmosódás mint formai elem is erőteljesen jelen van ezekben a filmekben, és ettől selymesen puhák lesznek, mint például Kotnyek István kissé talán túlságosan is tömény, konokul artisztikus képsorai a Közelgő kékség és a Fénycsend című két, együttesen III. díjas műben. Itt, aztán másutt is van napfogyatkozás, napfogyatkozás-figyelés, elálló lélegzettel vagy derűs izgésben-mozgásban. Végül van egyfajta lelassultság, mintha még a stáblisták is lassabban csorognának fölfelé a vásznon, mint a - mondjuk így - nem függetleneknél. Vágáskor pedig mintha öntestükből metszenének ki egy-egy darabot az alkotók, olyan nehezen vetnek véget sokszor a jeleneteknek, olyan kimérten pergetik az időt.

Meg kell emlékeznünk a független szemlék kötelező kellékeiről,

a konzultációkról

is, ahol a zsűri tapintatosan támad, az alkotó pedig udvariasan védekezik, aztán hol fellendül és már-már csillogni kezd a vita, hol meg a kilábalás reménye nélkül szaporodik a szó. Aztán véget érnek ezek a vitaórák is, lehet várni a Balanescu-koncertet, amelynek elmaradtán erdélyi zenészek feledtetik a csalódást, vagy a diszkót a pincében, amely pedig a díjkiosztás előtti várakozás feszültségének tompítására hivatott. És a zárónapra már a nap is kisüt.

- kovácsy -

A díjazottak

I. díj Szalay Péter: Téltemetés

II. díj Füredi Zoltán: Szia, nagyi, jól vagyunk!, Katits Kálmán: Az ördög nyelve, Vincze Tamás-Buglya Sándor: Nemzeti dal

III. díj Kotnyek István: Közelgő kékség, Fénycsend, Moharos Attila: S immár itt vagyok..., Obermayer József: Barangolások Xeroxiában

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."