László Ferenc

A hagyományos nyári tévés uborkaszezont idén két nagy sportesemény is megszakítja: a foci-Eb és a riói olimpia, s így aztán nem csoda, ha e rendkívüli napokban, amikor politológusoktól a költőnőkig mindenki fölfedezte magában a sportrajongót, a tévé­kritikus figyelme is a futballközvetítések felé fordul.

Az erőn felüli, lehetetlen vállalkozásoknak már jó előre méltán kijáró tisztelet, érdeklődés és rokonszenv kísérte Nádasdy Ádám 2007 óta zajló nagy munkáját, a dantei Commedia új magyar fordításának istenkísértését.

Koncertszerű előadás, vagy jó másfél száz előadó a színpadon, s gyenge, de lelkesen kitartó harmadház a nézőtéren: így festett a Bukaresti Nemzeti Opera miskolci vendégjátéka az idei Bartók Plusz Operafesztiválon. Bent a színházban George Enescu egyetlen, ám annál nagyobb ambícióval (bő két évtizeden át) alkotott, négyfelvonásos dalműve, kint a miskolci utcán a magyar–osztrák focimeccs a kivetítőkön: erős kontraszt az operalátogatók számára és vajmi kevéssé előnyös helyzet a román művészeknek.

Pár esztendeje, forradalmas-reklámadós időkben sokan fordultak hatalmas várakozásokkal az RTL Klub Híradója felé, s habár a valóság hamar leszámítolta e túlzott reményeket, azért a csatorna hírszolgáltatói tevékenysége máig tiszteletre méltó.

A magyar irodalom nagy betegségregénye Mácsai Pál hangján. Kritika.

Egy eset még lehetett véletlen, de kettőn már érdemes elgondolkodni: úgy tűnik, az operaházban jó idők járnak a kortárs operákra.

Ha néha-néha úgy is tűnhet talán, hogy a tévéműsorok szemlézésére szegődött kritikus csakis bírál és panaszol, azért ez mégsem egészen van így.

Néhány művét tán még az is ismeri, aki sohasem olvasott egyetlen sort se, pár költött alakja pedig önálló életre kelve vált fogalommá, ám Fekete István életműve így is jócskán tartogat meglepetéseket számunkra. A többségük nem kellemes.

„Hajdú Péter a provokatív interjúknak búcsút intve indítja el az új műsorát, amelyben a hangsúly egyértelműen a szórakoztatáson és a felhőtlen pillanatokon van.”

A magyar irodalmi élet apa-, sőt nagyapafigurája volt: akaratán kívül és mély öniróniával betöltve e szerepét, s meglehet, talán utolsóként a sorban. Jó volt tudni, hogy a Jászai Mari tér egyik házában ott él és emlékezik, értékel és mesél, szerkeszt és „dumál” Réz Pál.