Oroszország: A cserepadról: Putyin

szerző
- kovácsy -
publikálva
1999/32. (08. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Szergej Sztyepasin orosz miniszterelnök vasárnap rendet teremteni indult Dagesztánba, ahol mohamedán szélsőségesek egy iszlám köztársaság vízióját kergetik - nem is kis erőkkel. Állítólag kialakult elképzelésekkel indult vissza Moszkvába, de kifejtésükre már nem volt alkalma: Jelcin rövid úton menesztette, és másfél éven belül immár negyedszer jöhetett a következő próbálkozó: Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin.

Szergej Sztyepasin orosz miniszterelnök vasárnap rendet teremteni indult Dagesztánba, ahol mohamedán szélsőségesek egy iszlám köztársaság vízióját kergetik - nem is kis erőkkel. Állítólag kialakult elképzelésekkel indult vissza Moszkvába, de kifejtésükre már nem volt alkalma: Jelcin rövid úton menesztette, és másfél éven belül immár negyedszer jöhetett a következő próbálkozó: Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin.

Sztyepasinnak három hónap sem jutott a bizonyításra, pedig miután miniszterelnök lett a kosovói légiháború idején, első amerikai látogatása után a vendéglátói lelkesen dicsérték. Csakhogy a Kremlben nem feltétlenül jó pont az ilyesmi. A 68 éves Jelcin állítólag kifejezetten ingerült lesz, ha dicsérik a munkatársait. Meg aztán az is lehet, hogy nem nagyon tudja, kit is válasszon politikai örökösének, pedig az idő sürget, az év végén újra kell választani a törvényhozást, a dumát, aztán pedig az államfőt is.

Körkörös védelem

Mindenesetre Jelcin hétfőn, Putyin kinevezésének tényével együtt bejelentette azt is, hogy ő az utódjelöltje is, hiszen végre megtalálta azt az embert, aki "a legszélesebb körű politikai erőkre támaszkodva képes lesz konszolidálni a társadalmat és biztosítani az oroszországi reformok folyamatosságát". Putyin nem is késlekedett leszögezni, hogy indulni kíván az elnökválasztáson, ami viszont Jelcin szempontjából sem biztos, hogy jó ötlet, hiszen legújabb kegyence eddig lényegében ismeretlen volt az utca embere előtt.

Politikai körökben természetesen annál kevésbé. Az orosz sajtó már napok óta pedzegette, hogy Sztyepasinnak nincs sok hátra, pedig utódjához hasonlóan ő is a szűk Jelcin-tábor elkötelezett tagja. Ez a tábor egyre inkább a titkosszolgálatokra épül, és ebből a körből került ki már a szeptemberben külügyminiszterből kormányfővé avanzsált Jevgenyij Primakov is, akárcsak Sztyepasin, aki korábban az FSZB (ex-KGB) főnöke volt. Primakov kinevezését követően az elhárító, hírszerző és egyéb szolgálatok több tucat tisztje kapott pozíciókat, és nemcsak a kormányban, hanem az állami vállalatok élén, sőt a sajtóban is. Az orosz sajtó Jelcinnek és szűk körének azt a törekvését látja emögött, hogy valóságos személyi védőgyűrűvel vegye körül magát, és ezáltal mindenképpen megőrizze érinthetetlenségét a poszt-jelcini időszakban is, amikor esetleg kiderülhetnének olyan, színfalak mögötti gazdasági stiklik, amelyekről mindenkinek jobb, ha hallgat.

Olyannyira, hogy már-már reális lehetőségnek tűnt sokak félelme, hogy Jelcinék a sok személycserével szándékosan manőverezik bele az országot egy olyan belpolitikai zűrzavarba, amely a lakosság számára érthetővé teszi a választások esetleges elhalasztását. Felmerültek olyan feltevések is, hogy a dagesztáni események szintén csak a hisztéria keltését szolgálják. (Ehhez képest megkönnyebbülést jelentett, hogy a roskatag államfő hétfőn bejelentette azt is: hivatalosan megerősíti az elnökválasztás december 19-i időpontját.)

