Fődíj Káldy László: A robogós ember

Tapasztalatok sora bizonyítja: független filmszemle aligha lehetséges a vetítőteremmel legalábbis azonos befogadóképességű kávézó, büfé nélkül, lehetőleg közvetlen térbeli összeköttetéssel a két helyiség között. Most a Csontváry Múzeum épületének földszintje biztosította e párosítás megvalósulását, a váratlan, esős hideg pedig azt, hogy aki ide egyszer betette a lábát, az a kimerészkedés, netán a végleges távozás szándékától újra és újra visszarettenjen.

Zsúfolt vetítések

itt, lendületes fogyasztás amott, szerepcsere és átfedés, lelkendező üdvözlések, rég látottak örvendezése mindehhez, meg átfogó, vidult szeretet - fesztivál-hangulat.

Kínálkoznak mindazonáltal kényszerítő erejű alkalmak és helyszínek lendületes portyákra is, a hetvenes évek VIT-szellemiségét idéző Cuba presszóba például, ahol nem csupán a mozdulatlanság konzerválja az időt, hanem a koremlékvédő szándék is, mert az üzemegység felújítva is a régi, a söntéstől és a berendezéstől a késő szocreál freskóig, amely szerves és kiegyensúlyozott egységükben ragadja meg a szigetország népének szorgos, mégis derűs hétköznapjait, áttételesen, valósággal tudat alatt fogadtatva el egyszersmind a kulturáltan presszózó pécsi átlagfiatallal a nemzetközi szolidaritás mindig időszerű gondolatát. A wurlitzer által kínált, alapvetően szintén korabeli zenei választék nagyszerűségét pedig nincs olyan elcsukló hang, mely méltóképpen ünnepelhetné. Vagy tekintsük a belvárosi Lyceum utca elejének egyik ódon kapualja és belső udvara mögött rejtező jelöletlen, inkább benn, mint fentes, mindenesetre oldott hangulatú létesítményt, ahol a helybéli és a távolról érkező - idő előttinek tűnő - keltével dicsérheti példás egyetértésben a napot.

Mindeme kalandozások azonban csak átmenetileg vonhatják el figyelmünket a Dante Caféban zajló történésekről, hiszen ott egyre tekervényesebb az érvelések vonalvezetése, az önvallomások pedig mindinkább kitárulkozók, ahogy a felhőszakadásos nap estébe hajol. Tartásos, nem pedig rideg szívű az, aki ilyenkor már csak a beszélő hanglejtésére figyel, hogy egy messziről indult mondat végeztével jó ritmusban ülhessen egy asztallal és egy szerepkörrel odébb.

Láttunk mindazonáltal

filmeket

is, befogadóképességünkhöz mérten egyenest bőséggel. És kíváncsian vártuk, vajon a tavalyi debreceni döntés után most is fődíjat ad-e a zsűri Káldy Lászlónak, aki arról számol be A robogós emberben saját archívjaiból válogatott önidézetei között, hogy az akkori pénzjutalmából robogót vásárolt, és hogy ez milyen jó. Hajtja a robogóját, kamera a bukósisakra applikálva, enyhén, de elegánsan restellkedő exhibicionizmus. A magamutatás (hol iróniával, hol zavarba ejtő önkíméletlenséggel), a kedélyes ábrázolása annak, hogy nicsak, de jó, lám, filmezek, szemlátomást határozott vonulat a független filmezésben. A második díjas Szia, nagyi, jól vagyunk! (Füredi Zoltán) is a filmezés filmezésével indít, és fokozatosan tűnik át magába a történetbe, mongol család Magyarországon elmagyarosodó gyerekekkel videón hazaüzen.

Egyébként az áttűnés, az elmosódás mint formai elem is erőteljesen jelen van ezekben a filmekben, és ettől selymesen puhák lesznek, mint például Kotnyek István kissé talán túlságosan is tömény, konokul artisztikus képsorai a Közelgő kékség és a Fénycsend című két, együttesen III. díjas műben. Itt, aztán másutt is van napfogyatkozás, napfogyatkozás-figyelés, elálló lélegzettel vagy derűs izgésben-mozgásban. Végül van egyfajta lelassultság, mintha még a stáblisták is lassabban csorognának fölfelé a vásznon, mint a - mondjuk így - nem függetleneknél. Vágáskor pedig mintha öntestükből metszenének ki egy-egy darabot az alkotók, olyan nehezen vetnek véget sokszor a jeleneteknek, olyan kimérten pergetik az időt.

Meg kell emlékeznünk a független szemlék kötelező kellékeiről,

a konzultációkról

is, ahol a zsűri tapintatosan támad, az alkotó pedig udvariasan védekezik, aztán hol fellendül és már-már csillogni kezd a vita, hol meg a kilábalás reménye nélkül szaporodik a szó. Aztán véget érnek ezek a vitaórák is, lehet várni a Balanescu-koncertet, amelynek elmaradtán erdélyi zenészek feledtetik a csalódást, vagy a diszkót a pincében, amely pedig a díjkiosztás előtti várakozás feszültségének tompítására hivatott. És a zárónapra már a nap is kisüt.

- kovácsy -

I. díj Szalay Péter: Téltemetés

II. díj Füredi Zoltán: Szia, nagyi, jól vagyunk!, Katits Kálmán: Az ördög nyelve, Vincze Tamás-Buglya Sándor: Nemzeti dal

III. díj Kotnyek István: Közelgő kékség, Fénycsend, Moharos Attila: S immár itt vagyok..., Obermayer József: Barangolások Xeroxiában