Az új utódjelölt

Putyin politikai karrierje hosszú, csendes, Németországban töltött titkosszolgálati évek után ívelt fel, amikor a liberálisnak tekintett Szobcsak szentpétervári polgármester munkatársa lett az ottani városházán. (Előzőleg már rektorhelyettes is volt a helyi egyetemen.) Az ő hatáskörébe tartozott a nyugati beruházók beédesgetése a városba. 1997-ben került Jelcin környezetébe, ahol az elnöki rendeletek érvényesítése lett a feladata. Ezzel párhuzamosan hamarosan az államfői kabinet második embere lett, majd tavaly Jelcin kinevezte a titkosszolgálat, az FSZB élére. Ezzel tagja - idén pedig titkára - lett az államfő körüli nagy hatalmú Állambiztonsági Tanácsnak.

Hogy mekkora valójában a baj Dagesztánban, az Orosz Föderációnak ebben az Észak-Kaukázus és a Kaszpi-tenger közötti köztársaságában, ezt nehéz megítélni. Maga Sztyepasin vasárnap még úgy nyilatkozott, hogy a helyzet romlik; négy, felkelők kezére került faluról beszélt, ugyanakkor utalt rá, hogy nem ismétlődhet meg az, ami 1994 és ´96 között Csecsenföldön történt, nem pusztulhatnak el ismét orosz katonák. Vlagyimir Rusajlo belügyminiszter, aki főnökével egy időben szintén a helyszínen járt, jóval keményebb hangot ütött meg, amikor azt nyilatkozta, hogy a moszkvai álláspont tiszta és világos: ki kell söpörni a gonosztevőket.

Iszlamisták Dagesztánban

Maguk a gonosztevők a mohamedán vahabita - mondjuk így - szekta tagjai, illetve a térségben egyre élénkebb felkelő- és terroristaturizmus ismert és kevésbé ismert tagjai a Közel-Keletről (mint például a környéken ismert, jordániai származású Hattab parancsnok), Észak-Afrikából, van, aki afgán tálibokat is sejt közöttük, és nem utolsósorban olyan ismert csecsen személyiségek, mint Samil Baszajev hadúr, nagybani túszejtő és exkormányfő. A helyi erők között radikális muszlim ideológustól volt dagesztáni parlamenti képviselőig találhatók vezéregyéniségek, bár az akciók aktív résztvevőinek számát lapzártáig a legvakmerőbb becslések sem tették kétezer főnél magasabbra. Csecsenföldről áramlanak be a köztársaság területére, géppuskákkal, kézi gránátvetőkkel, lőszeres ládákkal, a határvidék lakosságának értetlen és zavarodott tekintete előtt. A térségből elmenekültek szerint az elfoglalt falvak férfilakosságát túszul ejtik, aztán várják a katonaság ellentámadásait. Az orosz légierő bombázásokkal válaszol az akciókra, amelyeknek vasárnap Anatolij Kvasnyin orosz vezérkari főnök is kis híján áldozatául esett, amikor Botlih város (az összecsapások által sújtott körzet központja) repülőterén rálőttek a helikopterére.

A lázadók egyfelől az iszlám törvényeinek rigorózusan alávetett, független Dagesztánt akarnak, másfelől - nem feltétlenül ugyanazok - egy egész kaukázusi szövetséget, amelybe beletartozna Csecsenföld és esetleg Észak-Oszétia is. Ez utóbbi terület egy katonai kiképző központjából három orosz katonát elraboltak, kettőt pedig megöltek egy támadás során - lapzártakor még nem volt világos, van-e ennek valami köze a dagesztáni eseményekhez. Az ottani kormányzat egyébként felszólította a helyi lakosságot, hogy önkéntes egységekbe tömörülve, vegye fel a harcot a lázadókkal szemben.

Oroszország valóban nem engedhet meg magának még egy Csecsenföldet, habár már nagyon régóta olyan dolgok történnek ott, amelyek megértésével még csak kísérletezni sem érdemes. Lehet, hogy Dagesztánban súlyos események előjátéka zajlik, de az sem kizárt, hogy csak egy kisebb volumenű rebelliót kell rutin-jelleggel kifüstölniük az orosz egységeknek. Legalább ennyire izgalmas azonban az a kérdés, vajon lesz-e ideje Vlagyimir Putyinnak a bizonyításra. Már amennyiben a törvényhozás jövő hétfőn egyáltalán jóváhagyja a kinevezését. Mert ha nem - és kizárni ezt sem lehet -, még tovább fokozódhat a nagy orosz káosz.

- kovácsy -

szerző
- kovácsy -
publikálva
1999/32. (08. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-Magyarország

még több Kis-Magyarország...

best of Narancs

Vélemény

még több Vélemény...